2023. febr. 9.

A RAND-jelentés az első lépés a háború befejezése felé (Vukics Ferenc jegyzete)

A RAND Corporation legutóbbi, Ukrajnáról szóló jelentését nem az elemzés minősége teszi olyan fontossá, hanem az a tény, hogy az USA legtekintélyesebb nemzetbiztonsági agytrösztje ellentétes álláspontot képvisel a háborúval kapcsolatban, mint a washingtoni politikai osztály és globalista szövetségeseik. Ez óriási dolog!

A RAND Corporation (neve a "research and development" kifejezésből származik) egy amerikai nonprofit világpolitikai agytröszt, amelyet 1948-ban a Douglas Aircraft Company hozott létre, hogy kutatásokat és elemzéseket kínáljon az Egyesült Államok fegyveres erői számára. Az amerikai kormány és magánalapítványok, vállalatok, egyetemek és magánszemélyek finanszírozzák. A vállalat más kormányoknak, nemzetközi szervezeteknek, magáncégeknek és alapítványoknak is segítséget nyújt számos védelmi és nem védelmi kérdésben is (pl. egészségügy). Természetesen előfordulhat, hogy a „megrendelői igények” diadalmaskodnak az egyes végkövetkeztetések megoldásaiban, de bármit is mond, érdemes odafigyelni rá.

Ne feledjük, a háborúk nem azért érnek véget, mert a közvélemény ellenzi őket. Ez egy mítosz. A háborúk akkor érnek véget, amikor az elitet alkotó csoportok között jelentős szakadék alakul ki, ami végül a politika megváltoztatásához vezet.

A RAND Corporation új jelentése, A hosszú háború elkerülése: Az amerikai politika és az orosz-ukrán konfliktus alakulása című könyv egy ilyen megosztottságot mutat be. Azt jelzi, hogy

a befolyásos elitek szakítottak a többségi véleménnyel, mert úgy gondolják, hogy a jelenlegi politika árt az Egyesült Államoknak.

Az elemzők egy része úgy véli, hogy ez a szemléletváltás addig fog erősödni, amíg ki nem váltja a tűzszüneti és béketárgyalások egyre erőteljesebb követelését.

Más szóval, jó hírünk van: a RAND-jelentés az első lépés a háború befejezése felé.

Már a jelentés preambulumának ez a néhány sora is eléggé biztató:

"Egy hosszú ukrajnai háború költségei és kockázatai jelentősek, és felülmúlják egy ilyen pálya lehetséges előnyeit az Egyesült Államok számára".

Ez az idézet valójában összefoglalja az egész dokumentum mondanivalóját.

A nyugati kormányok és az USA az elmúlt 11 hónapban azt ismételgették, hogy az USA támogatni fogja Ukrajnát "addig, amíg szükséges". A fenti idézet biztosít minket arról, hogy ez nem fog megtörténni. Az Egyesült Államok nem fogja aláásni saját érdekeit Ukrajna érdekében. (Még a washingtoni „háborús sólymok” sem hisznek már abban, hogy Ukrajna vissza tudja foglalni a területeit.)

A külpolitikai intézményrendszer racionális tagjai értékelni fogják az ukrán siker lehetőségeit és azt a forgatókönyvet is, amely szerint a konfliktus váratlanul kicsúszhat az irányításuk alól.

Ahogy korábban már írtam róla, az orosz kormányzat is tart attól, hogy egy „túl gyors orosz siker esetén” a kollektív Nyugat valamiféle meggondolatlan, kétségbeesett lépésre szánja el magát, amelynek a következményeit ők sem tudják majd kezelni.

Egy „visszafordíthatatlan állapot” senkinek sem szolgálná az érdekeit, és közvetlen összecsapást robbanthatna ki Oroszország és az Egyesült Államok között. Az amerikai politikai döntéshozóknak most azt is el kell dönteniük, hogy mindez megéri-e az egyre növekvő járulékos károkat.

Vajon a megszakadt ellátási láncok, a növekvő infláció, a növekvő energia- és élelmiszerhiány, valamint a csökkenő fegyverkészletek méltányos ellentételezést jelentenek-e Oroszország "meggyengítéséért" cserébe? Sokan azt mondják, hogy "nem".

Bizonyos szempontból a RAND-jelentés csak az első a ledőlni szándékozó dominók hosszú sorában. Ahogy Ukrajna harctéri veszteségei nőnek - és egyre valószínűbbé válik, hogy Oroszország a Dnyepertől keletre fekvő összes területet az ellenőrzése alá vonja -, úgy válnak egyre nyilvánvalóbbá a washingtoni stratégia hibái, és kap egyre élesebb kritikát odahaza.

Az emberek előbb-utóbb megkérdőjelezik majd a gazdasági szankciók bölcsességét, amelyek az USA legközelebbi szövetségeseit sújtják, miközben Oroszországot segítik.

És azon is elgondolkodnak majd, hogy az USA miért szabotálta szándékosan a márciusi békemegállapodást, amikor az ukrán győzelem valószínűsége közel nulla volt. Úgy tűnik, a Rand-jelentés előre látja mindezeket a kérdéseket, valamint az általuk generált "hangulatváltozást". A szerzők ezért sürgetik a tárgyalásokat és a konfliktus gyors befejezését.

Bár a jelentés nem mondja ki kifejezetten, hogy "az amerikai érdekek (sérülnek)", de minden bizonnyal erre következtet. Nem meglepő módon a jelentés nem tesz említést a Washington Oroszország elleni háborújának járulékos kárairól, de elsősorban bizonyára ez járt a szerzők fejében.

Végül is nem a 100 milliárd dollár vagy a halálos fegyverek biztosítása kerül olyan sokba az USA-nak, hanem a nemzetközi koalíciók és alternatív intézmények gyorsuló kialakulása, amelyek az amerikai birodalmat a tönk szélére sodorták.

Feltételezzük, hogy a RAND elemzői ugyanazt látják, amit minden más értelmes lény is lát, hogy Washington konfliktusa Moszkvával "túl messzire vezető híd", és hogy a visszahatás hatalmas és gyötrelmes lesz. Ezért sürgős a háború gyors befejezése.

Egy részlet a jelentésből, amelyet félkövér betűkkel írtak ki a szöveg felénél:

"Mivel a hosszú háború elkerülése a legmagasabb prioritás az eszkalációs kockázatok minimalizálása után, az Egyesült Államoknak olyan lépéseket kell tennie, amelyek valószínűbbé teszik a konfliktus középtávú befejezését."

Érdekes módon, miközben a jelentés részletezi a fő eszkalációs kockázatokat (a fő kockázatok közé tartozik egy szélesebb körű háború a NATO-val, a konfliktus átterjedése más uniós országokra és egy nukleáris háború), nem magyarázza meg, hogy pontosan miért lenne olyan káros az Egyesült Államok számára egy "hosszú háború".

Úgy véljük, hogy ez a kihagyás szándékos, és a szerzők nem akarják elismerni, hogy a szankciók visszahatása és az Amerika-ellenes külföldi koalíciók kialakulása egyértelműen aláássa az USA terveit, hogy megőrizze globális hatalmát. Az elit körében az ilyen beszéd tilos. Chris Hedges így foglalta össze a Consortium News egyik cikkében:

„A terv, hogy Oroszország lealacsonyításával átalakítsák Európát és a globális erőegyensúlyt, kezd hasonlítani a Közel-Kelet átalakítására irányuló sikertelen tervhez. Ez egy globális élelmiszerválságot gerjeszt, és közel kétszámjegyű inflációval pusztítja Európát. Ismét leleplezi az Egyesült Államok tehetetlenségét és az uralkodó oligarchák csődjét. Az Egyesült Államok ellensúlyaként olyan nemzetek, mint Kína, Oroszország, India, Brazília és Irán, elszakadnak a dollár, mint a világ tartalékvalutájának zsarnokságától, ami az Egyesült Államokban gazdasági és társadalmi katasztrófát fog okozni.”

Washington egyre kifinomultabb fegyverrendszereket és milliárdos segélyeket ad Ukrajnának, hogy hiábavaló módon megmentse Ukrajnát, de ami még fontosabb, hogy saját magát mentse meg. ("Ukrajna - A háború, ami rosszul sült el", Chris Hedges, Consortium News)

A Rand-jelentés azt sugallja, hogy a háború támogatása már nem egyöntetű az elit körében. És mivel az elitek határozzák meg a politikát, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a politika megváltozik. Szegény ember azzal főz, amije van.

A békére vágyó ember számára az elmúlt 11 hónap legpozitívabb fejleménye a "nyugati elit konszenzus széttöredezésének jele".

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy még a legpártatlanabb elemzés végkövetkeztetése is a finanszírozó csoport irányába billen.

Ez itt is igaz lehet, csak most számunkra kedvező módon. Ne feledjük, hogy a RAND Corporation állítólag „egy pártatlan agytröszt”, amely Karen Kwiatkowski nyugalmazott USAF alezredes szerint: "a védelmi minisztériumnak dolgozik, és ha a pénz elapadna, akkor a thinktank [agytröszt] a jelenlegi formájában nem létezne. Teljes mértékben az amerikai kormány érdekeit szolgálja, és tőlük függ".

Ez azt sugallja, hogy a RAND-jelentés a Pentagon és az amerikai katonai intézményrendszer véleményét képviselheti, amely szerint az Egyesült Államok fejvesztve száguld az Oroszországgal való közvetlen háború felé.