A történelem ismétlődő ciklusai – Mit véd a kettős biztonsági kerítés? (Alex Krainer jegyzete)

Eredeti cikk:

The recurring cycles of history, August 8, 2025, Alex Krainer

Karovits János küldeménye

Harry Truman, az Egyesült Államok volt elnöke híres mondása szerint „nincs semmi új a világon, csak az a történelem, amit nem ismersz”. Ma olyan történelmi események tanúi vagyunk, amelyek újnak és példátlannak tűnhetnek, de valójában csak a múltban már lejátszott geopolitikai küzdelmek ismétlődései.

A második világháború utáni korszakban Nyugat-Európát a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok bástyájának tartottuk. Ezek az értékek tették a nyugati világot a legfejlettebb és leggazdagabb részévé. Talán ezeknek az „értékeinknek” a legfényesebb példája Nagy-Britannia volt, a Magna Carta szülőhelye, ahol kemény küzdelmek árán elérték az emberi jogok, a demokrácia, a szólásszabadság, a sajtószabadság, a tulajdonjogok, az iparosítás és még sok más területen elért fejlődést.

Természetesen az a mód, ahogyan mindezt elhittük, nem a történelem spontán véletlenének eredménye: az oktatás, a kultúra, az ideológia és a propaganda arra késztetett minket, hogy így gondolkodjunk. Arra buzdítottak minket, hogy higgyünk abban, hogy az emberiség elérte a gazdasági és politikai kormányzás legtökéletesebb modelljét, amit a technológiai fejlődés és a fejlett világban elért, állítólag példátlanul magas jóléti szint is bizonyít. Ezek a fejlődések jobbá tettek minket: primitív, babonás, erőszakos barbárokról racionálisabb, toleránsabb és befogadóbb emberekké váltunk. Még 70 új nemet is elfogadtunk.

A gonosz Putyin felégeti az utópiát

De amikor Oroszország megindította különleges katonai műveletét Ukrajnában, az eseményt széles körben úgy értelmezték, hogy Oroszország, gonosz és autokratikus elnöke, Vlagyimir Putyin vezetésével, durván rombológéppel lerombolta ezt a mindenki számára szinte utópikus állapotot. De ahogyan ma már sokan felismerik, a konfliktus nem 2022. február 24-én kezdődött, és az utópia, amelynek élvezeteit habzsoltuk, évtizedek óta módszeresen rombolták. A gyújtogatás okai gondosan el voltak rejtve a liberális demokráciák szabadság, emberi jogok és nagy jólét fényes homlokzata mögött.

Lényegében ugyanazok az okok vezettek az elmúlt évszázadok számos háborújához, beleértve a két világháborút is. Azok a hatalmi struktúrák, amelyek ezeket a konfliktusokat szították, ugyanazok, amelyek a jelenlegit is szítják. Azok a megfigyelők, akik helyesen azonosították ezeket a csoportokat és megértették okukat, nem voltak meglepve a háborúk kitörésén; látták, hogy jönnek.

Egyikük Homer Lea volt, aki 1912-ben megjelent „The Day of the Saxon” (A szászok napja) című könyvében „közelgő és elkerülhetetlen óriási világkonfliktusok sorozatát” jósolta, amelynek részét képezte az első és a második világháború, valamint a ma már szinte biztos és közeli harmadik világháború [1]. Homer Lea ezt azért tudta, mert tagja volt azoknak a csoportoknak, amelyek ezeket a konfliktusokat szították. Kifejtette:

„A brit szuverenitás megőrzése nem lehetséges más nemzetek területi és politikai terjeszkedésének elnyomása nélkül – ez a feltétel háborúhoz vezet, egy háborúhoz, ha a Birodalom megsemmisül, háborúsorozathoz, ha győzedelmeskedik. … Ebben a háborús korszakban, amelybe a Birodalom belépni készül, a béke reménye hiábavaló; … ezek a régi, ősi küzdelmek irányítják a nemzeti élet növekedését és felbomlását.”

A „közeledő háború Oroszországgal”

1944-ben megjelent „The Empire of ‘The City’” című könyvében a történész E. C. Knuth „a jól meghatározott és félreérthetetlen folytonosság és a brit „Egy Világ” titkos rendje által az elmúlt évszázadban folytatott hatalmi egyensúlyi machinációk egyértelmű mintázata alapján” megjósolta „a közeledő háborút Oroszországgal”.

Mint mindig, a háborúkért, amelyekről tudták, hogy elkerülhetetlenek, a felelősséget kiterjedt propaganda és PR-munka segítségével az ellenségre kellett hárítani. E. C. Knuth hangsúlyozta

„azt a felszínes hazugságot, amelyet különösen az amerikai népnek sulykoltak... hogy a nagy világháborúk nem a 'város' titkos 'Egy Világ' rendjének legördülő következményei, hanem a világ rendjének és törvényeinek brutális megtámadásai okozzák.”

Furcsának tűnik, hogy ezek a szavak, amelyek kísértetiesen ismerősek, 1944-ben íródtak. Kétségtelen, hogy Knuth urat el lehetett volna utasítani összeesküvés-elméletek híres elméjeként (valószínűleg így is történt), de a diagnózisa helyes volt. A helyes diagnózis lehetővé tette számára, hogy helyes jóslatokat is tegyen:

„Az Oroszországgal való háború valószínűsége, amely ma már nyilvánvaló és széles körben kommentált téma, e könyv első kiadásának idején [1944] különböző formában jelezték és gonosz, felforgató propagandának bélyegezték. Mint mindig, ennek a nagyon valószínű és közeli háborúnak a valódi okai könnyen elhallgathatók, mert az a durvaság, arcátlanság és megvetés, amellyel Oroszország megakadályozta és sakkba verte az 'Egy Világ' tervét, amelyet több mint 130 éve jól ismer, tökéletesen illeszkedik a megsértett demokrácia és a meggyalázott tisztesség álszent magatartásához.”

Knuth továbbá megállapította, hogy

„Kína, Oroszország, az Egyesült Államok és Németország a világ legnépesebb független nemzetei, és ezért a Brit Birodalom legdinamikusabb és legveszélyesebb versenytársai. Mindannyian a brit elnyomás ismétlődő áldozatai voltak.”

Természetesen a történelem, ahogyan azt ma tanítják nekünk, nem tesz említést ezekről a ciklusokról és mintázatokról. Ehelyett csak „egy átkozott dolog a másik után” hírsalátával etetnek minket, és azzal az illúzióval, hogy az emberiség történelme egy folyamatos fejlődés a kevésbé fejlett kormányzástól a fejlettebb kormányzásig, a nagyobb jólétig, a technológiai fejlődésig és az általános emancipációig. Az iskolában tanult történelem szisztematikusan eltorzított, hogy elrejtse pontosan azokat a legfontosabb tanulságokat, amelyeket meg kellene tanulnunk és megértenünk. Minden tényt és feljegyzést a legszándékosabb módon eltitkolnak, megsemmisítenek vagy elrejtenek.

A történelem ellopása

„The History Thieves” (A történelem tolvajai) című könyvében Ian Cobain ír a Hanslope nevű kis falu közelében, az erdőben található titkos létesítményről, amely

„a világon bármely kormány által működtetett létesítmények közül az egyik legbiztonságosabb.

A Hanslope Parkot 2 méter magas, láncszemű kerítés védi, amelyen túl egy 3 méter magas kerítés húzódik, tetején szögesdróttal. A kerítések között néhány méterenként CCTV kamerák és reflektorok vannak."

Mit rejteget Hanslope Park? Nem aranyat, biológiai anyagokat vagy nukleáris anyagokat.

A létesítményben több millió akta található, amelyek szigorúan titkos dokumentumokat tartalmaznak az első világháborúról, valamint a brit gyarmati uralom borzalmairól Kenyában és másutt.

Az első világháború után a háború felelősségét Németországra hárították, csakhogy ehhez ezt a kulturális műalkotást is meg kellett hamisítani. A feladatot az Oxford Egyetem neves történészeiből álló csapatra bízták, akik az „Oxford Pamphlets” (Oxford-füzetek) formájában állították össze a szükséges anyagokat, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a háborúért kizárólag Németország a felelős.

A múlt ellopása: a jövő eltérítése.

Mi értelme van ilyen nagy erőfeszítéseket tenni a történelmi igazságok elhomályosítására? A választ a rendszer egyik bennfentesének, George Orwellnek két frappáns idézete adja meg:

„A leghatékonyabb módszer az emberek megsemmisítésére az, ha megtagadjuk és eltöröljük a saját történelmükről alkotott ismereteiket.”

és

„Aki a múltat irányítja, az irányítja a jövőt.”

Ebből következik, hogy

az „Egy Világ” oligarchia sötét művészete elleni védekezésnek a történelmi igazságok kutatásában és megértésében kell állnia.

Ahelyett, hogy álomban sodródnánk örökös háborúkba, megtanulhatnánk felismerni a disztópikus terveket és örökös háborúkat álcázó ideológiák csapdáit, és elkerülni azokat, hogy egy más, tudatos utat járhassunk be a jövőben.

---

Jegyzet:

[1] E. C. Knuth, „The Empire of ‘The City’: the 130 Years of Power Politics of the Modern Era” (A „város” birodalma: a modern korszak 130 éves hatalmi politikája). Milwaukee, 1944]

---

deepl.com/en/translator – VDGy