A történelmet nem a győztesek írják. Hanem a hősök! Halasy-Nagy Endre előadása a Pozsonyi csatáról
- dombi52
- 10 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Felolvastatott a 11. alkalommal megtartott Pozsonyi csata emlékrendezvényén, azzal a meghagyással a szépszámú hallgatósághoz, hogy aki ül, maradjon, aki áll, kapaszkodjon.
Tisztelt Egybegyűltek!
Kedves mindannyian!
A történelmet nem a győztesek írják.
Hanem a hősök!
Majd történész-kontárok teszik érdekessé a régmúlt eseményeit, amiben nem az a fontos, ami történt, hanem amit ők hordtak össze róla. Nem a rideg valóság az érdekes, hanem az olvasmányos mesélés!
Értelmes feltételezések vagy észszerű megoldások helyett mind-mind a kérdőjelek halmazát eredményezték, és a kérdőjelek kampójába olyan kényelmesen bele lehet kapaszkodni, míg a ténymondatok végére tett pötty olyannyira sérti sok szobatudóska papucsba bújtatott kényes talpát.
A pozsonyi csatáról már annyi elképesztőségeket hordtak össze, amelyekről vélem, nem csak szólni kell, de egyenesen kötelező ezt megtenni. Vannak nagyon jól hangzó, a fülbe oly kellemesen bemászó, és ott az agyba selymes-puhán befészkelődő elméletek, amelyek a legnagyszerűbb gondolkodókat is megvezetik. Tényleg, miért is töprengenének el rajta, hiszen olyan kézenfekvő, mint amilyen gyenge lábon álló.
A stratégia, mit a hadiakadémiákon oktatnak, és amit elemezgetők tanulnak a mai tankokkal száguldozó, légicsatákban vívott, rakétákkal lövöldöző, a drónok harcával foglalkozó olyan szagemberek tákolnak össze a régi korok lovas harcművészetéről, akik lovat még csak nem is láttak.
Így keletkeznek a teli torokból hurrázó zsákmányra kiéheztetett magyar legények csatakiáltásával nógatott százezres önkéntes halálba száguldók hősies lovasrohama.
Semmi mást nem nélkülöznek ezek az elmélkedések, csak a józan észt. Mert aki ész nélkül megy a háborúba, az ott is marad. Ami esetünkben meg is történt. Mert azért annyit csak tudunk, hogy:
a magyar sereg Pozsony alatt megsemmisítő vereséget mért a kor legjobban felszerelt támadó haderejére. A csatatéren marad holtan Luitprand herceg és 19 grófja, Theotmár salzburgi érsek két püspökével és három apátjával, valamint sokezer harcosuk, Bajorország színe-java.
De jólesett ezt elmondani!
A pozsonyi csata nem a félreérések mezején esik el, hanem egyes elvetélt agyú metéltek akadémiai íróasztalain. Honnan is tudnák ezek a sosem volt álmagyarok, hogy ami történt, az nem törzsek gyülevész hordáinak zsákmányszerző próbálkozása volt, hanem a nemzeti hadsereg egyesített erőinek a haza megvédésére felsorakozott seregeinek csodálatos hadi sikere!
A magyarellenes történészeinknek egyszerűen nem emészthető meg, hogy egy ütközet nem zsákmányért, nem dinasztikus érdekekért, nem pusztán unatkozásos csetepatés pusztító kedvükért folyt, hanem amit liberális fejjel nehéz értelmezni, diabétikus macerialista alapú világképpel-képzettséggel pedig lehetetlen, hogy a pozsonyi csatát nem törzsek vívták, hanem a népként a népért a nép egyesített hadserege, és nem zsákmányért, hanem a hazáért.
Kocsis István szép szavaival megfogalmazva: Ideje volna rendbe tennünk, hogy aki történelmet hazudik, ki hamis mítoszok káprázatvirágaiból szivárványszínt fest nemzetünk egére, azt nem az akadémiai tagsággal kell megjutalmazni, hanem nemzetgyilkosként kell elítélni, mert nemzetünket megfosztja önnön megbecsülésétől, lelki szegénnyé, mindenkori vezetőinek vak tehetetlen kiszolgálóivá, kiszolgáltatottjaivá alacsonyítja népét, mérhetetlenül sok kárt okozva ezzel fiatalságunk lelki világában és jövőbe vetett hitében.
Legyen ez ennek a szép napnak a megszívlelendő tanulsága.
Köszönöm Üllő vezérnek és Üllő vezérasszonynak, hogy felkérésükre mindezt itt ma elmondhattam.
