Aki vakon hisz a védőoltásokban, az nem tudja, hogy mit nem tud – Szakács Árpád cikke (részlet)

Aki vakon hisz a védőoltásokban, az nem tudja, hogy mit nem tud

Szakács Árpád, Jun 11, 2025

Miért nem hallja meg a társadalom az oltásoktól szenvedő gyermekek sikolyát?

A legtöbb szülő azért nem akar hallani arról, hogy az oltások ártalmasak lehetnek, mert akkor nem tudná önmagának megbocsátani azt, hogy jó szándékból esetleg ártott a saját gyermekének.

Június 5-én Kecskeméten egy olyan szimpátiatüntetés volt, amelyre Dora Márta ügyvédnő ügyvédi kamarai fegyelmi tárgyalása miatt került sor. Dora Márta, Pál-Szántó Ágnes és Mihalik Angelika ügyvédnők mellett számtalan perben képviseli azokat az édesanyákat és édesapákat, akik kisgyermeküket meg szeretnék óvni az oltásipar hiénáitól. Én annyira tisztelem ezt a három hölgyet és mellettük Kertész Nikolettát, akinek két gyereke is az oltásáldozatok között van, hogy az leírhatatlan. Férfiként inkább a szégyen kerülget, amikor arra gondolok, hogy mennyi férfi ügyvéd van, aki gyáva, ezekhez a hölgyekhez viszonyítva pedig egy senki. Mert nem az lenne az igazi kihívás a férfiak számára, hogy kimenekítsék a magyar kisgyerekeket az oltásipar karmai közül? És az orvosoknak is itt lenne a helyük. Tisztelet annak a nagyon kevés, szinte néhány kivételnek, akik valóban a hivatásukat gyakorolják.

Dr. Dora Márta ügyvéd, aki harcol az oltássérült gyermekek jogaiért

Tehát Dora Márta védőként támogatja azokat az édesanyákat és édesapákat, akik heroikus küzdelemmel szállnak szembe Európa legkegyetlenebb oltási terrorjával, a magyarországi kötelező oltási rendszerrel. Eddig Pál-Szántó Ágnes és Mihalik Angelika ellen is indultak eljárások, az oltásipar érdekeit védő hatalom ezzel próbálja ellehetetleníteni a kisgyerekek védelmét.

Dr. Pál-Szántó Ágnes, Dr. Mihalik Angelika és Dr. Dora Márta ügyvédnők heroikus küzdelemben harcolnak az oltások választhatóságáért

Ha kizárnak egy ügyvédet a kamarából, többet nem vállalhat munkát, a kisgyerekeket ismét ki lehet szolgáltatni az oltásipari terrornak. A fideszes zsidó-keresztény, balliberális és magyarpéteres Magyarországon még a tömeggyilkosoknak is jár védelem, egyedül a kisgyerekeknek nem. Mindezekről egy sor sem jelenik meg a hiteles és mindenekelőtt független balliberális és a magyar nemzeti zsidó-keresztény csatornákon.

Dora Márta ügyvédnő munkáját Bács-Kiskun Megye főispánja, a fideszes zsidó-keresztény Kovács Ernő szerette volna ellehetetleníteni. Kovács Ernő minden eszközzel megpróbálja védeni azt a hivatali rendszert, amely az oltási terrorban fontos szerepet tölt be azzal a céllal, hogy minél több kötelező oltást lehessen ráerőltetni a magyar kisgyerekekre. Csak összehasonlításként jelezném, az EU országainak kétharmadában semmilyen kötelező oltás sincs, ahol pedig van, közel sem ennyi. Másik példa: az USA 50 tagországából 46-ban egy egyszerű nyilatkozattal mentesítést lehet kérni.

A kecskeméti tüntetésre az egyik édesanya, Kertész Nikoletta elhozta beteg kisfiát, a kis Nimródot. A csodaszép kisfiú súlyosan értelmi fogyatékos lett a biztonságosnak mondott gyerekoltástól. A szívem szakadt meg a fájdalomtól, látva ennek a kisgyereknek és az édesanyjának a kálváriáját. Rengeteg magyar kisgyerek és család szenved hasonló módon, sokan fel se fogják, hogy az oltásipar profitéhségének az áldozatai. A kilóra megvett politikai döntéshozók kiszolgáltatták őket egy olyan rendszernek, amely kíméletlenebb és kegyetlenebb bárminél, mint amit fel tudnak fogni.

A társadalom többsége tudomást sem vesz arról, hogy a gyermekkori kötelező oltásoknak rengeteg esetben milyen beláthatatlan következményei vannak. A kisgyerekek körében járványszerűen tombol az autizmus, a súlyos idegrendszeri betegségek özöne, sokaknál számos egyéb, az élet későbbi szakaszára nézve tragikus folyamat első állomása az oltás. Többszáz kutatás bizonyítja, a gyerekoltások veszélyesek, mégis Európában nálunk a legbrutálisabb az oltási terror.

A tüntetést követően a kecskeméti ügyvédi kamara meghozta döntését: Dr. Dora Márta ügyvédnőt minden vádpontban felmentették. A fideszes főispán, Kovács Ernő szerencsére hoppon maradt. A demonstráción én is beszédet tartottam a gyerekoltásokról, ezt szerkesztett, kibővített formában szeretném most Önökkel megismertetni.

Tudom, sokan teszik fel most a kérdést, mi közöm nekem ehhez, nem vagyok szakértő, egyáltalán honnan veszem a bátorságot, hogy évtizedes tapasztalatokkal rendelkező orvosok szakvéleményét megkérdőjelezzem a gyerekoltásokra vonatkozóan. Higgyék el, megértem, hogy ezt gondolják. Néhány évvel ezelőtt pontosan ugyanígy gondolkoztam én is, végig sem hallgattam volna annak az érveit, aki nem orvos és belekontárkodik orvosszakmai kérdésekbe. Tehát megértem Önt kedves kételkedő Édesanya, Édesapa, Nagymama, Nagypapa, most mégis arra biztatom, szenteljen 10 percet arra, hogy elmondjam, mitől változott meg az én hozzáállásom. Nem kérek Öntől semmit, csak azt, hogy gondolkozzon el rajta. Aki úgy érzi, nyugodtan próbáljon megcáfolni, a hozzászólásokban hozzon fel ellenérveket. Kezdhetjük?

Biztos Önök is találkoztak már azzal az illusztrációval, amelyen egy mozi látható két bejárattal: az egyiknél a kényelmetlen igazságra, a másiknál a megnyugtató hazugságra lehet jegyet váltani, és csak az utóbbinál állnak sorok, mert a kényelmetlen igazság senkit sem érdekel.

Sokáig nem fogtam fel, hogy újságíróként én is évtizedeken keresztül a megnyugtató hazugság előadásaira vettem jegyet. Sőt, valakik felfigyeltek rám, meglátták bennem a tehetséget és bekerültem a megnyugtató hazugsággyártó üzembe, ahol már én állítottam elő a hazugságokat másoknak, akik cserébe nemcsak folyamatosan jegyet vettek, hanem rengeteg elismeréssel halmoztak el. Hihetetlenül népszerű voltam. A tömegek ünnepeltek. Az egómat hájjal kenegették. Kinyíltak a zárt klubok, ahová halandók ritkán kerülnek be. Rangos politikusok, miniszterek, művészek, a társadalom véleményformálóinak elitvilágában kezdtem azt érezni, hogy én is vagyok valaki. Voltak pillanatok, amikor elhittem, hogy tényleg az vagyok, amit mondanak rólam. Ma már ezen inkább kínosan mosolygok, mint egy átdorbézolt éjszaka részegségének tudatkieséssel járó momentumán.

Ha csak el nem követek valami mérhetetlen ostobaságot, a kényelmes hazugsággal körbevett, a dúsgazdag élet várt rám. Közben a tömeg ünnepelt. És akkor már tudtam, hogy azért éljeneznek, mert a hazugságot szállítom nekik. Egyszerűen ki vannak éhezve a hazugságra. Akkor jöttem rá, hogy igazából a tömegek mindig a megnyugtató hazugságra vágynak a kényelmetlen igazság helyett.

Amikor lejöttem a hazugság hegyéről, megpróbáltam elmondani az embereknek, mivel jár a kényelmes hazugság állapota. Természetesen nem lettem népszerű: akik korábban szó szerint imádtak, követtek, mint egy prófétát, azok szemében egyből áruló lettem. Igazuk volt. Elárultam a kényelmes hazugságot gyártó világot.

Mint a legtöbb embert, engem is arra neveltek, hogy tiszteljem a tudomány vívmányait. S bár az irodalom és a történelem iránt érdeklődő emberként egyre többször láttam, hogy a történelmet író ún. győztesek hol ferdítették el az igazságot, bevallom Önöknek, nagyon sokáig eszembe sem jutott, hogy a tudomány területén is hasonló torzítások lehetnek. Mivel a természettudományok nagyon is egzakt adatokra épülnek, ezért úgy véltem, hogy azoknak megkérdőjelezhetetlenül az igazságról kell szólniuk, mert 1+1 az 2. Teljes szívvel hittem abban, hogy ez így van. A legminimálisabb kételkedés sem volt bennem, hogy helyesen gondolkozom. Az istenhittel egyenlő, megkérdőjelezhetetlen tekintély volt számomra a természettudomány világa. Mert 1+1 az 2. Bizonyítható, megismételhető, mindig ugyanaz jön ki.

Vagy mégsem?

A “Covid-19 pandémia” elnevezésű járványipari történések alatt megrázó élmény volt számomra Dr. Judy Mikovits “A korrupció pestise” c. könyve, melnyek magyar nyelvű kiadását én szerkesztettem. Az oltásipar szörnyűsége, ördögi ereje, aljassága, kegyetlensége megdöbbentett. A szerzőről semmit sem tudtam, így amikor a Wikipédia oldalán hiteltelen, zavaros gondolkodású kutatóként mutatták be, biztos voltam benne, hogy jó ember. Akkor már tisztában voltam azzal, hogy a Wikipédia a legaljasabb dezinformációs felület.

Az a mély hit, hogy a tudományt csakis az igazság érdekli, megdőlni látszott bennem. Egy olyan orvosnak a vallomásáról van szó a tudomány, és azon belül a kutatás-fejlesztések korrupciós hátterét illetően, aki az egyesült államokbeli Nemzeti Rákkutató Intézet vezető kutatóorvosa, valamint a Whittemore-Peterson Intézet kutatási igazgatója volt. Könyvében Dr. Judy Mikovits az oltásfejlesztések során eltitkolt információkba avatja be az olvasót az emberek egészségére rendkívül veszélyes összetevőkkel kapcsolatban, amelyek 20-30 év elteltével akár rákos megbetegedéseket is okozhatnak. Konkrétan bebizonyítja, hogy a biztonságosnak tartott gyerekoltásokkal több tízmillió amerikait rákkal oltottak be, és egy olyan vakcina okozhatta mindezt, amely szennyezett volt. Vagy hanyagságból, vagy szándékosan.

Amikor ez kiderült számára és felismeréseit megosztotta a szakmán belül, Dr. Mikovitsot elhallgattatták, és a legdurvább módszerekkel próbálták lejáratni. Kiemelkedő jelentőségű és egyben megrázó történet az övé, ajánlom Önöknek, hogy olvassák el ezt a könyvet, és saját maguk győződjenek meg a felsorolt bizonyítékokról.

A sok gyalázatos esetet megismerve a tudományba vetett vakhitem összeroskadt, mint egy összetákolt

palánkvár, amelyet bevehetetlen erődnek hittem. A tudati romok alól kimászva hozzá kellett kezdenem ahhoz, ami ilyenkor szokás: eltakarítani a szemetet, kitörölni a hazugság porát a szememből és megismerni, felkutatni azt, amit korábban kellett volna. Közben folyamatosan ott visszhangzott a fülemben Judy Mikovits figyelmeztetése:

“Ha sok pénzről van szó, az igazság veszélyben van.”

Egyszerűen hihetetlen volt számomra, hogy ilyen történhet. Mindannyian tudjuk, hogy a tudomány állítása szerint a védőoltások a legjelentősebb vívmányok közé tartoznak. Létezhet, hogy a sokat hangoztatott biztonság és hatékonyság csak egy mítosz, vagy akár hazugság is egyben? Hová lett a tudomány integritása? Lehetséges az, hogy anyagi érdekből eltitkolnák bizonyos engedélyezett gyógyszerek súlyos mellékhatásait csak azért, hogy ne sérüljön a befektetők érdeke?

És a válasz Hölgyeim és Uraim az, hogy igen. Sajnos ez nagyon is lehetséges.

(...)

Nekem, mint egy olyan embernek, akinek kulcsfontosságú az igazság melletti kiállás, szörnyű volt a saját tudatlanságommal szembesülni. Igen, ezt ki kell mondani: a védőoltásokban való vakhittel, az oltásszkeptikus szakemberek véleményének megismerése, és az ő konkrét tapasztalataik vizsgálata nélkül – ezen a téren – tudatlanságban éltem. Aki csak vakon hisz a védőoltásokban, az nem tudja, hogy mit nem tud.

Meggyőződésem, hogy a legtöbb szülő azért nem akar hallani arról, hogy az oltások ártalmasak lehetnek, mert akkor nem tudná önmagának megbocsátani azt, hogy jó szándékból esetleg ártott a saját gyermekének.

Biztos vagyok benne, hogy a gyermekorvosok többsége is hasonló indíttatásból védi az oltási rendszert, és a következőt gondolja: “Én, aki a gyermekek gyógyítására esküt tettem, lehet, hogy ártottam nekik? Ez kizárt! Ez egyszerűen nem lehetséges! A védőoltás az orvostudomány legjelentősebb vívmánya.”

Az igazság beismerése kognitív disszonanciát okoz a szülőknél és a gyermekorvosoknál egyaránt, ezért a legtöbben minden olyan információt torznak – modern szóval: összeesküvés-elméletnek – látnak, ami a saját, biztonságot adó világképüket megkérdőjelezi. S mivel ezen a téren én is ugyanígy a sötétben jártam egészen a Covid oltásterrorjának megindulásáig, teljesen átérzem az ezzel járó lelki vívódást.

Hölgyeim és Uraim! Az igazság az abszolút. Ahogy mondani szoktam: az igazság maga az Isten. Nem lehet valami egyszerre kék is és rózsaszín is. Teljesen mindegy, hogy mi mit szeretnénk egy dologról gondolni: ha annak az ellenkezője az igaz, akkor tévedésben élünk.

Ahogy egyre mélyebben beleástam magam az oltáskritikus kutatásokba, csupa olyan információ jött szembe, ami elgondolkodtatott. Roman Bystrianyk, Dr. Suzanne Humphries, Dr. Gerhard Buchwald, Dr. Peter Gotzsche, Dr. Brian Hooker, Dr. Stefan Lanka, Hans U.P. Tolzin és más orvosprofesszorok kutatásai, könyvei a hazugságok mozaikjait fokozatosan cserélték ki a tudatomban az igazság kockáira.

Ezekből szeretnék felsorolni Önöknek most néhányat a teljesség igénye nélkül. Gondolkozzanak el rajta, hogy ezeknek az információknak a birtokában hogyan is látják a védőoltások kérdését.

Tényleg feltétlenül bíznunk kell azokban, akik azt mondják, hogy az oltások biztonságosak és hatékonyak? Továbbra is vakon higgyünk azoknak, akik azt állítják, hogy a védőoltás az orvostudomány legfontosabb vívmánya?

Tudják-e, hogy amikor a védőoltások széleskörűen elterjedtek az 1960-as évektől kezdődően, akkor a legtöbb esetben már minimálisra csökkent az oltással megelőzhető betegségek halálozásainak száma? A halálozásról beszélek, nem a megbetegedések számáról. Ez azért lényeges különbség, mert rengeteg tapasztalat van arra vonatkozóan, hogy létező, hatékony gyógyszerekkel, különféle vitaminokkal és nyomelemekkel bármilyen gyermekbetegség súlyos következményei megelőzhetők.

Akik ma az oltások kötelezése mellett agitálnak, mindig arról beszélnek, hogy mennyivel jobb egy betegséget elkerülni, mint átesni rajta, miközben tudományos tény, hogy az átesés élethosszig tartó védettséget ad, az oltás pedig csak ideig-óráig véd – ha egyáltalán véd –, utána lejár a hatékonysága. Gondoljanak bele: ha nem így lenne, nem lenne szükség állandóan ún. emlékeztető oltásokra. Ha ezt tovább gondoljuk egy picit, az is világossá válik, hogy mivel a legtöbb felnőtt ember hosszú évek, vagy évtizedek óta nem kapott semmilyen oltást pl. a kanyaró, a diftéria vagy a szamárköhögés ellen, ezért nem állíthatjuk azt sem, hogy létezik tényleges nyájimmunitás.

Az alábbi képeket Roman Bystrianyk és Dr. Suzanne Humphries “Dissolving Illusions” (Szertefoszló illúziók) c. könyvének weboldaláról válogattam össze.

(...)

Visszatérve tehát az első fontos érvre:

A jelenkorban is kötelező oltásokat akkor vezették be széleskörűen, amikor a járványosnak nevezett gyermekbetegségekben már alig haltak meg. Ez rendkívül fontos információ.

(...)

Tudják-e Önök, hogy az Egyesült Államokban 1986-ban Ronald Reagan aláírta az ún. Nemzeti Gyermekkori Oltási Sérülésekről Szóló Törvényt (angolul: National Childhood Vaccine Injury Act of 1986), és azóta az oltásipart semmilyen jogi és anyagi felelősség nem terheli, ha egy vakcina következtében valaki meghal vagy élethosszig tartó károsodás éri?

Tudják-e Önök, hogy az oltásgyártók felelősségének felmentését lehetővé tévő törvényre azért volt szükség, mert az ezt megelőző években, évtizedekben az oltások súlyos mellékhatásai miatt a vakcinaipar hatalmas összegű kártérítéseket fizetett ki a lakosságnak, és ezek a gyártók a kormánynál panaszkodtak, hogy nem éri meg nekik oltásokat gyártani, ha anyagi felelősségük is van?

(...)

Amikor mi kicsik voltunk, alig voltak allergiás, figyelemzavaros gyerekek, vagy akár autisták. Azt mondják, hogy nem létezett ilyen szintű diagnosztika. Tényleg ez lenne a magyarázat? Én nem emlékszem egyetlen olyan osztálytársamra, aki ne ehetett volna olajos magvakat, vagy glutént, vagy tejtermékeket, vagy idegrendszeri problémákkal küzdött volna. Ma pedig szinte minden második gyerek allergiás valamire. Például a fiam korábbi osztályában a gyerekek felének papírja volt arról, hogy valamilyen súlyos vagy kevésbé súlyos idegrendszeri betegségben szenvednek.

(...)

Nézzük mi a helyzet kis hazánkban:

Tudják-e Önök, hogy Magyarországon jelenleg, azaz 2025-ben több mint 40 kötelező és 6 ajánlott védőoltás szerepel a gyerekek oltási rendjében? Ez a legmagasabb a régióban és az egyik legtöbb kötelező oltás az egész világon. Ezen vakcinák többsége kombinált oltás, s ha a kötelezők minden egyes összetevőjét figyelembe vesszük, 109 kórokozó ellen oltják be a gyerekeket. Mindeközben Romániában és Ausztriában is konkrétan nulla a kötelező oltások száma, és az Európai Unió országainak kétharmadában is többnyire csak ajánlások vannak. Ezt látva azon tűnődik az ember, hogy vajon az osztrák, a román vagy más EU-s országok tudománya kevésbé félti a gyermekeik életét, vagy ott egyszerűen csak elfogadják, hogy máshogy is meg lehet közelíteni ezeket a betegségeket, nem csak az oltások kötelezésével?

Magyarországon 2002-ben 630, 2013-ban 3319, 2023-ban 9737 kisgyerek autista megbetegedését regisztrálták. (..)

Tudják-e Önök, hogy az 50-es évek tömeges gyermekbénulásos eseteit nem a poliomyelitis vírusa, hanem az abban az időben széleskörűen alkalmazott DDT nevű permetezőszer okozta?

(...)

Feltűnik-e Önöknek, hogy a Covid idején tapasztalt egyoldalú narratíva a gyermekkori védőoltások esetében is megjelent? Nevezetesen az, hogy a betegségek esetén az a kizárólagos álláspont, hogy ezeket csak védőoltással lehet megelőzni, és fel sem merül az, hogy léteznének egyéb gyógyszerek a konkrét problémák kezelésére. A Covidnál is láttuk, hogy voltak olcsó gyógyszerek, mint például a Nobel-díjas találmány, az Ivermectin, vagy a malária ellen közel 70 éve használt Hidroxiklorokin, amelyek hatékonyságát a koronavírus tüneteinek megszelidítésére vonatkozóan szándékosan eltitkolták, és titkolják a mai napig.

S ha ez így van, akkor vajon miért lenne kizárt az, hogy ugyanezek a pénzügyi érdekeltségek a járványos gyermekbetegségek gyógymódjait tekintve sem az olcsó igazság, hanem a drága hazugság mellett állnak ki?

(...)

Dr. Paul Thomas az Egyesült Államok Oregon államában volt gyermekorvos hosszú évtizedeken keresztül. A praxisban töltött évei alatt észrevette a saját statisztikájában, hogy az oltatlan gyerekek szinte soha nem járnak hozzá, míg a rendszeresen oltott gyerekek állandóan visszatérnek a rendelőbe ilyen-olyan problémákkal. Ez vajon véletlen lenne? Korábban is említettem már, hogy a természetes immunitást szerző gyermekek felnőtt korukra a legegészségesebb emberekké válnak. Ehhez hasonló statisztikákat mutat be egyébként a 2024-ben megjelent Oltani vagy nem oltani című könyv is, amelynek társszerzője a jelenlegi amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr.

Tudják-e Önök, hogy az ún. oltásellenes kutatók és hétköznapi emberek szinte mind oltáspártiak voltak korábban, és azért váltak oltásszkeptikussá, mert közvetlen tapasztalatot szereztek arról, hogy a védőoltásoknak nevezett injekciók egyáltalán nem veszélytelenek? A legtöbb oltásszkeptikus vakon hitt a rendszer narratívájában egészen addig, amíg a saját bőrén nem tapasztalta meg azt, hogy csúnyán átverték.

Végezetül egy sokak által feszegetett, nagyon egyszerű és logikus kérdés: Ha a védőoltások valóban védenek, akkor az oltott emberek miért félnek az oltatlanoktól?

(...)

Ha valóban az egészséget tekintjük célnak, akkor ideje feltenni a kérdést: jó úton járunk-e, amikor a betegségek tüneteit mesterséges vegyületekkel nyomjuk el, ahelyett, hogy a kiváltó okokat keresnénk? Egyre több szakértő, kutató és természetgyógyász hívja fel a figyelmet arra, hogy a szervezet öngyógyító képessége nem gyógyszertári készítményekben, hanem az életmódunkban és környezetünkhöz való viszonyunkban rejlik.

(...)

Vajon tényleg a kórokozók a fő ellenségeink, vagy inkább az, hogy egy egyensúlyvesztett ökológiai rendszerben élünk? Nem az lenne a valódi kihívás, hogy megértsük: az ember nem a természet ellenfele, hanem annak része – és a tartós egészséghez is ezen az úton juthatunk el?

Arra kérem Önöket, hogy gondolkozzanak el az elhangzottakon.

Továbbá, kérem, támogassák Önök is az oltások választhatóságáért folytatott harcot. Ha a vakcinák valóban védenek, akkor az oltatlan emberek nem jelenthetnek veszélyt az oltottakra.