Ausztrália bocsánatkérést követel Kínától – „Adolf Hitler” nyert egy namíbiai választáson
Ausztrália bocsánatkérést követel Kínától
Érdekes megfigyelni, hogy miközben hazánkban egy európai parlamenti képviselő titkosszolgálati módszerekkel történő tőrbecsalása után a hazai ellenzék és külföldi gazdáik azt várják, hogy a magyar kormányzat adja fel minden korábbi álláspontját, addig ugyanezt senki sem követeli meg a világ vezető hatalmaitól még azután sem, amikor kiderül, hogy mondvacsinált indokokkal, bizonyíthatóan előre gyártott, hamis információk alapján indít évtizedekig tartó háborúkat mások ellen, vagy helyezi embargó alá emberek tízmillióit. Az sem tűnik nagyon problémásnak, amikor haderejük Afrikában, Európában, Ázsiában emberek ezreit hagyja legyilkolni militáns csoportok által. Az, hogy műveleteik során „tévedésből” sokszor ártatlanokkal végeznek, az szintén sokszor el sem éri a sajtó ingerküszöbét. Ha egy célszemély elleni támadás során belekalkulálják, hogy az akció sikere érdekében ártatlan civileknek kell meghalniuk, az is belefér. Nem felelősek azért sem, ha rossz döntéseik következtében az ország lakosságát százával gyilkolják a terroristák. Ha az általuk alkalmazott magáncégek zsoldosai ártatlanokat gyilkolnak, attól még ők az „igazság bajnokai”, és bármikor szívesen kioktatnak másokat arról, hogy mit is jelent a jogállamiság. Nem számít, ha valamelyik Afrikai országban naponta ezrével halnak éhen az emberek, vagy Jemenben bombázókkal oszlatják a tüntetéseket, – ők egy amerikai bűnöző miatt kezdenek törni-zúzni és elnyomást kiáltani.
***
Nemrégiben a kínaiak által az USA harci kutyájának tartott Ausztráliáról derült ki, hogy katonái ártatlan civileket gyilkoltak le. A kormány marad, az ország a hosszú távú céljait nem adja fel, pedig ártatlan civilek szándékos legyilkolása azért már csak nagyságrendekkel fontosabb ügy, mint amikor valaki az ereszcsatornán menekül a rendőrség elől.
Állítólag a People’s Daily, a Kínai Kommunista Párt hivatalos újságja kedden követelt bocsánatkérést Ausztrália kormányától...
A kínai külügyminisztérium közzétett egy képet, amely egy ausztrál katonát ábrázol, amint éppen lefejez egy kislányt. A külügyminisztérium szóvivője, Zhao Lijian által a Twitteren közzétett kép egy ausztráliai hadsereg afganisztáni tevékenységével kapcsolatos nyomozás eredményeire utal. A jelentés szerint ausztrál katonák tucatnyi jogellenes polgári gyilkosságot követtek el, s ezért az igazságszolgáltatással kell szembenézniük Canberrában. "Határozottan elítéljük az ilyen cselekedeteket, és követeljük, hogy vonják felelősségre a felelősöket."
Az Ausztrálok szerint Kína nemcsak róluk terjeszt hazugságot, mert valótlan az az állításuk is, hogy az amerikai hadsereg felelős a kínai koronavírus-járványért.
Ausztrál tisztviselők undorral reagáltak a képre, követelve a kínai külügyminisztériumtól annak visszavonását.
"Ausztrália bocsánatkérést vár a külügyminisztériumtól, a kínai kormánytól ezért a felháborító posztért", közölte hétfőn Scott Morrison miniszterelnök. "Mi is azonnali eltávolítását kérjük, és felvettük a kapcsolatot a Twitterrel is, hogy azonnal vegye le."
A Twitter nem címkézte Zhao bejegyzését manipulált hírnek, annak ellenére, hogy a kínai tisztviselők megerősítették, hogy a kép nem egy ausztrál katona afgán gyermeket megölő hiteles fényképe.
Válaszul a kínai állami média, amelyet a Kommunista Párt tagjai irányítanak és szerkesztenek, Ausztrália bocsánatkérését követeli a külügy megsértéséért.
Az „Ausztráliának, az elkövetőnek valóban bocsánatot kellene kérnie súlyos bűncselekményekért” című vezércikkében a People's Daily kijelentette: „Az ausztrál kormánynak szégyent kell éreznie. A bocsánatkérés iránti igényük ugyanolyan ironikus, mint abszurd."
"Amit egy kínai külügyminisztérium szóvivője tett, az nem más, mint a pokoli emberi jogi bűncselekmények elleni kiállás, amely megérdemli a nemzetközi közösség egyöntetű elítélését, és az igazság és az igazságosság mellett való felszólalást", folytatódik a vezércikk. „Az ausztrál kormány bűnös. A terrorizmus elleni küzdelem és az úgynevezett szabadság és emberi jogok előmozdítása nevében Ausztrália, csatlakozva néhány más nyugati országhoz, háborút indított Afganisztánban és Irakban ”, közölte az állami propaganda-kar. "Vakmerő invázióik az emberek millióit taszították ezekben az országokban a káosz, a vérontás, valamint a pusztítás és a halál mélységébe. Az ausztrál kormánynak bűnbánónak kell lennie. Az afgán néptől való hivatalos bocsánatkérés mellett az ausztrál kormánynak ünnepélyesen meg kell ígérnie a nemzetközi közösségnek, hogy ilyen atrocitások soha többé nem fordulnak elő.”
"Ausztráliának most olyan durva és arrogáns kormánya van, valamint olyan politikai elit uralja, amelynek nincs határozott visszajelzése és önbecsülése tetteik következményeiről", olvasható az újság vezércikkében. „Az ausztrál különleges erők 39 afgán polgárt és foglyot gyilkoltak meg. Ártatlan emberek meggyilkolása az emberi jogokat tapossa, de Canberrának van pofája ahhoz, hogy az emberi jogok morális csúcspontjára álló országként másokat kioktasson. Milyen arrogáns és szégyentelen a Morrison-kormány! Politikájának, haderejének és kultúrájának távol kell maradnia Kínától. Tegyünk úgy, mintha hogy a két ország nem ugyanazon a bolygón volna. Az Egyesült Államok háborús kutyájaként Ausztrália visszafoghatna arroganciájából.”
Forrás:
Adolf Hitlerről elnevezett politikus nyert egy namíbiai választáson,
de azt állítja, hogy nem tervezi a világuralmat.
Bár a Német birodalom nem járt élen a gyarmatosításban, az első világháború előtt akadt néhány érdekeltsége, főleg Afrikában. Ilyen volt például Német Délnyugat-Afrika – ez gyakorlatilag a mai Namíbia, amely csupán 1990-ben nyerte el a függetlenségét Dél-Afrikától.
A németek által irányított terület 1915-ig volt német befolyású terület – akkor tette rá kezét a gyarmatra a Dél-afrikai Unió, a Brit Birodalom része.
Adolf Hitler Uunonát a szavazatok 85 százalékával választották meg a volt német gyarmaton, ahol számos utca, hely és ember ma is német nevet visel. Miután elnyerte a képviselői mandátumot az uralkodó SWAPO párt jelöltjeként – ez a párt vezeti Namíbiát az apartheid Dél-Afrikától 1990-ben elnyert függetlensége óta –, a politikus azt mondta a Bildnek, hogy „semmi köze” a náci ideológiához. „Apám erről a férfiról nevezett el. Valószínűleg nem értette, mit jelent Adolf Hitler. Gyerekként teljesen normális névnek tekintettem. Csak kamaszként értettem meg, hogy ez az ember az egész világot meg akarta hódítani."
A politikust felesége Adolfnak szólítja. Általában csak a rövid nevét használja (Adolf Uunona), és úgy gondolja, hogy a teljes nevét hivatalosan megváltoztatni „késő” lenne.
„Az a tény, hogy ezt a nevet viselem, nem jelenti azt, hogy Oshanat meg akarom meghódítani”, utalt arra a régióra, ahol megnyerte a választásokat. „És azt sem, hogy világuralomra törekszem."
Hitlernek a második világháború idején elkövetett népirtása már régóta beárnyékolja a namíbiai németek által elkövetett atrocitásokat. A jóvátételért kifejtett nyomás az utóbbi években növekszik.
A két Németország egyesítése és Namíbia függetlenedése egy időre esett, innentől, azaz 1989-90-től számítható a jelenleg példás együttműködés újrakezdése. Ehhez olyan szimbolikus lépések is hozzájárultak, mint például Peter Katjavivi személye (korábban a SWAPO tagja, 2006-ig berlini nagykövet volt), illetve az egykori gyarmattartó részéről két alkalommal is (1989-ben és 2004-ben), hivatalos szinten elhangzott bocsánatkérés a XX. század elején a herero és nama törzsek sérelmére elkövetett népirtás miatt. A gyakorlatban Berlin Windhoek legnagyobb segélyezője, mely leginkább fejlesztési hozzájárulásokban, az infrastruktúra és szociális intézmények jelentős fejlesztésében mutatkozik meg. Élénk a két ország között a felsőoktatási együttműködés, értelemszerűen a német egyetemekre jelentkeznek sokan Namíbiából, főleg az itteni német fiatalok. Windhoekban van irodája a Goethe Intézetnek is.
A namíbiai függetlenséget kiharcoló SWAPO párt több helyi németet is a sorai között tudott. Az itteni evangélikus egyház is fontos szerepet játszott az apartheid elleni küzdelemben. Mára lezárult az országban az „átmeneti” időszak, a „nemzeti megbékélés” elve szerint véget ért a korábbi igazságtalan gazdasági és szociális tagozódása a társadalomnak. Igaz, Namíbia ma is szenved a szegénységtől, azonban az új elitben megjelentek a korábban kiszorított feketék, sőt, egy reform révén, földvásárlásra is lehetősége nyílt a társadalom több részének. A német kisebbséget ezek a változások igazából nem érintették, szerepük továbbra is olyan fontos az ország gazdaságában és politikai életében, mint eddig. A „nemzeti megbékélés” elve is biztosítja ezt számukra.
Körülbelül 30 ezerre teszik a német anyanyelvű és magukat is németnek vallók számát a mai Namíbiában. Ők főleg az ország középső és déli részén élnek: a fővárosban, Windoekben (németül Windhuk), Swapokmundban, Lüderitzben. Saját iskolai hálózatuk, külön egyházuk, médiájuk van. Az Allgemeine Zeitung, amelyet 1916-ban, tehát a dél-afrikai uralom első évében alapítottak, ma is vezető napilapjuk. A fiatalok által használt namíbiai, „szlenges” német nyelv igen népszerű, Namsläng-nek vagy Namlish-nek is nevezik.
forrás:
