AKTUÁLIS MOZAIKKOCKÁNK (Deli Mihály verse)
AKTUÁLIS MOZAIKKOCKÁNKSok okosságot hall az ember
de ezek is csak kisebb-nagyobb mozaikkockák
A Legfőbb Ok homályban marad
Ez néha kedvünket szegi
máskor (hogy életkedvünk megmaradjon)
direkt makaccsá tesz, vagy éppen közönyössé
Elbíbelődünk a mozaikkockákkal
Valamennyire minden kockában megcsillan az Öröklét Távlata
Ha nem csillan meg, akkor is benne van
Minden moccanásunkban akarva-akaratlan
heroikus egyszerűséggel megnyílik a végtelen
Mert minden pillanatunk a végtelenig fut –
majd visszahull
ide a fejünkre, ölünkbe, lábunk elé, a sárba
Itt van például ez a háború…
Össze-vissza kavarognak a hírek, az információk
ócska manipulációk, tények, hazugságok, apróbb motívumok
Ezer történet és megközelítés, részvét, ijesztgetés és sandaság
Bölcs filozófusok fölényesen hátradőlnek, elhúzódnak:
„Nincs igazság, minden relatív, nézőpont kérdése
az objektív értékelés lehetetlen”
Aztán szemen köpnek:
„Bele kell állni, állást foglalni, ítélkezni!
A távolságtartás nem opció”
Bumm
Máris nyakig belekényszerülünk
A hallgatás bűn és gyávaság
A józanság agyonütve
Mintha mérges kígyók, vagy éhes cápák közé löknék az embert:
légy okos, éld túl
Nincs menekvés
Ahogy lám, e sorokkal is magamnak ástam meg a gödröt
Végighallgatok ezer történetet és megközelítést
– kerekítsem az ezeregyediket?
Keressek kibúvókat?
(merüljek néma csendbe? imádkozzak?
szedjem rendszerbe, szortírozzam a ’tényeket’?)
Visszalök az Öröklét Távlata
Bármit teszek (vagy nem teszek), valakik elítélnek
de elsősorban én magam
Lehetetlen helyzet
kényszerek láza/vihara
Nincs más mód: ölni kell!
Öldökölni, gyilkolni, rombolni, pusztítani!
Mindig a vér, a szenvedés, a halál hozza el a rohadt tisztulást
Csak az idő tépéseibe kötözött fájdalom gyógyít
A csonkaságok, a torzulások, a ködös felejtés egyengeti
és benövi a tájat
Kígyózó hajszálgyökerek fonódnak a békés mélyben
Aztán minden folytatódik
Gyűlnek tovább a mozaikkockák
Egyik a másikhoz illeszkedik, vagy eltaszítják egymást
Néha mintha felsejlene töredék részlet a képből…
De hiába a sok bölcsesség, nincs türelmünk kivárni az Öröklét Távlatát
Valami miatt mindig fölborul az asztal
És ez már így is marad, amíg emberek vagyunk
(hatalomhaiku)
A pellengéren
a bűnös, s az áldozat
A hóhér sosem
Karl Bodek és Kurt Löw: Tavasz 1941
(a kép forrása: itt)
