VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A világ vége pedig a világ kezdete – Válasz egy olvasói levélre


Néhány nappal ezelőtt befutott egy olvasói levél, amely A fekete leves még csak most következik c. cikkemmel kapcsolatban tette fel a manapság sokakat foglalkoztató kérdést.

„Szeretném a cikkírótól megkérdezni, hogy mi, felelős állampolgárok, mit cselekedjünk az oltással kapcsolatban? Ez élet-halál kérdés. Igen vagy nem? Én regisztráltam, nem azért, mert a saját életemet annyira féltem, de nem venném a szívemre, ha valakit halálra fertőznék véletlenül.” A világjárvány (október vége óta a magyarországi adtatok alapján itt is járvány van) egyik közéleti hozadéka lett, hogy az emberek a politikusok után most már a tudósok jelentős részének sem hisznek. Nem véletlenül alakult ki ez az állapot. A vezetők, az orvosok, a járványügyi szakemberek és a kutatók túl sokszor és túl látványosan hibáztak a járvány kezelése során. Nem kellett az adott tudományterület kiemelkedő szakértőjének lenni, hogy felfigyeljünk az intézkedések és az állítások ellentmondásaira. Korrekt, kimerítő tájékoztatást a hivatalos szervek azért sem tudtak adni, mert az intézmények lassú reakcióideje miatt sokszor fél-egy évet is várni kellett arra, hogy egy olyan tudományos eredményt, amelyet a nyugati szaklapok közöltek, esetleg megjelent egy szingapúri, koreai lakossági tájékoztató füzetben, az az európai lakossághoz is eljusson.

Csak egy egyszerű példa: A kezelő orvosok viszonylag hamar rájöttek, hogy nem az idősek a legveszélyeztetettebbek, hanem azok, akik túlsúllyal küzdenek, vagy az elhízás betegségében szenvednek. Az elhízás krónikus és recidiváló betegség, mely tartós kezelést igényel, elsősorban az állapotot kísérő betegségekkel kapcsolatban. Az elhízás következtében számos betegség – különösen a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az obstruktív alvási apnoe (a felső légutak alvás alatti, ismétlődő, részleges, vagy teljes elzáródása okozta légzéskimaradások-horkolás), egyes rákbetegségek, a csont-ízületi gyulladás és az asztma kialakulásának valószínűsége megnő. A kísérőbetegségeknek ezen együtt állása és az a tény, hogy ezeket a betegeket jóval korlátozottabb ideig tudják a hasukra fektetni, már közvetlen életveszélyt okozhat a betegség súlyosabb lefolyása esetén.

Itt most kicsit színház minden. A lakosság megnyugtatása érdekében az egész világon úgy teszünk, mint ha csinálnánk valamit, miközben egyes intézkedések elégtelenek, míg mások teljesen indokolatlanok.

Nem kaptunk minden igényt kimerítő tájékoztatást a maszkviselés tudományos eredményekkel igazolt módszertanáról, a vírus különféle felületeken való valódi terjedési képességéről, a véroxigénszint mérés fontosságáról, a lakosság egy részének SARS-CoV-2 elleni reaktív T-sejtes védettségéről, stb.

A KKV-k többsége tönkremegy, miközben karácsonykor a hipermarketek úgy néztek ki, mintha a fogyasztói társadalom előre be nem jelentett tüntetéseit rendeznék ott.

Bárki könnyen rájöhetett arra, hogy a válság kezelésében sokkal több a politikai, gazdasági szándék, mint az orvostudomány. Nem csoda, ha a már elérhető vakcinákkal kapcsolatban is össze-vissza beszél mindenki. A világ vezető egészségügyi szervezeteinek vezetői, a politikai vezetők egy része, illetve az őket irányító pénzügyi csoportok gazdasági érdekeltségekkel rendelkeznek a vakcinagyártó vállalatoknál, a saját termékeik eladásában érdekeltek, és nem pedig abban, hogy a hétköznapok embere jól tudjon dönteni azzal kapcsolatban, hogy beoltassa-e magát, és ha igen, akkor mivel.

Nyugaton olyan jól sikerült a más országok által készített vakcinákkal szembeni kampány, hogy átcsapott oltásellenességbe. A franciák és a belgák annyira bíztak a Sanofi fejlesztésében, hogy állami szinten folyamatosan szidták a német, az angol, az amerikai, az orosz és a kínai fejlesztéseket, és megpróbáltak ellenszenvet kiépíteni a lakosságban ezen oltóanyagok ellen. Most pedig, amikor kiderült, hogy a francia fejlesztésből nem lesz semmi, próbálkoznak magyarázkodni. Nemcsak a magyarok türelme végtelen. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen ügybe belebuknának az ottani vezetők, de a lakosság szervezetlensége miatt szinte mindent túlélnek. Láthatjuk majd, kínjukban hogy fognak magyarázkodni, amikor izraeli, kínai, orosz vagy magyar vakcinát kell majd beadni az állampolgáraiknak.

A vakcinák olyan biológiai készítmények, amelyek számos kifinomult és gondosan kivitelezett, olykor hosszú ideig tartó, tudományosan szabályozott folyamat során jönnek létre annak érdekében, hogy felkészítsék az immunrendszert a fertőzés elleni küzdelemre és a betegség megelőzésére. Az előállítás, az ellenőrzés, a gyártás, a tisztítás, az inaktiválás, a formulálás, a töltés, a gyártási tételek felszabadítása, a csomagolás-szállítás és a felhasználás pontos módszertanon alapul.

Az orvosi folyóiratokat és a vakcinalizáció egyre gyakoribb problémáiról olvasva könnyen megérjük, hogy az egyes oltóanyagokkal kapcsolatban felvetett hiányosságok szinte mindegyikre igazak.

Mint több korábbi cikkemben már írtam, több neves nyugati víruskutató is arra hívta fel a figyelmet, hogy az oltóanyagok hatásosságával kapcsolatos kijelentésekkel csínján kell bánni. Szinte minden esetben kiderült, hogy a nagymintás, 3.fázisú vizsgálatokban több helyen is hibát vétettek. Ugyanazokat, amit az oroszoknál kifogásoltak: A vizsgálatokat döntő részében fiatalokon végezték és az idősek aránya nem éri el a szükségeset.

Nyikolaj Petrovszkij, az ausztrál Flinders Egyetem Orvostudományi és Közegészségügyi Főiskolájának professzora így fogalmazott:

Hatalmas pénzügyi és presztízs nyomás nehezedik ezekre a próbákra, hogy tömegesen túlbecsüljék eredményeiket. Sok esetben az ilyen túlértékelések politikai indíttatásúak, mivel azok az országok, amelyek nem tudták megfelelően kezelni a világjárványt, most szeretnék túlbecsülni az oltások előnyeit, hogy szavazatokat szerezzenek és csillapítsák a helyi nyugtalanságokat.


Szlávik János, a Dél-Pesti Centrumkórház infektológusa szerint „az a jó vakcina, ami elérhető”, és örülne, ha lehetne válogatni az oltások között: „Más oltás jó például az időseknek, a fiataloknak, az allergiásoknak. Azonban jelenleg nem ez a helyzet, nem tudunk válogatni, be kell érni azzal, ami van”.


Itt is a meritokrácia volna jó…

Mindez a számomra azt jelenti, hogy az a helyzet, amely alapján szeretnénk felelős döntést hozni a kérdéssel kapcsolatban, még nem állt elő.

Amint lesz elegendő mennyiségű és fajtájú vakcina, a betegségről és az oltóanyagokról lesz a felelősségteljes döntéshez elegendő információ, akkor az orvosok és az adott személy kiválaszthatják a megfelelő oltóanyagot.

Ennek így kellett volna lenni az influenza elleni oltásokkal kapcsolatban is. Ott is különbséget kellett volna tenni a túlsúlyosak, a krónikus betegek, az idősek, a fiatalok és az allergiások között. Amíg ez nincs, addig sajnos maradnak a védőintézkedések.

A valódi tudomány nem demokratikus. A média bevetheti az információs hadviselés minden elemét, de az oltóanyagok hatékonysága nem társadalmi támogatottságuktól függ. A meritokrácia egy olyan társadalmi forma, amelyben az egyén boldogulása, előrejutása, társadalmi pozíciója nem a társadalmi származásától, politikai csoporthoz való tartozásától, hanem tehetségétől, tudásától, szorgalmától és teljesítményétől, egyszóval „érdemeitől” függ. Valódi megnyilvánulásokra és ténylegesen független szakemberek véleményére volna szükségünk.

Olvasónk a következőt írta: Én regisztráltam, nem azért, mert a saját életemet annyira féltem, de nem venném a szívemre, ha valakit halálra fertőznék véletlenül.”

Erre a felvetésre határozott választ tudok adni.

Minden kutató szerint azok a személyek, akik átesnek az oltáson, nem képesek védettséget biztosítani a nem beoltottaknak. A hamis biztonságérzet legalább olyan problémákat okozhat, mint a felelőtlen viselkedés.


A beoltott személyek is képesek megfertőződni és továbbadni a vírust egy másik embertársuknak, de (szerencsés esetben) nem produkálnak tüneteket. Úgy tűnik, az oltás nem szabadít fel bennünket a másik ember sorsáért érzett aggodalomtól.

A politikumok által nem befolyásolt kutatók egy része azt mondja, hogy a jelenleg alkalmazott vakcinák hatásossága a valóságban 67-85 % százalék között van, és egyik sem alkalmas arra, hogy a teljes lakosság számára megfelelő megoldást nyújtson. Még ahhoz sincs megfelelő mennyiségű információ, hogy megállapítsuk, hogy (a harmadik-, negyedik generációs vakcinákkal szembeni ellenérzésünktől függetlenül) a már meglévő vakcinák kinek is adhatnak biztonságos megoldást.

Az orosz Roszpotrebnadzor a múlt héten azt közölte, hogy az EpiVacCorona elnevezésű peptid antigén alapú oltóanyaga 100 százalékos a hatékonyságú. Nem hinném, hogy az oroszok által gyártott oltóanyagok veszélyesebbek lennének, mint a nyugatiak. Az orosz intézetek évtizedek óta a világ élvonalába tartoznak, és korlátozottabb anyagi lehetőségeik ellenére több áttörést értek el a oltóanyagok terén, mint túlértékelt nyugati kollégáik. Nem véletlen, hogy a világ nagy egyetemeinél és gyógyszervállalatainál sok orosz névvel találkozunk.


Mit nem beszél az a német

(amerikai, orosz, kínai)…!

Petőfi verse elég durván határozza meg a magyar patriotizmus lényegét. Ha nem is ilyen határozottan, de magam is azon a véleményen vagyok, hogy az eddigi események ellenére egy magyar oltóanyagban bíznék a legjobban.

Kacskovics Imre immunológus, az ELTE Természettudományi Karának dékánja a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában elmondta, hogy a Richter Gedeon Nyrt. sikeresen tesztelt egy vegyületet, amelyet még márciusban terveztek meg. A sejtkísérletek viszonylag hamar bebizonyították, hogy az új szer használata mellett a vírus nem képes a fertőzésre. Ezt követték az állatkísérletek. A koronavírussal megfertőzött hörcsögöknél a gyógyszer hatására nem jelentkeztek súlyos tünetek. A toxikológiai vizsgálatok után – várhatóan ősz végén – megkezdik az embereken végzendő klinikai teszteket.

A gyógyszer egy olyan „antitestféle”, mint amilyet a szervezet is előállít a védőoltás hatására, ugyanakkor nincs szükség egy hónapra a védettség kialakulásához, hanem a befecskendezéstől számított 12 óra múlva már ellenállóvá teszi a szervezetet. A szakértők szerint az idősek és a krónikus betegségben szenvedők esetében már a fertőzés enyhe vagy közepesen súlyos fázisában érdemes használni az új szert. A magyar hatóanyagnak komoly szerepe lehet a betegség megelőzésében.


Halálfélelem (tanatophobia) ellen…

Irvin D. Yalom szerint minden félelmünk mélyén a halálszorongás lapul – vannak, akiknek igazán mélyen, másoknak pedig a felszínen. Míg egyesek számára „a halálszorongás az élet háttérzenéje”, mások csak idős korukban döbbennek rá az elmúlás okozta félelemre. Ugyanakkor fontos tudni: a halálszorongás nem más szorongást helyettesít. Csupán ott lapul lelkünk mélyén, és– tudatában vagyunk vagy sem– olykor-olykor a felszínre tör. A pandémia alatt a hivatalos szereplők jelentős része erre a jelenségre alapozta tevékenységét. Ez ellen csak magyar orvosságot adhatunk…

„Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam közölni veled…”

(Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai, Világ vége – novella, 1936)

Források:


MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek