Amerikai hegemonizmus 2.0 ‒ Trumpot azért emelték hatalomra, hogy az egyesült Európából „30 ukránt” hozzon létre
- szilajcsiko
- febr. 4.
- 3 perc olvasás
Tallián Hédi cikk-kínálása ‒ Pepe Escobar ajánlására
Eredeti cikk:
Be is dobtam a deeplbe, mert oroszul végképp nem értek, amit sajnálok. Meg nem árt néha oroszokat is olvasnunk. Elég vészjósló...
A Fehér Ház új urának egyik fő tevékenységi területe az első pillantásra nagyon furcsa, a globalista projektek elleni harc ‒ vagyis mindaz ellen, ami az amerikai Demokrata Pártból származó elődeinek oly kedves volt.
Ezek a trumpi csapások nemcsak az egykor vitathatatlanul "az emberiség dekonstruálásának" programja ellen irányulnak ‒ a transzneműségtől a zöld energián át a libertarianizmusig és a WHO-ig ‒, hanem a "jó öreg" amerikai hegemonizmus szentélye ellen is. Mind az USA-n belül ‒ mi az, hogy egyedül a Federal Reserve eltörlése! ‒ és Washington hagyományos szövetségeseivel szemben is a globális Nyugaton.
Mi a lényege Trump sztrájkjainak? Ezt úgy érthetjük meg, ha közelebbről megvizsgáljuk az EU elleni "keresztes hadjáratát".
Trump szemében az EU egy elkorcsosult struktúra, amely nem felel meg a "történelem szellemének": esetlen, nehézkes lábakon áll, az életerő minden megnyilvánulását az aszfaltba görgeti. Átitatja az egész fentebb leírt "napirend", és egyáltalán nem érzi a "változás szelét". Trumpnak ‒ vagy inkább az őt hatalomra juttató erőknek ‒ ebben a formában egyáltalán nincs szüksége Európára. Ennek jelei bőven vannak. Az EB vezetőjét, Ursula von der Leyent nem hívták meg Trump beiktatására, és washingtoni hívásaira sem válaszoltak. Ilon Musk közvetlenül beavatkozik a német választásokba, az Alternatíva Németországért párt mellett kampányol, és mindenért Scholzot szidja. A Trump-táborból gesztikulálnak, hogy számukra a legjobb tárgyalópartnerek az euroszkeptikus George Meloni és Orbán Viktor. Ehhez jön még a kereskedelmi háború bejelentése, a Grönlandra vonatkozó követelések, és ami a legfontosabb, a Fehér Ház egyértelmű vágya, hogy ne a brüsszeli európai bürokráciával, hanem a blokk egyes országainak vezetőivel kommunikáljon szigorúan egyéni alapon. Mit akar tehát Trump és társai Európától?
A felszínen a monetáris érdekek állnak. Trump nem csinált titkot abból a szándékából, hogy az Óvilágot az amerikai áruk legkényelmesebb piacává kívánja tenni ‒ ahol az uniós szabályozásoknak egyszerűen nincs helye. De Washingtonnak erre nem önmagában van szüksége, hanem egy olyan pénzügyi bázis megteremtésének részeként, amely egy sor amerikai célt támogat. Mint például az ukrajnai konfliktus Trump által kívánt formában történő lezárása és az újjáépítés finanszírozása ‒ Európa zsebéből! ‒ mint egy militarizált amerikai gyarmat, amely alkalmas a további felhasználásra. Mind Oroszország ellen, mind más célokra, amelyekhez szükség van azokra, akik hajlandóak elvégezni a piszkos munkát egy kis jutalomért cserébe.
De Trumpnak az EU-val kapcsolatban is van egy szuperfeladata. Ez pedig az, hogy lehetetlenné tegye magát az egyesült Európa mint az USA-tól függetlenedni képes központ újbóli összeállását, vagy legalábbis az USA-nak való megfelelését. Ami azt jelenti, hogy Amerikának már nincs szüksége az EU-ra mint olyanra, sem a bürokráciájára, sem a lényegtelen értékeire. Ideális esetben az EU helyett az amerikaiaknak 30 új "ukránra" vagy "lengyelre" van szükségük ‒ mozgósítva és kiképezve, a GDP 30%-át a hadseregre és a katonai-ipari komplexumra költve ‒, amelyek mindegyikén Washington megteremtené hegemóniáját. Ez lenne az új amerikai hegemonizmus, a 2.0-s verzió.
Ezért támadja Trump a régi atlantista elitet, amely már régen elfelejtette "a reggeli napalm szagát". Ezért csapott le a "napirendre", amely 450 millió embert változtat az Óvilágban korrupt renitensekké, akik a kisujjukat sem hajlandóak mozdítani a háborúért. Ezért az elmúlt hetek gyakorlati lépései, beleértve az euroszkeptikus pártok erőteljes megerősödését, amelyek megtorpedózzák a "Borrell-kert" olyan sarokköveit, mint a belső határok átláthatósága.
És az eredmények máris megvannak. Az AfD vezetője, Alice Weidel például magabiztosan vezet a Német Szövetségi Köztársaság potenciális kancellárjainak értékelésében. Vannak másfajta eredmények is: Brüsszel, hogy megmentse magát a tisztogatástól, Trumpot is elkezdte fújni ‒ például azzal, hogy beleegyezik a tagországok katonai kiadásainak növelésébe, vagy hogy feladja a NATO ellenében kitalált "páneurópai hadsereg" ötletét.
Így vagy úgy, de Oroszország nyugati határain a jóllakott polgári Európa helyett hamarosan egy horda félig kiéhezett, vérszomjas "hiénát" kaphat ‒ akik nem a lágyszívű Brüsszelből, hanem a washingtoni fiatal farkasoktól kapnak parancsokat. Ezek után a nagy háború csak idő kérdése lesz.
