ÁLOM-IMÁM (Gavallér János verse)

ÁLOM-IMÁM 

Lószőrpokrócon-varázshegyen túl

önálló életet él álmom,

sorkötelezett-vágy lihegésem fordul

felébreszthetetlenül vakon

álomimák gyóntatószéke felé:

Valahol valami csak van,

valami emberféle élet!

Oda kell álmodnom magam

– parancs-zsongásos fejemre

koszorút fon az emlék –,

álmaim mindig szépek voltak,

– gondoltam rád,

sehol sem várt élhető világ.

2021. 07. 13.