A nyugat és az orosz szembenállás eredete ‒ Vajda Miklós tanulmánya (2/3)

A szerző heti hírleveléből.

Vlagyimir Putyin olyan tűzvihart robbantott ki, amelyet már egyetlen globalista sem tud megfékezni.

II.Miklós orosz cár szobrának a lebontása Moszkvában 1918-ban.

1917 áprilisában tanácskozott Párizsban a Nemzetközi Szabadkőműves Kongresszus, amelyen döntöttek az oroszországi bolsevizmus további finanszírozásáról.

Részt vettek a bolsevikok finanszírozásában a Rockefellerek, a J. P. Morgan partnerei, a stockholmi Nye Bank tulajdonosa, Olaf Ashberg, valamint William Thompson, a Chase National Bank vezetője. A Rockefellerek azután kezdték el támogatni a bolsevikokat, amikor a cár elutasította igényüket az oroszországi olajmezők kiaknázására. Ennek az volt az oka, hogy a Rothschild-ok és a Nobel-testvérek tulajdonában lévő Royal Dutch kapta meg ezt a koncessziót. A Rockefellerek tehát azért finanszírozták a bolsevikokat, hogy a Standard Oil szilárdan megvethesse a lábát Oroszországban.

Lenin, Trockij és a bolsevikok nem tudták volna uralmuk alá hajtani Oroszországot és népeit a szuper-gazdag bankárdinasztiák támogatása nélkül. Ezért a bankárdinasztiák részben felelőssé tehetők – mint bűnrészesek – a bolsevizmus által elkövetett történelmi bűnökért.

Az amerikai bankárdinasztiák gyűlölték az oroszokat, mert ahogy a cári birodalom fejlődött, a maga spiritualitásában is Bizánc utóda lett. A mindenkori cár ugyanis a legmagasabb rangú ortodox egyházi vezető is volt. Ezért az orosz ortodox egyház állandó konfliktusban volt a már megszerveződött zsidósággal.

Oroszország egy gazdag ország volt, és nem volt kirabolva, mert a pénzrendszerén keresztül nem tudták állandóan leszívni. A Transz-Szibériai vasútvonalon több mint húszezer vonat közlekedett. A fő probléma az volt, hogy a pénzhatalom nem tudta a cárt rávenni arra, hogy legyen Oroszországban is központi bank. Ezt meg tudták oldani Németországban is, meg az Osztrák-Magyar Monarchiában is. Ameddig nincs központi bank, addig az államok feletti pénzimpérium nem tudja átvenni a hatalmat, mert ahhoz neki szüksége van a monetáris szuverenitásra.

A bolsevik felkelés előtt Oroszország megelőzte az Egyesült Államokat, és a világ legnagyobb olajkitermelője lett. 1900-ban az olajban fürdő bakui mezőkről Oroszország több nyersolajat termelt ki, mint az Egyesült Államok. 1902-ben pedig a világ teljes olajkitermelésének több mint a felét Oroszország adta.

A forradalom zűrzavara és pusztítása megsemmisítette az orosz olajipart. 1922-re az olajkutak fele leállt, és a maradék kutak is alig üzemeltek, mert hiányzott a működtetésükhöz szükséges technológia.

A The Rockefeller file-ban, Gary Allen is megjegyzi, hogy a forradalom összezúzta Amerika versenytársát. A forradalom hosszú évekre sikeresen kiiktatta a Standard Oil oroszországi versenytársait, mígnem a Standard Oil be tudott törni az orosz piacra, és megszerezte magának az orosz olajipar nagy részét.

A Wall Street bankárainak azonban ahhoz, hogy elsöpörjék versenytársaikat, és évtizedekre nyomorba taszítsák Oroszország népét, vezetőkre volt szükségük, akik sikerre viszik a forradalmat. Ekkor lépett színre Vlagyimir Uljanov Lenin és Lev Davidovics Bronstein, azaz Trockij.

A New York Times ismertette, hogy mely európai és amerikai bankoknál, pénzintézeteknél helyezte el a cár készpénz tartalékjait: 5 millió dollárt a Guaranty Trust-nál, 1 milliót pedig a National City Banknál. 1905 és 1910 után a cár további 400 millió dollárt helyezett el a Chase, a National City, a Guaranty Trust, a J. P. Morgan, a Hanover és a Manufacturers Trust nevű bankban, New Yorkban. Ez a hat bank vásárolta meg 1914-ben a Federal Reserve Bank of New York, a FED legfontosabb területi bankjának, a többségi részvényeit. Több kutató adatai szerint a cár náluk elhelyezett pénzéből.

Ezek a hatalmas összegek a cári család kivégzését követően ezeknél a bankoknál maradtak, mivel hivatalosan egyetlen egy túlélő sem volt, vagy más jogos örökös.

Nem érdektelen az sem, hogy mi történt II. Miklós, az akkori világ egyik leggazdagabb emberének a vagyonával. Lenin és Trockij vörösgárdistái 1917. november 6-án elvitték a moszkvai Birodalmi Bank épületéből az ott őrzött cári birodalmi ékszergyűjteményt és az ugyancsak ott tárolt 700 millió dollár értékű aranyat. Összesen több mint - mai dollárban számítva - 100 milliárd dollár értékű vagyont. Ehhez jön még a cári család mintegy 74 millió hektár nagyságú földbirtoka, amelyet szintén elkoboztak.

Az orosz cár 115 millió dollárt négy angol bankban helyezett el: 35 milliót a Bank of England-nál, 25 milliót a Barings-nél, 25 milliót a Barclays-nál és 30 milliót a Lloyd Banknál. A cár további 100 millió dollárt tartott a párizsi Banque de France-ban és 80 milliót a Rothschild Bank of Paris-ban. Berlinben - az Oroszország hagyományos németországi bankjának számító - Mendelsohn Banknál volt még 132 millió dollárja a cárnak. Ezeket az összegeket - amelyek kamatostul már 65 milliárd dollárt tennének ki - soha, senkinek nem fizették vissza ezek a bankok.

Eddig két igénylő jelentkezett a cár rokonságából, Alexis és Anastasia. Peter Kurth "Anastasia" c. könyvében ezt írja:

"Lord Mountbatten teremtette elő a pénzt az Anastasiával szembeni bírósági eljárás költségeinek a fedezésére. Noha ő Alexandrának, a cár meggyilkolt feleségének, az unokaöccse volt, ő volt az Anastásiával szembeni ellenállás fő szervezője."

Lord Mountbatten a brit királyi családdal, a Windsorokkal és házasságkötések révén a Rothschild dinasztiával is rokonságban áll. Nyilvánvalóan meg volt az oka Lord Mountbattennek arra, hogy ellenezze a cár vagyonának a visszaigénylését bárki által. Peter Kurth idézi a londoni Observer c. lapot, amely 1959-ben egész sorozatot szentelt a nagy angliai bankok történetének. A Baring Brothers cég kapcsán az Observer megemlíti, hogy

"a Romanovok megkülönböztetett ügyfeleik közé tartoztak. A Barings-nél még mindig megvan az a több mint 40 millió font, amelyet a Romanovok helyeztek el nála. Az Observer főszerkesztője szerint senki nem tiltakozott ez ellen az állítás ellen. Igaznak tekintik ezt a történetet."

1924-ben, több agyvérzés után Lenin vérbajban meghalt. Lenin halálakor Trockij fél évig ágyban fekvő beteg volt, ezért ezt az időt Sztálin kihasználta arra, hogy megszerezze az irányítást a politikai rendőrség (CSEKA) és a hadsereg fölött. Sztálinnak tehát volt egy magánhadserege, amely lehetővé tette neki, hogy átvegye a hatalmat, és a riválisaival leszámoljon. Trockijt először Szibériába száműzte, majd onnan megszökött és Mexikóban jó körülmények között élt, amíg egy titkos ügynök jégcsákánnyal hátba nem vágta. Így a pénzkartell elveszítette a teljes irányítást Oroszország felett. Sztálin pedig Trockij embereit és az összes riválisát likvidálta.

Vlagyimir Stepin orosz történész írja 1993-ban megjelent, de nálunk elhallgatott munkájában, melynek a címe: „A cionizmus természete.” (The nature of Zionism)

Lev Davidovics Bronstein – vagyis Trockij, közvetlenül a forradalom előtt ezeket mondotta Oroszországról:

„Olyan sivataggá kell átalakítanunk Oroszországot, amelyben fehér négerek élnek. Akikre olyan zsarnoki rendszert kényszerítünk, amelyről a legszörnyűségesebb keleti despoták sem álmodtak. Csak annyi lesz a különbség, hogy ez egy baloldali zsarnokság lesz, nem jobboldali. Vörös rémuralom lesz, nem fehér. A vöröset szó szerint kell érteni, mert annyi vért fogunk ontani, amelyhez képest a kapitalista háborúk emberi veszteségei elenyészőek. a legnagyobb bankárok az óceánon túl, a lehető legszorosabban együttműködnek velünk. Ha győzelemre visszük a forradalmat, létre kell hoznunk a cionizmus uralmát a forradalom romjain, és olyan hatalommá kell válnunk, amely előtt az egész világ térdere borul. Meg kell mutatnunk, milyen a valódi hatalom. Az orosz értelmiséget terrorizálással és vérfürdőkkel kell lebénítanunk, és gondolkodásképtelenné tennünk. Az állati létezés szintjére kell szorítani őket. Ekkor a mi bőrkabátos fiataljaink, akik Odessza, Orsa, Gomel, Vinica órásmestereinek a fiai, fogják tudni, hogyan kell gyűlöljenek mindent, ami orosz. Milyen örömet fog nekik okozni az orosz intelligenciának, a katonatiszteknek, a tudósoknak, az íróknak a megsemmisítése.”

Ennek az idézetnek a valódiságát többszörösen ellenőrizték. Aron Szimanovics írta meg a memoárjában, aki a cár udvari ékszerésze volt. Szimanovics művét sok történész a benne foglalt forrásanyag miatt teljesen hitelesnek fogadja el.

A könyvben felvázolt program népirtással ér föl, és az orosz nép gyűlöletéről szól, és arra uszít.

Ez az oroszból fordított szöveg bizonyítja, hogy a magas rangú szabadkőműves Trockij bármilyen nemes indíttatástól hajtva lett bolsevik forradalmár, hogy valami jót hozzon a népek számára.  Meggyőződéssel vallotta, hogy a nemzetállamokat el kell tüntetni a szabadkőműves világállam érdekében.

Azért volt szükségszerű a legvéresebb terror alkalmazása, mert a bolsevik szisztéma a demokratikus keretek között nem működött. Ezért kormányzati program volt, hogy minden nap meggyilkolnak pár ezer embert, hogy a nép rettegjen a bolsevikoktól. Zinovjev, aki maga is a sztálini tisztogatások áldozatává válik, leírja, hogy a lakosság egy tizedét meg kell gyilkolni ahhoz, hogy a többi engedelmeskedjen.

Természetesen a lakosság ellenállt egy ideig, és a cári hadsereg egyes tábornokai szintén próbáltak ellenállni, (PL. Kolcsak, Gyenyikin, Jugyenics, stb) de kudarcra voltak ítélve, mert mint később kiderült, ezeket is Jacob Schiff finanszírozta. Schiff többek között azért döntött úgy, hogy a bolsevikokat segíti hatalomba, mert azok az orosz állam aranytartalékát átengedték az amerikai bankároknak „megőrzésre”. (A mostani ukrán kormányfő Zelenszkij is ezzel kezdte.) Amikor az oroszországi külföldi tulajdonú bankokat államosították, akkor azt a bankot, amelyik megszervezte az állami aranytartalék kivitelét a pénzhatalmi háttér-elit bankjaiba, hagyták tovább működni. Ennek a banknak a képviselői, hivatalnokai monopol jogokat kaptak egész Oroszországban bizonyos nagyon értékes nyersanyagok bányászatára és kereskedelmére, és még Sztálin sem nyúlt hozzájuk. (Mint napjainkban Ukrajnában) Ebben kulcsszerepe volt a Rockefellereknek, akiknek a birtokán laktak, és teljes ellátásban részesültek a forradalom előtt Trockij emberei Amerikában a kiképzésük idején.

Összefoglalóként, ami a bolsevizmus áldozatait illeti, Anton Antonov Ovszejenko: Sztálin, egy zsarnok portréja, 1983-ban megjelent könyvéből idézek:

„A polgárháborús küzdelemben elesett, továbbá 1921 és 1922 között éhen halt, vagy elnyomó intézkedések áldozata lett 18 millió ember. A mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása, a „kuláktalanítás” és az ezzel együtt járó terror, valamint az éhínség 22 millió emberéletet követelt.

1935 és 1941 között 19 millió embert tartóztattak le, végeztek ki, vagy küldtek meghalni a Gulag – táborokba. A hitleri Németország elleni háború – jelentős részét Sztálin hibájából – 32 millió ember életébe került. A háborús évek alatt megkezdődött, de a háború után is folytatódott terrorintézkedések további 9 millió ember életét oltották ki.

Összesen 100 millió emberi élet. Mindannyian közvetlenül vagy közvetve Sztálin és a bolsevik rendszer áldozatai.”

"A cár magánvagyonát mai értékben mérve több mint százmilliárd dollárra becsülik. Ezért a vagyonért soha nem jelentkezett senki, illetve aki jelentkezett, azt beperelték ellehetetlenítették, beszámíthatatlannak nyilvánították, megfélemlítették, meggyilkolták, ezért a vagyon ott maradt a bankároknál.”

folyt. köv.