Amerikai újságírók: Mi vagyunk a terroristák. Az erőforrások birtoklásáért kifosztjuk a világot

Vukics Ferenc írása

„A legrosszabb az, hogy az úgynevezett nyugati emberek nem akarják tudni vagy beismerni az egész világ ellen folytatott kalózkodásában játszott szerepünket.”

A lett parlament Ukrajna kérésére terrorizmust támogató országnak nyilvánította Oroszországot. A rigai törvényhozás Moszkva jelenleg is zajló ukrajnai háborújára, szíriai katonai beavatkozására és számos célzott merényletére hivatkozott. Marija Zakharova orosz külügyi szóvivő a Telegramon idegengyűlölőnek minősítette a határozatot.

Dmitro Kuleba, az ukrán diplomácia vezetője háláját fejezte ki az intézkedéssel kapcsolatban. „Ukrajna más államokat és szervezeteket is arra bátorít, hogy járjanak el hasonlóan” – írta Twitteren. A határozat szövegében elítélték, hogy Moszkva „politikai céljai érdekében erőszakot követ el civilek ellen”, valamint egyebek mellett azt is, hogy válogatás nélkül gyilkoló, úgynevezett kazettás bombákat vetettek be számos alkalommal Ukrajnában a félelem fokozása céljából. A lett parlament felszólította a többi „hasonlóan gondolkozó országot”, hogy csatlakozzanak e lépéshez, illetve európai uniós vízumtilalmat sürgetett az orosz és belorusz állampolgárokkal szemben.

Ukrajna hónapok óta mindent megtesz annak érdekében, hogy a lett döntéshez hasonló határozatokat kényszerítsen ki a „szövetségeseinél”. A kijevi vezetés pontosan tisztában van azzal, hogy egy nyugati fegyveres beavatkozás nélkül kevés esélye marad az államiság fenntartására, ezért mindenféle eszközt megpróbál bevetni annak érdekében, hogy a nemzetközi közösség Oroszországra „tökéletes páriaként” tekintsen és felfüggesszen vele mindenféle együttműködést.

Dobozi Gergely szerint az Egyesült Államok bármikor terrorizmust szponzoráló állammá nyilváníthatta volna Oroszországot, mégsem tette eddig – okkal. „Egyre több állam hajlik viszont erre a kockázatos lépésre, Moszkva szerint az USA nyomására.”

Az amerikai külügyminsztérium (Department of State) hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy kit vesz fel a terrorizmust szponzoráló országok listájára. Jelenleg mindössze négy ilyen állam szerepel a listán: Kuba (2021), Észak-Korea (2017), Irán (1984) és Szíria (1979). Az amerikai külügy akkor dönt így, ha egy állam folytatólagosan támogatja a nemzetközi terrorizmus különböző formáit.

A Szilaj Csikón már többször idézett amerikai libertárius kutatóintézet, a Cato a The American Conservative-n megjelent cikke ugyanakkor rávilágít arra a tényre, hogy a világon több olyan országot is találni, amelyekkel szemben a jelenlegi mércével ugyanez a minősítés megállná a helyét. A szerző, Doug Bandown szerint ebben a sorban kell említeni Jement, Szudánt, Irakot és Kínát is, ugyanakkor rávilágít arra, hogy egyes, az USA szövetségesi körébe tartozó államokat is ide lehetne sorolni (például Bahreint, Egyiptomot, Szaúd-Arábiát), sőt, akár magát az Egyesült Államokat is, például az iraki invázió miatt.

Ha egy ország felkerül erre a listára, számos szankcióval szembesül, bár gyakorlatilag egyik sem „durvább” azoknál, amelyeket már eddig is életbe léptettek Oroszországgal szemben. Ami az Egyesült Államokat illeti, a terrorizmus elleni harc jegyében az orosz illetőségek kivételt jelentenének az államimmunitás alól, vagyis amerikai bíróságok előtt válnának támadhatóvá. Így lehetne például teljesen legalizálni az orosz vagyonok külföldön történő elkobzását és később az ország felszámolása esetén a belföldi vagyon kisajátítását.

Ha Moszkvát Washington a terrorizmust támogató államnak nyilvánítaná, az az egész nyugati szövetségi rendszert érintené, ideértve azon országokat is, amelyek aktív kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak a Föderációval.

Ez a döntés az európai kontinensen kívüli, ázsiai, afrikai és dél-amerikai országokat is érintené. Csakhogy Dél-Afrika, Brazília vagy Indonézia kifejezetten jó kapcsolatot ápol Moszkvával.

A döntés következményeként Washingtonnak szinte minden fronton kereskedelmi háborúba kellene bocsátkoznia. A nyugati elemzők attól tartanak, hogy a lépés a végletekig szigetelné el Oroszországot, és Moszkvának nem maradna vesztenivalója.

Doug Bandow az Oroszország a terrorizmus állami szponzora? c. cikkében azt állítja, hogy a Putyin-rezsimet nem lehet jóságosnak tartani, de azt sem lehet állítani, hogy szponzorálná a terrorizmust.

A Cato Intézet főmunkatársa szerint, ha a Föderáció terrorállam, akkor az USA és tisztségviselői még inkább rászolgáltak erre a címre.

Bandow így ír erről:

„Kijev továbbra is talpon maradt a küzdelemben a bőséges nyugati segélyek miatt. Volodimir Zelenszkij elnök aktív katonai beavatkozásra sürgette a Nyugatot, de egyelőre sikertelenül. Legújabb gambitja (sakkban használt kifejezés: gyalogáldozat egy későbbi előny elérése céljából) az, hogy sürgesse a Biden-kormányzatot, hogy nyilvánítsa Moszkvát a terrorizmus állami szponzorának. Csak egy probléma van ezzel az ötlettel: Oroszország nem szponzorálja a terrorizmust.”

„Egy államot vagy mozgalmat 'terrorista'-nak nevezni elsősorban szimbolikus lépés, csupán csak egy kis színjáték, hogy az általunk hiteltelennek tartott szereplőt lejárassuk. Még mindig lenne értelme ennek a minősítésnek, ha a terroristának minősített személyek valójában terroristák lennének. A címkét azonban többször alkalmazták olyan rezsimekre és mozgalmakra is, amelyek nem követtek el terrorizmust, vagy már rég felhagytak a gyakorlattal – ilyen Kuba, Észak-Korea, Jemen (Anszar Allah vagy a huszik), Szíria, Szudán, Irak és még Irán is. Ezekben az esetekben Washington olyan rendszereket jelölt meg, amelyek nem tetszettek neki. Az Egyesült Államok egymást követő adminisztrációi bebizonyították, hogy a terrorizmust támogató államnak semmi köze a terrorizmushoz.”

„Valójában a jelenlegi szabvány szerint számos ország felkerülhetne a terrorizmust támogató államok listájára, mint például Mianmar/Burma, Kína, Eritrea, Türkmenisztán, Pakisztán, Ruanda, Nigéria és Zimbabwe. Az olvasó is meg tudna még nevezni néhányat. Több amerikai szövetséges is megérdemli, hogy egy ilyen listán szerepeljen: az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Törökország és Egyiptom is rendszeresen nyilvánul meg ilyen módon. Így tesz Szaúd-Arábia is, amelynek élén az a Mohammed „Slice’n Dice” bin Szalmán koronaherceg áll, amely arról nevezetes, hogy kritikusait legyilkoltatja és feldarabolja. Az általa vezetett királyság elnyomóbb belföldön, és több embert ölt meg nemzetközi szinten, mint Oroszország.”

„Ha ezekkel a 'lazán értelmezett' mértékegységekkel élnénk, akkor akár azzal is érvelhetnénk, hogy az Egyesült Államoknak is ott a helye ezek között az országok között. Amerika az elmúlt két évtized háborúi során sokkal több polgári áldozatot pusztított el értelmetlenül, mint amennyi embert Oroszország ölt meg Ukrajnában. Washington segített Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek a Jemen elleni törvénytelen és gyilkos agressziójukban. A Bush II-kormányzat hamis ürügyekkel megszállta Irakot, tönkretéve az országot, és olyan felekezeti konfliktust indított el, amely civilek százezreit pusztított el. Amerika ENSZ-nagykövete korábban elismerte, hogy félmillió iraki gyereket öltek meg a korábban bevezetett gazdasági szankciókkal. A nagykövet akkor így nyilatkozott: 'szerintünk megéri az árát'. Még Vlagyimir Putyin sem beszél ilyen hidegen és arcátlanul az ártatlanok tömeges meggyilkolásáról.”

Bandow szerint nincs értelme ezt címkét tovább „hígítani”, mert az csökkenti annak hatását, de a legjobb lenne eltörölni ezt a gyakorlatot, mert már az amerikai adminisztráció sem a „törvény szellemében” állítja össze ezt a felsorolást.

„A republikánus elnökök Kubát azért vették fel a listára, hogy megkíséreljenek szavazatokat szerezni Florida déli részén, míg Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, a jemeni tömeges háborús bűnök elkövetői azért lobbiznak, hogy a jemeni huszik kerüljenek a listára.”

„Oroszország megtámadásának legbuzgóbb támogatója Lindsey Graham szenátor volt az elmúlt időszakban, aki kijelentette: 'Számomra Putyin most egy állami terrorista apparátus tetején ül'. Grahamnek tudnia kell, mit is jelent ez, mivel ő volt az, aki azt akarta, hogy Amerika beavatkozzon minden háborúba, amelyben ő kémkedett – beleértve Irakot, Líbiát és Szíriát is. Pozitívan beszélt még Észak-Korea megtámadásáról és egy nukleáris konfliktus kirobbanásáról is. 'Nincs gond. Legalább a halálesetek odaát lennének és nem Amerikában.' Mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen esemény során az áldozatok száma több százezer vagy több millió is lehet. Akkor ki is itt az igazi terrorista?”

„Moszkva felvétele erre a listára két jelentős negatív hatással is lenne az Egyesült Államok politikájára. Először is, ez ártana kapcsolatainknak más, Oroszországgal kapcsolatot tartó nemzetekkel. Úgy tűnik, Graham lelkesedik a lehetőségért, hogy gazdasági világháborút hirdessen meg: 'Ez azt jelenti, hogy ezentúl Oroszországgal üzletelni rendkívül nehéz lesz.' Amerika az elmúlt évek hübriszétől (gőg, elbizakodottság) átitatva a világ többi részét egyszerűen egy meghódított tartományként kezelte.”

„Washington azonnal összeütközésbe kerülne azokkal az európai országokkal, amelyek még mindig Moszkvára támaszkodnak energiaügyben. Az Amerikán, Európán kívüli világ és az Egyesült Államok ázsiai szövetségesei megtagadhatják Moszkva szankcionálását. A vonakodó országok között olyan jelentős államok vannak, mint Kína, India, Indonézia, Pakisztán, Dél-Afrika és Brazília. Washington magára maradhat a világon mindenhol. Ebben a kérdésben a globális dél valószínűleg egységesen állna ki Tagjai már régen belefáradtak az Egyesült Államok képmutatásába. Sokan Washingtont hibáztatják jelenlegi gazdasági nehézségeikért, és valószínűleg ellenállnának a további korlátozásoknak, amelyek arra kényszerítenék a Biden-kormányt, hogy eldöntse, hány ellenféllel hajlandó egyszerre szembeszállni.”

„A címke felrakása a folyamatban lévő háború tárgyalásos rendezését is megnehezítené. Végül is ki akar "terroristákkal" egyezkedni? Még a humanitárius egyezményeket is, mint például az ukrán gabona piacra juttatását célzó megállapodásokat, nehezebb lesz kidolgozni és előmozdítani. Bárki, aki üzletet akar kötni Moszkvával, kiszolgáltatottabb lenne a republikánusok által rendszeresen alkalmazott demagógiával szemben, amelynek eredete a Bush-adminisztráció tisztességtelen, de hatékony iraki inváziós kampányába nyúlik vissza. Az adminisztráció sokrétű és költséges hazugságának későbbi leleplezése nem javította a Bush politikai ellenfelei hírnevében okozott károkat.”

„A béke gyakran megköveteli, hogy nehéz kompromisszumokat kössünk kellemetlen emberekkel. A Moszkvával folytatott tárgyalásokat azonban tovább nehezítheti a kapcsolatok teljes felszámolása. Ha Oroszország bezárná az amerikai nagykövetséget és megszakítaná a diplomáciai kapcsolatokat, akkor olyan esemény következne be, amely még a hidegháború legrosszabb napjaiban sem történt meg soha. A kétoldalú kapcsolatok azonban tovább romlanának. Ukrajnában amerikai tisztviselők elismerték, hogy az orosz tábornokok meggyilkolása és orosz hajók elsüllyesztése kívánatos a számukra. Kijelentették, hogy céljuk Moszkva meggyengítése; ennek érdekében háborús bűnösnek bélyegezték Vlagyimir Putyin elnököt, és menesztésére szólították fel az orosz állami adminisztráció képviselőit. Ha terroristának is nevezik az orosz vezetőt, az még inkább az amerikai-orosz kapcsolat teljes megszakítását eredményezné.”

„Úgy tűnik, hogy Oroszország 'terrorista állammá' történő minősítése során a terv egyes támogatói nem veszik észre, hogy egy ilyen cselekmény milyen gyakorlati következményekkel jár. Véleményük szerint ez csak egy újabb módja annak, hogy szolidaritást tanúsítsanak Kijevvel és ezt a Kongresszus egyszerűen elérheti egy határozat elfogadásával. Sajnos Oroszország terrorista államként való kijelölése tovább rontaná a jelentés fogalmát, és megnehezítené a konfliktus lezárásáról szóló tárgyalásokat. Csak azok a nyugati emberek profitálnának belőle, akik abban reménykednek, hogy az utolsó ukránokig harcolhatnak Oroszország ellen, függetlenül az Ukrajnára gyakorolt pusztító következményektől.”

„Végül pedig fontos, hogy az amerikaiak visszaszerezzék politikai és törvényhozási folyamataik ellenőrzését a kívülállóktól, akik magukhoz akarják ragadni az Egyesült Államok politikájának vezetését. Nemrégiben az ukrán Zelenszkij úgy viselkedett, mintha Graham szenátusi kollégája lenne. Az ukrán elnök júniusban kijelentette, hogy 'azonnal szükség van [a terrorizmus megjelölésének] törvényes rögzítésére'. Ez lehet Kijev érdeke, de nekünk Amerika érdeke az, amit az elnöknek és a Kongresszusnak is meg kell védenie. Zelenszkij bátran összeszedte országát, hogy ellenálljon Oroszország inváziójának. Politikai követelései azonban túlléptek minden szuverén állam jogkörén. Grahamnek és kollégáinak először Amerikára kell gondolniuk, amikor az Egyesült Államok politikáját alakítják.”

Philbutler a ZeroHedge-n megjelent cikkében még messzebb megy.

„Ne keressen terroristákat, nem nehéz megtalálni őket. Kinyöghetem? Mi vagyunk a terroristák” c. cikkében azt állítja, hogy az amerikaiak a terroristák, akik óriási szenvedést és tragédiát okoznak szerte a világon.

„És nem én vagyok az egyetlen, aki elismeri ezt. A lelke mélyén minden polgártársam tudja, miről van szó. Egy közelmúltbeli jemeni incidens rávilágíthat arra, hogy az országom által létrehozott hegemónia csak arra jó, hogy kifossza az egész világot.”

„Néhány pillanattal ezelőtt még Jimmy Dore talkshow-műsorvezetőt néztem, aki elmesélte, hogy az Egyesült Államok, Franciaország és más nemzetek hogyan rabolnak ki másokat ebben a világban, hogy a sikertelen szuperkapitalizmus megvalósítását támogassák. Dore, akinek elképesztő képessége van, hogy az ügyek középpontjában álljon, interjút készített Hermela Aregawi etióp-amerikai újságírónővel. Az új sztorija arról szól, hogy a Francia Idegenlégió fogja biztosítani a jemeni földgáz EU-nak történő eladását. A történet így indul: 'Egy volt jemeni külügyminiszter szerint Franciaország felkészült egy jemeni gázlétesítmény védelmére, hogy lehetővé tegye az exportot, és ezzel csökkentse Európa Oroszországtól való függőségét.'"

„Abu Bakr al-Qirbi a minap azt mondta újságíróknak, hogy a francia idegenlégió már meg is érkezett a jemeni Shabwah tartományba, hogy biztosítsa a balhafi gázlétesítmény ellenőrzését. Azt mondta, a franciák 'felkészültek arra, hogy a balhafi létesítményből gázt exportáljanak'.”

Kövesd a Gázt!

Hermela Aregawi megjegyezte Dore-nak, hogy a jelenlegi amerikai politika hatalmas haragot váltott ki az Egyesült Államokkal szemben. Ma ez már azokban az országokban is megtapasztalható, amelyek egykor rendkívül barátságosak voltak velünk szemben. Görögországi tapasztalataim is ezt mutatták. Három évvel ezelőtt az Egyesült Államok bármilyen módon történő bírálata még sokkot váltott ki a görög lakosság körében. Manapság sok görög megkérdőjelezi szerepünket nemcsak Görögországban, hanem Ukrajnában és más országokban is, ahol szerintük valójában csak az erőforrások birtoklásáért folyó proxy háború folyik. A jemeni történet azt is feltárja, hogy mit jelentett a júliusi Párizs–Abu Dhabi LNG-együttműködés, amely valójában Jemen gázforrásainak a Total francia multinacionális olaj- és gázipari vállalat tulajdonában lévő balhafi létesítményen keresztül történő biztosításáról szólt.

Abdulaziz Saleh bin Habtoor, Jemen miniszterelnöke felhívta a világ figyelmét a Szaúd-Arábia vezette koalíció közelmúltbeli, az Egyesült Államok tudtával és felügyeletével zajló fosztogató magatartására. Azt mondta, Washington arra törekszik, hogy az Öböl-menti proxyháborúk kirobbantásával meg akarja szerezni az erőforrások feletti hatalmat.

A jemeni erők halálos összecsapásokat vívtak az Egyesült Arab Emírségek által támogatott déli szeparatista erőkkel Shabwa tartományban, ahol Balhaf található. Ám ha tágabb körben nézzük, a jemeni helyzet csak egy aspektusa egy folyamatban lévő sokkal nagyobb fosztogatóprogramnak. Szíria, ahol az amerikai erők lényegében megszállták a keleti olajtermelő régiót, és az ukrajnai konfliktus fedi fel a valós célokat igazán.

A világűrből nézve évtizedek óta dúl a csata a Földért. Most azonban a konfliktus és a versengés válságos szakaszba érkezett. Amerikának és az európaiaknak elfogyott a benzinje. Nem számít, kinek kell szenvednie és meghalnia, a liberális rend nem engedheti ki ezt a nagy hazugságot a kezéből. A legrosszabb az, hogy az úgynevezett nyugati emberek nem akarják tudni vagy beismerni az egész világ ellen folytatott kalózkodásában játszott szerepünket.

Végül augusztus 22-én Husszein al-Ezzi külügyminiszter-helyettes arra figyelmeztetett, hogy a külföldi erők jelenléte az Ádeni-öbölben vagy a jemeni vizek bármely részén illegális. A miniszter reagált Charles Bradford Cooper amerikai ötödik flotta admirálisának bejelentésére, miszerint az Egyesült Államok pilóta nélküli drónokat telepít az Ádeni-öbölbe. Az egész jemeni helyzetet azonban könnyebb kibogozni, ha feltárjuk, mit is akarnak ott ezek a nemzetek. És természetesen a válasz az értékes olaj és a gáz.

Egy közelgő terrorizmus

Ahhoz, hogy teljesen elszigetelje Oroszországot, Európának olajra, gázra és sok mindenre van szüksége. Az USA nem tud eleget szállítani. Túl messze van, és Amerikának megvannak a maga igényei is. Jemen azonban viszonylag kiaknázatlan forrás. A 12 jelentős tengeri gázmező közül csak kettőben kezdték meg a kitermelést. Úgy gondolom azonban, hogy a Total és más jelentős szereplők jól tudják, hogy Jemen egy offshore üzlet áldozata lett. Ez a GEOExPro jelentés erre utal. Az információ szerint a jelenlegi jemeni olajtartalék 4,731 Bbo, a bizonyított gázkészlet pedig 18,6 Tcfg. De ezek 2010-es becslések. Az egyik érdekesség az a tény, hogy a jemeni olaj az úgynevezett könnyű vagy 'édes' nyersolaj. Ez egy sokkal könnyebben (és olcsóbban) kinyerhető, benzinné és egyéb termékekké finomítható olaj. Ebbe nem megyek bele. Itt biztos vagyok benne, hogy az olvasó kettőt meg kettőt össze tud adni.

Nem kell kifosztanunk és kitermelnünk azokat az olaj- és gáztartalékokat, amelyekre amúgy a jemeni emberek jogosultak. Az a tény, hogy az Egyesült Államokban, Franciaországban, Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben és az EU-ban a hadsereg, az állami bürokrácia és az energiavállalatok folyamatosan fenik a fogukat a területre, elég bizonyíték arra, hogy a jemeni gyerekek vére nem valami romantikus jövőért fog ömleni, hanem hogy ugyanazok az egyszerű emberek ontsák a vérüket Szíriában, Ukrajnában, hogy a világ többi része szabadon virágozzon. A semmi közepén egy olajraktárt védő francia idegenlégió mindent elmond. Mi, a kollektív 'nyugat' vagyunk az igazi terroristák.”

A nyugat lelkiismerete évszázadok óta tudja, hogy mi történik. Tényleg az a legrosszabb,'hogy az úgynevezett nyugati emberek nem akarják tudni vagy beismerni az egész világ ellen folytatott kalózkodásában játszott szerepünket'.”

Johann Gottfried von Herder német történetfilozófus 1791-ben publikálta a Gondolatok az emberiség történetének filozófiájához című művét. Így foglalta össze véleményét a Nyugatról:

„A spanyol kegyetlenkedésekről, az angolok zsugoriságáról, a hollandok hideg arcátlanságáról, amelyről a hódítási őrület mámorában hősköltemények születtek, ma olyan könyveket írnak, amelyek vajmi kevéssé válnak a hódítók dicsőségére, és inkább arra alkalmasak, hogy ha másutt is léteznék összeurópai szellem, nem csupán a könyvekben, akkor a Föld valamennyi népe előtt szégyenkezniük kellene az emberiség sérelmére elkövetett bűncselekményeik miatt. Nevezze meg valaki azt az országot, ahová az európaiak tették be a lábukat, és nem követtek el szinte örökösen olyan bűnöket, mint a jogsértések, az igazságtalan háborúk, a harácsolás, csalás, elnyomás, a betegségek és kártékony szokások terjesztése a védtelen, jóhiszemű emberek között.

Világrészünk nem a bölcs, hanem az arcátlan, erőszakos, szipolyozó része a Földnek; nem kultúrát teremtett, hanem elpusztította a népek saját kultúrájának csíráit, ahol és amikor csak tehette.”

Csak Isten bocsáthatja meg bűneiket!