Angliában celebek tiltakoznak a bűnözők kitoloncolása ellen – Nincs értelme a tömeges tesztelésnek
Angliában celebek tiltakoznak a gyilkosok
és kábítószerkereskedők kitoloncolása ellen
1948. június 22-én az Empire Windrush nevű hajó, fedélzetén 492 karibi emigránssal megérkezett a nagy-britanniai Tilbury kikötőjébe. Sokan közülük – a gyarmati hadsereg katonájaként – már állomásoztak a szigetország területén. A dátum a tömeges bevándorlás kezdőpontját jelentette: 1961-re becslések szerint már 172 ezer karibi származású polgára volt az Egyesült Királyságnak. Sokan úgy nevezik őket, a Windrush-generáció. A karibiakat a kikötőben a birodalom fiaiként ünnepelték, de a meleg fogadtatás ellenére a folytatás már jóval kiábrándítóbb volt. Érkezésük után megjelentek a színes bőrűeknek fenntartott, nem hivatalos bárok, a munkahelyi diszkrimináció pedig mindennapos jelenséggé vált.
A Belügyminisztériumban dolgozó Jack Howard Drake beismerte, hogy 1965 és 1972 között bár szívesen adtak munkát színes bőrűeknek, de csak abban az esetben, ha nem voltak szem előtt. "Ha a konyhán dolgoztak, az rendben volt, de a munkáltatók úgy érezték, a vásárlók nem szívesen látnák, hogy színes bőrűek nyúlkálnának az ételhez. Azt gondolták, a hölgyek nem örülnének, ha az alsóneműjüket színes bőrű lányoktól kellene vásárolniuk."
Ennek ellenére a háború utáni munkaerőhiány miatt nem volt nehéz munkát találniuk. Sokan a vasútnál, az egészségügyben vagy tömegközlekedési vállalatoknál kötöttek ki, ahová idővel szinte már csak karibi bevándorlókat vettek fel.
A jamaikaiak egy része képtelen volt beilleszkedni a számukra idegen környezetbe. A bevándorlók zárt közösségekben telepedtek le, és meg sem kíséreltek asszimilálódni az angol társadalomba.
Jamaikai-brit Jardik bűnbandákba szerveződtek és erőszakos bűncselekményeket követtek el. Ellenőrzésük alatt állt a kábítószer és fegyverkereskedelem is. Utódszervezeteik azóta is jelen vannak a brit alvilágban. London munkásnegyedeiben sajátos integráció kezdett kibontakozni a fekete bevándorlók és azon fehér fiatalok között, akik önmagukat eleinte noheadeknek, cropheadeknek, boiled eggsnek, s végül skinheadeknek nevezték. A brit munkásfiatalok körében igen hamar népszerűvé vált a ska, a reggae gyorsabb, agresszívebb előzménye. Az első bőrfejűek ráadásul a gettó-életformában, a munkanélküliségben, a perifériális létben is osztoztak színesbőrű társaikkal. Ez az érintkezés aztán kihatott a skinheadek öltözködési stílusára is, amely a jamaikai elemeket a jellegzetes melós ruhadarabokkal próbálta ötvözni. A fehér fiatalok tisztelték a jamaicai pitiáner bűnözők, a „rude boyok” zenéjét és stílusát, amely sokkal közelebb állt hozzájuk, mint a Love-Peace mozgalmak édeskés hippi dallamai. A rude boyoknál jelent meg először a borotvált fej és a nadrágtartó, amely aztán a skinheadeknél is elterjedt.
Nemrég mozgalom indult azért, hogy a Windrush-generáció brit társadalom érdekében tett erőfeszítéseit hivatalosan is elismerjék. A mozgalom vezetője, Patrick Vernon elmondta, hogy a gyerekek jelenleg többet tanulnak az amerikai polgárjogi mozgalomról, mint a Windrus-generációról, amelynek története még a nemzeti alaptantervben sem szerepel. A helyzeten a feketék történetének általános iskolai oktatásáért indított, 55 ezer ember által aláírt petíció talán változtatni fog. A mozgalom szerint június 22-ét (a hajó érkezését) brit nemzeti ünnepnek kellene nyilvánítani.
A Windrush-generáció tagjai (félmillió ember) annak idején nem kaptak szabályos bevándorlási okmányokat. A közösség tagjai Theresa May volt belügyminiszter ideje alatt egy szabályváltozás áldozatai lettek. A minisztérium leszállókártyáikat – sokak számára ez volt a törvényes megérkezésük egyetlen bizonyítéka – 2010-ben egy irodai költözés során megsemmisítette.
Ez vezetett ahhoz a botrányhoz 2018-ban, amikor a Jamaicából származó családok ezrei nem tudták benyújtani az Egyesült Királyságban maradáshoz szükséges dokumentumokat. Sokakat tévesen vettek őrizetbe vagy kitoloncolással fenyegettek. Ez az ún. Windrush-botrány. Erre a botrányra hivatkoznak azok a munkáspárti képviselők és hírességek, akik több tucat súlyos bűncselekményt elkövető jamaicai származású gyilkos, rabló, kábítószerkereskedő deportálásának megállítása érdekében lobbiztak. Naomi Campbell szupermodell, Thandie Newton és a Line of Duty sztárja, valamint Naomie Harris James Bond színésznő és mások nyílt levelet írtak, amelyben felszólították a kormányt, hogy késleltesse a szervezett bűnözői csoportokhoz tartozó jamaicaiak országból való kiutasítását. Az összes elkövető Angliában született, de egyik sem volt brit állampolgár.
Ma Priti Patel, a belügyminisztérium államtitkára azzal vádolta a munkáspárti képviselőket és a celebeket, hogy megsértették a Windrush-botrány egykori áldozatait azzal, hogy az akkor igazságtalanul kitoloncoltak sorsát összehasonlítják azokkal a gyilkosokkal és gengszterekkel, akiket most akarnak kitoloncolni.
„Ez a generáció óriási mértékben hozzájárult hazánk újjáépítéséhez. Az egymást követő kormányok folyamatosan megsértették őket. Az, hogy rosszul informált munkáspárti politikusok és hírességeket szándékosan össze akarják keverni a Windrush áldozatait ezekkel a deportálásra szánt aljas bűnözőkkel, nemcsak felkavaró, de mélyen sértő is.”
Több mint 60 munkáspárti képviselő sürgette Miss Patelt, hogy hagyjon fel a kitoloncolásokkal. Kim Johnson képviselő „obszcénnek és felelőtlennek” minősítette a deportálást.
Miss Patel elmondta: „Ez a kormány soha nem fog szolidáris lenni az erőszakosokkal és gyilkosokkal, és továbbra is elkötelezettek vagyunk ezen külföldi bűnözők országunkról történő eltávolítása mellett. Megsértették törvényeinket, és nincs joguk itt lenni.”
Eddig 5208 elkövetőt kényszerítettek vissza hazájukba. Ebből 2630-at EU-s államokba küldtek vissza .
Forrás:
Angliában elismerik, hogy a tesztek alkalmatlansága miatt
nincs értelme a tömeges tesztelésnek
A tudósok a kormány tömegesen végeztetett tesztelését „nem tekintik biztonságosnak és hitelesnek”, mivel a liverpooli tesztelés ellenőrzését szolgáló vizsgálati jelentés azt mutatja, hogy a tesztek megbízhatósága elmaradt az elvárt értékektől, és az Egészségügyi Minisztérium elismerte azt is hogy a mintavételezés során olyan eljárást alkalmaztak, amely „kívül esik a használati utasításon”. A tudósok arra figyelmeztették a kormányt, hogy a tesztelés során a fertőzöttek közel felét elengedték. A „terepen” körülbelül 20 perc alatt elvégzett tesztek pontossága csak feleannyinak bizonyult, mint a laborkörülmények során elvégzettek.
Az Egészségügyi Minisztérium tisztviselőinek egyik sajtótájékoztatóján az eredményt megpróbálták sikerként feltüntetni: „Ezek a tesztek továbbra is hatékonyan teljesítenek, és az összes PCR-pozitív személy legalább 50 százalékát kimutatják.” Független tesztelési szakértők dühöngtek a jelentés megállapításain, mondván, hogy a tesztek „nem alkalmasak a célra”, és életet veszélyeztethetnek azzal, hogy hamisan arra a következtetésre juttatja az embereket, hogy megnyugodhatnak, mert nem fertőzöttek.
Jon Deeks professzor, a Birminghami Egyetem statisztikusa szerint „az Egészségügyi Minisztériumnak feltétlenül sürgősen le kell állítania ezt az értelmezhetetlen gyakorlatot". Dr. Duncan Robertson, a Loughborough Egyetem Covid-19 elemzője szerint ezen alkalmatlan tesztek használata „a veszélyeztetett emberek további veszélyeztetését jelentené". A szakértők aggályokat vetettek fel azzal kapcsolatban, hogy a kormány a teszteket más célokra használja, mint amire valók. Ezzel kívánja alátámasztani a társadalmi elhatárolódási szabályokat, és közben lehetővé teszi a negatív eredményt elérő emberek számára a lazább szabályok követését, miközben a tesztek eredményei gyakorlatilag értékelhetetlenek.
Bár nyers számokat nem tettek közzé, a dokumentum azt sugallja, hogy minden 10 ember esetében, akik a PCR-tesztek segítségével pozitív eredményt értek el a laborokban, csak öt mutatkozott pozitívnak a gyorstesztekben a terepen végrehajtott vizsgálatok során.
Deeks professzor a Twitteren azt mondta: „Ez a teszt nem felel meg a kormány terveinek. Teljesen bizonyos, hogy ezeket a teszteket nem szabad használni annak eldöntésére, hogy valaki fertőzött-e, vagy sem". Az ügy azért is érdekes, mivel ezen a héten a gondozóotthonokban lévő időseket – negatív gyorsteszt birtokában –meglátogathatták volna szeretteik.
Az Egyesült Királyság több mint egymilliárd fontot költ gyorstesztekre. Az a célkitűzés, hogy a hatóság hetente legalább egyszer teszteljen mindenkit az országban.
Vajon kinek a zsebébe vándorol a sok kidobott kormányzati pénz? A tesztelést nem egyetemi laborok és kórházak végzik, hanem magáncégek. Valószínűleg másban érdekeltek, mint az ország lakossága. Az ügy érdekessége, hogy a szóban forgó gyorstesztet Európában (köztük hazánkban) is használják.
Forrás:
