A rakétaincidens kiszűrte a komolytalan média- és kormánytényezőket (Vukics Ferenc jegyzete)

A Nyugat elkezdett duzzogni. Kicsit besokalltak Zelenszkijtől és az ukrán követelődzéstől. Bár hivatalosan továbbra is mindenki a vizsgálatok végére vár, jól érzékelhető, hogy sokan úgy gondolták, hogy a kijevi vezetés túl messzire ment.

Az én véleményem szerint nem az ukrán „kommunikáció” és a felelőtlen nyilatkozatok sora ütötte ki a biztosítékot. A szövetségesek pontosan tudják, hogy a rakétát ki és milyen szándékkal lőtte ki. A kijevi vezetés már több alkalommal is próbálkozott azzal, hogy a támogatóit bevonja a konfliktusba. Most azonban a Nyugat egyértelműen jelezte, hogy ennek a háborúnak a menetét és a szabályait ők diktálják, és az „epizódszereplők” jobban teszik, ha ragaszkodnak a forgatókönyvhöz.

Jake Sullivan, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója felhívta az ukrán Elnöki Hivatalt a lengyelországi rakétaincidens után, és „óvatos megnyilatkozásra” szólította fel az ukrán vezetést a történtekkel kapcsolatban.

Az amerikai hírtelevízió informátorai szerint Zelenszkij még aznap este beszélgetést kért Joe Biden amerikai elnöktől, de a kérését nem teljesítették.

A rakéta becsapódásával kapcsolatos észrevételeimet részletesen elmondtam a Magyar Jelenben készült riportban, azzal most nem kívánok foglalkozni, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy közben több jel is arra utal, hogy ez az „akció” eléggé kontraproduktív eredménnyel járt.

A lengyel ügyészség nemrégiben jelezte, hogy ellenzi Ukrajna részvételét a rakéta-becsapódással kapcsolatos nyomozásban,

és szabályosan lebuktatta a szövetséges ukrán vezetőket.

„A politikusok félrevezetik a közvéleményt, amikor azt állítják, hogy nemcsak ukránok, hanem amerikaiak is részt vesznek már a nyomozásban, a lengyel ügyészség szerint ugyanis nincs jogi lehetőség az ukrán fél bevonására a rakéta-becsapódás kivizsgálásába” – adta hírül hétfőn a Rzeczpospolita című lengyel lap.

A lengyel kiadvány utalt Dmitro Kuleba külügyminiszter november 18-i bejelentésére, miszerint az ukrán szakértők már dolgoznak a lengyelországi incidens helyszínén. A kiadvány forrásai viszont arról számoltak be, hogy az ukrán fél bevonása a nyomozásba ellentétes lenne az eljárásokkal, valamint a nyomozás érdekeivel, amely minden lehetséges verziót mérlegel, beleértve azt is, hogy egy ukrán légvédelmi rakéta is becsapódhatott volna. Ezért a lengyel ügyészség nem járul hozzá ahhoz, hogy az ukrán felet bevonják a Przewodów faluban történt rakéta-becsapódás vizsgálatába, aminek következtében ketten meghaltak.

A Rzeczpospolita ugyanakkor arról tájékoztatott, hogy az ukrán nyomozók a lengyel kollégáik által végzett szemle végén Przewodówba érkeztek, és meg tudták nézni a rakéta és a tölcsér maradványait, de semmilyen eljárási cselekményben nem vettek részt, mivel ez a törvény szerint nem lehetséges. Emellett Jakub Kumoch, a lengyel elnöki hivatal államtitkára kijelentette, hogy Przewodówban lengyel-amerikai nyomozócsoport dolgozik, és az ukránok is kértek hozzáférést a nyomozáshoz. Amerikai szakértők azonban nem voltak a helyszínen, az ő szerepük csak az AWACS rendszer titkos anyagainak a nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos ügyekre korlátozódik.

A lengyel fél hangsúlyozza, hogy a nyomozásról és annak irányairól kizárólag a lengyel ügyészség dönt. Még a Nemzetbiztonsági Iroda vezetője, Jacek Sievera is elismerte, hogy bár lehetséges ukrán megfigyelők részvétele, ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen részt fognak venni, kifejtve, hogy „ehhez az igazságszolgáltatás és a kapcsolódó eljárások betartása szükséges”.

Röviddel később Litvánia úgy döntött, hogy egyelőre mégsem ad Ukrajnának NASAMS légvédelmi rendszert; inkább saját légvédelmét erősíti tovább. Már nemcsak „orosz” rakétákkal, hanem „orosz gyártmányú” támadóeszközökkel is számolnak.

Kijev később sem állt le, és az ukrán külügy felszólította Olaf Scholz német kancellárt, hogy ne kérje, hanem követelje Vlagyimir Putyin orosz diktátortól a csapatok kivonását Ukrajnából, mert Oroszország csak az erő nyelvén ért – írta a korábban a németeket többször megalázó helyzetbe hozó Andrij Melnik külügyminiszter egyik Twitter-üzenetében:

„Kancellár Úr! Örülök, hogy felszólította Putyint, hogy vessen véget ennek a háborúnak, de ezek csak szavak. Oroszország csak az erő nyelvén ért. Adjon át ultimátumot Putyinnak! Fájdalmas következményekkel. Állítsa meg az ukránok energetikai népirtását! Kérem, tegye meg!”

Röviddel később pedig érkezett az újabb csapás, amikor António Costa, portugál miniszterelnök közölte, hogy az EU nem áll készen új tagok, köztük Ukrajna befogadására:

„Az Európai Unió olyan helyzetben van, hogy az új tagok általi terjeszkedése lehetetlen, még akkor sem, ha az olyan országoknak tett ígéreteket is figyelembe vesszük, mint Ukrajna. Az EU-nak nagyon világos kritériumai vannak az új tagállamok csatlakozására vonatkozóan, de sajnos nincsenek kritériumai a saját képességére vonatkozóan, hogy befogadja ezeket az új tagállamokat.”

Costa szerint az Európai Unió a jelenlegi intézményi struktúrával, a jelenlegi költségvetési architektúrával nem tud megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket az új potenciális tagokkal, és különösen Ukrajnával szemben támaszt.

A november 15-én lengyel földön felrobbant rakéta két civilt ölt meg és mezőgazdasági eszközöket tett tönkre. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és a nyugati vállalati média sietett Oroszországra kenni a támadást, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy kiválthatják a NATO 5. cikkelyét, amely előírja a NATO-államok számára, hogy ellenséges erő támadása esetén katonailag megvédjék egymást.

Most, hogy Kijev lelepleződött egy olyan hazugsággal, amely egy harmadik világháborút válthatott volna ki, itt az ideje, hogy megvizsgáljuk a nyugati média által támogatott korábbi csalásokat is.

Előzetesen annyit mondanánk el, hogy jelenleg csak az AP rúgott ki egy riportert a lengyelországi rakétabecsapódással kapcsolatos, akár Armageddont is kiváltható „baklövés” után.

A lengyel és NATO-tagok, köztük Joseph Biden amerikai elnök azóta megerősítették, hogy a Lengyelországba csapódott rakéta valójában egy ukrán S-300-as légvédelmi rakéta volt. Zelenszkij mégis kitart a saját álláspontja mellett, és Oroszországot teszi felelőssé a csapásért, miközben Jens Stoltenberg NATO-főtitkár továbbra is azt hangoztatja, hogy "Oroszország viseli a végső felelősséget".

"Az orosz rakéták Lengyelországot, baráti országunk területét találták el. Emberek haltak meg." – hangsúlyozta Zelenszkij november 15-én, a támadás éjszakáján. "Minél tovább érzi Oroszország a bűntetlenséget, annál több fenyegetést kap mindenki, aki orosz rakéták hatósugarába kerül. Rakétákat kilőni a NATO területére! Ez egy orosz rakétatámadás a kollektív biztonság ellen! Ez egy nagyon jelentős eszkaláció. Cselekednünk kell".

Zelenszkij a következő napon annak ellenére kitartott, hogy egyre több a bizonyíték arra, hogy saját országának légvédelme volt a felelős, és kijelentette: "Nincs kétségem afelől, hogy ez nem a mi rakétánk... A katonai jelentéseink alapján úgy vélem, hogy ez egy orosz rakéta volt".

Ekkorra már a legtöbb elemző elutasította az ukrán elnök értékelését, köztük az amerikai kormány által támogatott Bellingcat hírszerzési szervezet alapítója is, aki azt írta:

"Ezen a ponton azt hiszem, tisztességes, ha valaki a jelenlegi bizonyítékok alapján azt mondja, hogy orosz rakéta csapódott be Lengyelországba, az felelőtlen".

A NATO-tag Lengyelország elleni orosz támadás kiválthatta volna az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének 5. cikkelyét, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy "az egyik szövetséges elleni támadást" tekintsék "az összes szövetséges elleni támadásnak". Egy ilyen mozgósítás felért volna a harmadik világháborúval.

Egy ilyen katasztrofális eszkaláció egyértelmű kockázata ellenére – vagy talán éppen emiatt – a nyugati hivatásos média azonnal Oroszországot hibáztatta a csapásért, és még csak fel sem tette a kérdést, hogy Oroszország miért tekinti a lengyel mezőgazdasági területeket olyan fontos katonai célpontnak, hogy hajlandó lenne kockáztatni egy teljes körű háborút a 30 tagú NATO-szövetséggel.

Kezdetben az Associated Press azzal a főcímmel jelent meg, hogy "Orosz rakéták lépnek át Lengyelországba az Ukrajnára mért csapás során". A cikk egy "magas rangú amerikai hírszerzési tisztviselőt", majd később "egy második forrást" idézett.

November 16-án az AP elkezdte átirányítani az eredeti cikkre mutató linket egy helyreigazításhoz, amelyben ez állt:

"Az Associated Press tévesen jelentette egy névtelenséget kérő magas rangú amerikai hírszerzési tisztviselőtől származó információ alapján, hogy orosz rakéták léptek át Lengyelországba, és megöltek két embert. A későbbi jelentésekből kiderült, hogy a rakéták orosz gyártmányúak voltak, és valószínűleg Ukrajna lőtte ki őket egy orosz támadás elleni védekezésként".

A Time Magazine a "Russian Missiles Cross In Poland During Strike, Killing Two" (Orosz rakéták átléptek Lengyelországba a támadás során, megöltek két embert) főcímmel jelent meg, és idézte az AP jelentését.

A Fox News hasonlóképpen közölte: "Orosz rakéták csapódtak a NATO-tag Lengyelország területére, megöltek 2 embert: magas rangú amerikai hírszerzési tisztviselő, az Associated Pressre hivatkozva". Az MSNBC szintén egy "orosz rakétát" okolt a csapásért a címlapon.

Aztán ott volt a CNN, amely így számolt be: "Lengyelország szerint orosz gyártmányú rakéta ölt meg két embert, fontolóra veszi a NATO 4. cikkelyének alkalmazását". A CNN-hez hasonlóan a Reuters is a lengyel külügyminisztériumra hivatkozott, és a következő főcímmel jelent meg: "Lengyelország szerint orosz rakéta csapódott be a területén, a NATO mérlegeli a választ".

A New York Times a rakétacsapásról szóló beszámolójának második mondatában azt állította, hogy "a robbanás akkor történt, amikor Oroszország nagyjából 90 rakétát lőtt ki Ukrajnára". Két sorral később a Times azt állította, hogy "a helyi média szerint orosz rakétacsapás történt". A napilap olvasóinak többször lefelé kellett görgetniük, hogy egyáltalán elolvashassák, hogy orosz tisztviselők tagadták a felelősséget.

A háború korábbi szakaszában a New York Times egy "Ukrajna online propagandájáról" szóló cikkében igyekezett lekicsinyelni az ukrán kormány álhírek terjesztésére való hajlamát, azzal érvelve, hogy Kijev információs háborúja és „kegyes hazugságai” arra szolgálnak, hogy "dramatizálják az ukrán erő és az orosz agresszió történeteit". A cikk idézett egy meg nem nevezett Twitter-felhasználót, aki azt írta: "Miért nem hagyjuk, hogy az emberek elhiggyenek néhány dolgot? ... Ha az oroszok elhiszik, az félelmet kelt. Ha az ukránok elhiszik, az reményt ad nekik".

Március 8-án a nyugati média arról számolt be, hogy egy mariupoli szülészetet orosz repülőgépek támadtak meg. Zelenszkij azt állította, hogy a támadás az Ukrajna elleni orosz "népirtás" bizonyítéka. Egy koronatanú - egy terhes nő a kórházban, akit az AP kérdezett ki – azonban azt állította, hogy nem történt ilyen légicsapás, és hogy a közeli robbanásokat ukrán tüzérségi lövedékek okozták.

Március 16-án az ukrán kormány egy célzott orosz légicsapást okolt a mariupoli drámai színház lerombolásáért és 300-600 halálos áldozatért. A nyugati hivatalos média az eseményről szóló ukrán narratívát népszerűsítette annak ellenére, hogy egyáltalán nem készültek olyan felvételek, amelyeken rakétacsapás látható.

Nem volt kép vagy bizonyíték a bent tartózkodó nagyszámú halott civilről, nem volt kép vagy bizonyíték a mentési kísérletekről.

A helyi lakosok tanúvallomása szerint a színház területét ellenőrző Azov zászlóalj harcosai megrendezték a robbanást, hogy ezáltal kieszközöljék a NATO katonai beavatkozását. Fényképek bizonyítják, hogy az Azov harcosai egy nappal a robbanás előtt eltávolították az összes járművet a színház parkolójából.

A kramatorszki vasútállomáson történt robbantás, amelyet szintén Oroszországnak tulajdonítottak ugyanilyen eset volt. A robbanásért felelős Tochka-U rakéta sorozatszáma megegyezett az ukrán arzenálban lévő többi rakétáéval, és biztosan ukrán ellenőrzés alatt álló területről származott.

Ahogy a háború egyre jobban dúl, úgy tűnik, hogy a Biden-kormányzat egyes elemei egyre türelmetlenebbek ukrán ügyfeleik nagy meséivel szemben. "Ez kezd nevetségessé válni" – mondta egy meg nem nevezett NATO-tisztviselő a Financial Timesnak november 16-án. "Az ukránok rombolják a bizalmunkat, és nyíltan hazudnak. Ez pusztítóbb, mint a rakéta".

Robert C. Castelnek igaza van, amikor azt állítja, hogy az eset megmutatta, hogy kit is kell komolyan venni a média és a kormányzati szereplők közül. Megállapíthatjuk, hogy Magyarországon is jelentős a számuk azoknak, akik a válságos pillanatban „könnyűnek találtattak”.