A Sátán fattya – Zsigmond Dezső gulág-filmjéről
A tapasztalatok alapján ahhoz, hogy kellő alapossággal fel lehessen dolgozni játékfilmben a tragikus történelmi eseményeket, ki kell várni legalább a történelmi időtávlatot, amit a szakértők huszonöt-harminc évre becsülnek. Ez az idő hosszabb is lehet – például a kommunista pártállam negyven-negyvenöt évig halogatta a múlt feltárását; ráadásul 1990-ben a filmművészetben mintha újból kezdődött volna a visszaszámlálás, hiszen az első gulág-játékfilm, az Örök tél (rendezte: Szász Attila) csak 2018-ban készült el – tévéfilmként, ami szintén jelzi a fékeket és ellensúlyokat. Az eredménnyel azonban a kedvező fogadtatás, a rangos nemzetközi díjak ellenére sem lehetünk elégedettek.
(...)
Ott van a jogilag szerzőnek minősülő személyben és természetesen részben a kiadóban is az a rettenetesen hagy felelősség, hogy egy ilyen bizonytalan, a levegőben lógó szöveges anyagot az olvasó elé tár, aki – állíthatom –, nem fog tudni vele mit kezdeni. Erre a nagy felelősségre, a fentiek alapján, úgy vélem, a szerző nincs felkészülve. A regény minden lehetséges valós vagy autentikus forrása ellenére súlyos többértelműségben és etikai bizonytalanságban, sőt hibában kerül az olvasó elé. Megvalósít minden olyan eszmetörténeti, irodalomtörténeti és irodalomelméleti hibás eltévelyedést, ami a művészeteket a posztmodernizmus zsákutcájába vezette. Az se mentség, hogy az író egyes, későbbi művei, eléggé képtelen módon, de a még ki nem múlt posztmodern poétikával egybevágva, néhol önmaga kritikáját is megfogalmazza, önkéntelenül akár. A versesregény-trilógiájában (Messze még az alkonyat, 2008; Fogyó fényben, 2010; A fényeken túl, 2012) olvasni egy ilyen, érvényes, szentenciának minősülő szakaszt: „vezér nélkül pedig / kény és kedv szerint / bárhová terelhető / barmokká züllik a nyáj, / érvénybe lép az önveszejtés / ostoba ideológiája”. Így van, és ha már nincs megfelelő tartású vezér a más közéleti személyiségek között, ennek a műnek a tanulságából az derül ki, már az író se vállalja, hogy ő az legyen. Meg se próbálja, csak a közösségen kívülre helyezve magát, más személyiség mögé bújva bekiabáltat a céltalanul és durva szabálytalanságokkal zajló futballmérkőzésre, hogy „szemüveget a bírónak!” vagy inkább „szemüveget a hazai csapatnak!”
(...)
