Az Egyesült Királyság a felülről lefelé irányuló éheztetési politika markában (Julian Rose jegyzete)

Eredeti cikk:

UK in Grip of Top Down Starvation Policy, August 17, 2024, By Julian Rose, 21st Century Wire

Schiller Mária küldeménye

Miután a március és 2024. május vége közötti három hónapig tartó, könyörtelen esőzés az Egyesült Királyság termőterületeinek nagy részét elborította, a gazdák hónapokkal később találták magukat, hogy a tavaszi termést a talajba juttassák.

Sok ilyen gazdaság már most is veszélyes tápanyaghiánnyal küzd; a talajok kimerültek a négy-öt évtizedes, agrárkémiai függőségű, monokultúrás bányászati műveletek után, amelyek a talaj felső hat hüvelyknyi rétegét – amely általában mikroszkopikus rovarokkal és férgekkel él – alig több mint holt anyag, amely teljes mértékben a szintetikus nitrátműtrágyáktól és mérgező növényvédő szerektől függ, hogy a gyomokon kívül bármi mást is termelhessen.

Ezek a vegyi anyagok azonban egyre drágábbak, és mivel a hozamok már nem elegendőek a nyereséghez, az Egyesült Királyságban a kereskedelmi célú szántóföldi gazdálkodók nagy része a csőd szélén áll. A kormányzati támogatások eddig életben tartották őket, de ez most megváltozik. Most a kifizetések hangsúlya a „biológiai sokféleség növelésére” helyeződik, természetbarát rendszerek bevezetésével az ilyen jellemzőkkel nagyrészt nem rendelkező gazdaságokban.

Ez jó dolog, mondhatnánk, de az élelmiszertermelésből kivont földek azt jelentik, hogy több élelmiszert kell importálni a világ más részeiből.

Élelmiszerbiztonsági probléma fenyeget. Az „élelmezésbiztonság” olyan mezőgazdasági politikát jelent, amely biztosítja, hogy egy nemzetállam nagyjából képes legyen saját népének élelmezését biztosítani.

Az Egyesült Királyság az elmúlt két-három évtized nagy részében 60%-os önellátási arányt ért el a hazai termelésben. Öt évvel ezelőtt ez az arány 45% körülire csökkent, idén (2024) pedig már csak 32%. Ennek valóban komoly következményei vannak. A világ vezető nemzetállama, amely közel 70%-os importra támaszkodik a mintegy hatvanmilliós népesség élelmezése érdekében, ez egy hatalmas nem, nem.

Ha ehhez hozzávesszük a kormányzat által támogatott, mintegy hat évtizede tartó, gyógyszeripari alapokon nyugvó földművelési politikát, amely a talajt tápláló vetésforgót, a mezőgazdasági udvari trágyát és a változatos vegyes termesztési rendszereket helyettesíti, akkor egy hatalmas válság fenyeget.

A nemzeti szupermarketekben és hipermarketekben megjelenő élelmiszerek mind talajhiányos gyakorlatból származnak, akár hazai termelésűek, akár importáltak. Sokan származnak hidroponikus rendszerekből is, amelyek oldható tápanyagokat csepegtetnek a hatalmas víztartályokba, amelyekben a növényeket termesztik. A talaj egyáltalán nem játszik szerepet.

A modern fogyasztó ezért mérgező, vitaminokban szegény és nagyrészt élettelen táplálékot vesz magához – és próbálja megemészteni –, és ezzel egészségügyi problémák veszélyes koktélját halmozza fel most és a jövőre nézve.

A piros lámpáknak villogniuk kellene mindazok számára, akik egy ilyen katasztrofális élelmiszer- és mezőgazdasági politikától függenek, hogy továbbra is táplálják magukat és családjukat.

A denaturált (emberi fogyasztásra alkalmatlanná tett), kimerített és erősen feldolgozott élelmiszerek a brit szigeteken és a poszt-indusztriális modern világ nagy részében a kényelemmel korrumpált fogyasztók nagy többsége számára mindennapos normává váltak. Ez a rendszer mélyen beszivárgott a déli félteke országaiba is, aláásva hagyományos étrendjüket és életmódjukat.

De nem csak a rossz minőségű, vitaminhiányos élelmiszerek rontják a fogyasztók egészségét és jólétét. A különböző, céltudatosan felfújt nemzetközi konfliktusok és a politikai motivációjú hatalmi játszmák miatt, amelyek a hamis zöld „nulla szén-dioxid” napirendet használják arra, hogy az erőforrásokat elvezessék a mezőgazdasági termeléstől, a nagy áruházláncok, mint például a Tesco, ma 60%-kal kevesebb tartalék élelmiszert tartanak a rendszereikben, mint öt évvel ezelőtt. Ez legfeljebb egy-két hétre elegendő élelmiszert jelent, ha egy válság miatt a készletek elapadnának.

Egyértelműen látható, hogy mind a gazdák, mind a fogyasztók egyre nagyobb szorításba kerülnek. Minden meglévő „komfortzóna” gyorsan erodálódik, akárcsak a talaj az egyre kopárabbá váló szántóföldeken.

Nagyon kevés idő maradt a cselekvésre, hogy elkerüljük a teljes körű élelmiszeripari, termelői válságot. Ahogy egy brit gazda nemrégiben megfogalmazta:

„A kormány változtat a napirenden, vagy hagy minket éhen halni?”.

Nos, ez a kérdés kellene, hogy foglalkoztassa mindazokat, akik még képesek gondolkodni; mert az utóbbi választás nem puszta fantázia, hanem a globális árnyékkormány napirendjének szerves része.

A Sainsbury szupermarketlánc igazgatója úgy tűnik, tudja a választ. Őt idézik, aki szerint „2030-ra nem lesz szükségünk egyetlen gazdára sem”.

A Sainsbury egyszerűen a Világgazdasági Fórum (WEF) Agenda 2030 doktrínáját visszhangozza.

A Nagy Újratervezés, a Zöld Új Megállapodás és a Negyedik Ipari Forradalom központi platformja a nettó zéró 2045-ig történő elérésének ürügyével próbálja világszerte felszámolni az általunk ismert élelmiszer- és mezőgazdaságot.

A WEF, az ENSZ és az Egészségügyi Világszervezet, valamint a globális bankmágnások/intézmények nagy többsége és az olyan globális befektetési társaságok, mint a Black Rock és a Vanguard, olyan milliárdosok hallgatólagos támogatásával, mint Bill Gates, Elon Musk és az angol király, a nagy globális felmelegedési átveréssel lépést tartanak.

Megfelelnek annak a tervnek, hogy a mezőgazdasági termelésnek és különösen a hagyományos haszonállatoknak – el kell tűnniük. Mert metánt és CO2-t bocsátanak ki, amelyekről a fizetett kormányzati „számítógépes modellezéssel foglalkozó tudósok” azt állítják, hogy a globális felmelegedés/klímaváltozás okozói.

Eközben Bill Gates felvásárolja az értékes örökölt vetőmagtartalékokat, a DNS- és GMO-mentes, módosított őshonos vetőmagok egyetlen forrását, hogy aztán a vásárlás után azonnal bezárja őket. Ez az ökocídium égbekiáltó és visszataszító cselekedete.

Gates az elit globális szekta azon törekvésének középpontjában áll, hogy az emberiség többségét kiéheztessék. Klaus Schwabbal, Yuval Noah Hararival és az általuk kinevelt „fiatal globális vezetőkkel” együtt

azon dolgozik, hogy a következő tíz éven belül egy teljesen szintetikus, génmódosított laboratóriumban előállított hamis élelmiszer váltsa fel a talajban termesztett növényeket és a fűvön nevelt állatokat.

Gates már hatalmas amerikai mezőgazdasági területeket vásárolt, ahol kísérleti DNS-módosított GM-növényeket és „vakcinára kész” összetevőket termesztenek a jövőbeli plandémia elleni küzdelemhez – amelynek tervezésében és ösztönzésében ő is részt vesz.

Míg a sarkon túl, a cyber-völgyben (volt Szilícium-völgy) a „20451-es projekt” címmel ötven tudós dolgozik az emberiség disztópikus „fejlesztésének” stratégiáján: az emberi tudat mesterséges hordozóba való átültetése a halhatatlanság ember alkotta formájának megteremtése érdekében. Egy mesterséges intelligenciával rendelkező kibernetikus teremtmény, a „Transzhumán”.

Ahogy Károly király a Nagy Újraindítás legújabb szakaszának elindításakor Davosban bejelentette:

„Háborús állapotba kell hoznunk magunkat”. Igen, egy Davos által inspirált „globális vészhelyzeti terv” meghirdetésével az élet bármely és minden torzulása felírható népirtó gyógyszerünkként, hogy felgyorsítsuk a kiborgok ígéret földjének eljövetelét.

Ez visszavezet a legközvetlenebb kérdéshez: az egy-két éves lehetőségünkhöz, hogy vagy megfordítsuk ezt a hajót – valószínűleg nemzetállamról nemzetállamra –, vagy megtaláljuk a módját, hogy közösen építsük az ökológiai mezőgazdaságot támogató, elég erős bárkákat ahhoz, hogy támogassuk a földalapú és falusi, kisebb városi közösségeket. Egy olyan akció, amelyben mindenki részt vesz a kölcsönösen támogató erőfeszítésekben, hogy biztosítsuk a gyakorlati utat előre.

Minden bizonyíték egy tervezett demokídiumra utal – amelyben mi, az emberek vagyunk a célzóna –, akik már most is 24/7 CCTV, digitális és műholdas megfigyelés alatt állunk, és akiket az elmét irányító EMF sugárzásnak vetnek alá, amely egyre inkább a mindent átható elektromágneses számítástechnikai mátrixhoz, a Felhőhöz kapcsolódik.

Emellett szinte naponta megfulladunk a légköri geomérnökségi (chemtrails) program által, amely válogatás nélkül alumínium, bárium és stroncium nanorészecskéket szór mindenre és mindenkire. A lista folytatható, és sokan közületek mostanra már tudják.

Ahogy a központi irányítás sötét ügynökei bizonygatják nekünk, „ez a globális felmelegedés, klímaváltozás megakadályozását szolgálja”. Ha, ha. Nem. Ez azért van, hogy megakadályozzák a növekvő globális tudatosságot és a magasabb spirituális tudatosságot, ami teljesen meg fogja őket semmisíteni, és megváltoztatja a történelem menetét.

Az emberiségnek, amely alá van vetve ennek az állandó és nagyrészt láthatatlan támadásnak, amely az alapjait támadja, most kell kidolgoznia egy gyakorlati választ, mert holnap már túl késő lesz.

Mint minden olyan dolog esetében, amely eléri a valódi és igaz dolgokkal való szembenállás csúcspontját, a túlságosan nehézkes életellenes kellékeket, amelyek megakadályozzák a józan észen alapuló őszinte cselekvés alapvető egyszerűségét, el kell távolítani – hogy visszatérjünk valami szilárd, valódi és az emberi, állati és környezeti életet támogató dologhoz.

Ez minden felesleg lecsupaszítása a szükségszerűség csupasz csontjaira, amelyekből újrakezdhetjük.

Tehát visszatérünk a talajhoz, az élelemhez, a vízhez és a menedékhez. Ez a mi alapvonalunk, ahonnan újrakezdhetjük. A talajnak, az élelemnek és a víznek vissza kell nyernie az „élő” jellegét. És nekünk is.

Ennek eléréséhez a cikk elején említett nagy monokulturális, agrárkémiai függőségű kereskedelmi gazdaságokat sok kisebb egységre kell bontani, amelyek mindegyikét egy-egy készülő pro-ökológiai projektként kezelik.

Ezeknek az egységeknek a talaj sokféleségét egyenként kell feltölteni, a biogazdálkodás és a pro-ökológiai gazdálkodás gyakorlóinak közös technikáival. A terméshozamok visszatérnek az optimális szintre, és szimbiózis jön létre a természetes sokféleség újjáélesztése és az élelmiszernövények termesztése között. Az ökológiai beállítottságúak számára ez a józan ész.

Szükségszerűen egy új generáció új energiájára van szükség ahhoz, hogy felvállalja ezt a kihívást, és felismerje, hogy a friss, minőségi élelmiszereknek, amelyeket a feltöltött földeken termesztenek, a legközvetlenebb földrajzi helyeken kell megtalálniuk a sorsukat – és

nem szabad többé a haldokló globális piacokra dobni a tömegesen előállított steril és szintetikus élelmiszereket, amelyek a lélekölő „bódulat-piacok” műanyag polcain sorakoznak.

Az élelmiszer-, rost- és üzemanyagszükségletek újbóli lokalizálását első könyvemben, a „Kreatív megoldások a válságban lévő világ számára” címűben a „Közelség elve” címszó alatt ismertetem.

Elég, ha csak annyit mondok, hogy egy teljesen új dinamika, amely a megfiatalított vidéki gazdaság és az önellátási ösztön köré épül, végső soron felváltja majd a mezőgazdasági sivatagokat, amelyek denaturálták és tönkretették az élelmiszerláncunkat.

Erősen egyesült és a fogyasztók által támogatott erőfeszítésekre lesz szükség, mivel ez teljesen kívül esik a kormánynak azon az árnyékprogramján, ahogyan azt a Sainsbury's szupermarketóriás igazgatója is megfogalmazta.

A sorsunk irányításának visszavételére irányuló tendencia már most is megfigyelhető az EU szupranacionális behemótjának folyamatosan növekvő elutasításában és a nemzetállamok alapvető értékeinek védelmében. Ugyancsak egyre inkább látható a független észak-amerikai államok növekvő mozgalma, hogy megszabaduljanak Washington DC központi irányításától.

A jövőnk a mi kezünkben van, vagy nekünk, az embereknek nincs jövőnk.

Itt az ideje, hogy ne képzeljük tovább, hogy majd valahogy átvészeljük, és szárazon maradunk. Az ilyen hozzáállás öngyilkos visszavonulást jelent a rabszolgaság jól előkészített börtönébe – és igen, azt, hogy hagyjuk, hogy az éhezés elhúzódó folyamatának áldozatává váljunk.

Az élet előre halad, nem hátrafelé. A mélyen ellentétes energiák e drámai összefolyásánál néhány figyelemre méltó kihívás áll közvetlenül előttünk, amelyek egyedülálló lehetőséget kínálnak számunkra, hogy kifejezzük azt a veleszületett kreativitást és bátorságot, amellyel minket, embereket megáldottak, de amelyet sokan mégsem tudnak a gyakorlatban megvalósítani.

Nem kell földművesnek lenni ahhoz, hogy elültessük annak magvait, ami a test, az elme és a lélek alapvető táplálékának forrásává válik. De fel kell ismerned, hogy a gyakorlati egyszerűségnek ebből a szintjéből kell felépíteni azt a jövőt, amit mi akarunk.