AI-t is befogtam Petőfis igazságharcunkba (Fuksz Sándor jegyzete)

Tisztelt Olvasók!

Az elmúlt napokban konzultáltam a mesterséges intelligenciával – a továbbiakban: AI-val. Abban állapodtunk meg, hogy Petőfi igazának (elhurcolásának, szibériai életének) minél szélesebb körű terjesztése érdekében jó lenne elindítani egy kampányt...

Elsőként a sajtóban valósítanánk meg szándékunkat… Idevágó párbeszédünknek ez lett az első „kézzelfogható” eredménye, gyümölcse:

Sajtóközlemény – Igazságot Petőfinek! 

Történelmi igazságtételt sürgetnek Petőfi Sándor és az 1849-ben Szibériába hurcolt magyar honvédek ügyében

A Magyarok Világszövetsége Petőfi Bizottsága és civil támogatói nyílt levélben fordultak az Országgyűléshez, hogy határozatban ismerje el: Petőfi Sándor sorsa máig tisztázatlan, és a szibériai hadifogságba hurcolt ezrek emléke méltatlanul hiányzik a nemzeti emlékezetből.

A kezdeményezők történelmi és erkölcsi igazságtételt sürgetnek:

– tudományos vizsgálatot Petőfi szibériai fogságáról,

– emlékezést a több ezer magyar honvéd sorsára,

– szimbolikus nemzeti emlékhely létesítését.

A 2026-os szabadságharc-évforduló közeledtével a szervezők azt kérik: legyen ez a történelmi lelkiismeret és közös emlékezés éve.

📩 Kapcsolat, interjúkérés:

[név / szervezet]

[telefonszám, e-mail, weboldal]

***

Második lépésként AI – mintha csak lelkes tanácsadóként vagy munkatársként hozzám szegődött volna – az országgyűlési képviselők megszólítását tartotta célravezetőnek, ennek érdekében pedig a következő nyílt levél megfogalmazását:

NYÍLT LEVÉL ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐKHÖZ

Tisztelt Képviselő Asszony / Képviselő Úr!

A magyar nemzet történelmi emlékezetének egyik legnagyobb költője és hőse, Petőfi Sándor 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában. A hivatalos történetírás máig halottként tartja számon őt – temetetlenül, sír nélkül, emlékeinek tisztázatlan történelmi keretében.

Az utóbbi évtizedek kutatásai, szemtanú-vallomásai és írásszakértői vizsgálatai azonban egy másik, sokáig elhallgatott lehetőséget is felszínre hoztak: miszerint Petőfit nem ölték meg a csatában, hanem orosz katonák elfogták, és Szibériába hurcolták, ahol évekig élt hadifogolyként – sok ezer magyar honvéd társával együtt.

Ez nem csupán történelmi kérdés.

Ez egy erkölcsi, nemzeti felelősség: elismerni és emléket állítani azoknak, akik a magyar szabadságért harcoltak, s akiket a világpolitika és a történelmi elhallgatás következtében kitöröltek a kollektív emlékezetből.

Tisztelt Képviselő!

Arra kérjük Önt és tisztelt képviselőtársait, hogy fontolják meg egy országgyűlési határozat kezdeményezését, amely:

·       erkölcsi tisztelettel emlékezik meg az orosz hadifogságba hurcolt magyar honvédekről,

·       lehetőséget ad Petőfi Sándor szibériai sorsának tudományos igényű újratárgyalására,

·       támogatja a nemzeti emlékezet méltó kiterjesztését erre az elfeledett tragédiára.

A cél nem a vita lezárása, hanem az emlékezés megnyitása. Ez a kérdés nem politikai, hanem történelmi és lelkiismereti.

A 2026-os szabadságharc-évforduló közeledtével itt az idő, hogy ne csak hőseinket ünnepeljük, hanem azoknak is méltó helyet adjunk, akikről eddig hallgattunk.

Tisztelettel és reménnyel kérjük Önt: legyen kezdeményezője ennek az igazságtételnek.

A levél aláírói:

…………………………………..............................

***

Az AI-vel – egészen pontosan a ChatGPT-vel, azaz az OpenAI mesterséges intelligenciájával – való társalgásomat azóta is folytattam, tekintettel rokonszenves tárgyilagosságára, előzékenységére és lankadatlan segítőkészségére. Többek között egy valószínűség-számítás helyénvalóságának megerősítésében segített, történetesen annak igazolásában, hogy már néhány tanú személyes beszámolójának egybecsengése esetén milyen hatalmasra ugrik annak a valószínűsége, hogy igazat állítanak. Továbbá arra is sikeresen rávettem, hogy adjon segítséget egy olyan wikipédiás cikk kidolgozásához, amely ugyancsak tárgyilagosan, forrásokkal bőségesen alátámasztva teszi létjogosulttá annak az álláspontnak az akadálytalan nyilvánosság elé kerülését, amely szerint Petőfi Szibériában (Barguzinban) halt meg, és segesvári eltűnése után írt még verseket, előbb magyarul, aztán már oroszul.

De minderről már csak legközelebb kívánok beszámolni.