Az egypólusú világrend vége – Tektonikus eltávolodás a Nyugattól (Vajda Miklós cikkajánlója)
- dombi52
- okt. 20.
- 5 perc olvasás
A cikk forrása:
„Semmilyen hegy vagy óceán nem tudja eltávolítani a közös törekvésekkel rendelkező embereket” – mondta Hszi Csin-ping kínai elnök 2024 júliusában, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tagállamainak és néhány más nemzet vezetőinek a kazahsztáni Asztanában.
Nem túlzás azt állítani, hogy az idei 25. SCO csúcstalálkozó (SCO) Kínában, Tiencsinben, 2025. augusztus 31. és szeptember 1. között beteljesítette – sőt, még többet is tett – Hszi elnök 2024-es elképzelésével.
A csúcstalálkozó tektonikus változást okozott a hagyományos világrendben.
Liu Bin, Kína külügyminiszter-helyettese egy pekingi sajtótájékoztatón, röviddel az SCO csúcstalálkozója előtt, azt mondta, hogy a 2025-ös SCO-rendezvény...
„Kína egyik legfontosabb államfői és hazai diplomáciai eseménye idén.”
Ahogy az Economist mondja: „Egy új valóság van kibontakozva.” Az „új valóság” nem USA-ellenes vagy Nyugat-ellenes; csupán elválasztja a nyugati egypólusú törekvéseket az újonnan létrejött többpólusú, vagy talán inkább több blokkos világtól, ahol az országok békés együttműködésre törekszenek egy közös jövő felé, közös előnyökkel.
Az SCO-t 2001-ben alapította Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Ma az SCO tíz tagállamból áll, székhelye Pekingben található. Az alapító tagállamokon kívül az SCO tagjainak száma India, Irán, Fehéroroszország és Paisztán részvételével bővült.
Az SCO tagjai a világ GDP-jének 23%-át és a világ népességének 43%-át teszik ki.
A résztvevők között voltak magas rangú kormánytisztviselők Mianmarból, Egyiptomból, Kambodzsából, Nepálból, Indonéziából, Malajziából, a Maldív-szigetekről és Törökországból, valamint Kao Kim Hourn, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) főtitkára és Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára.
Az idei csúcstalálkozó egyértelműen az SCO-t tette a globális Dél iránymutatójává, amely magában foglalja a 11 BRICS-országot, valamint a 10 BRICS-partnert, amelyeket a 2024 októberében, az oroszországi Kazanyban tartott 16. BRICS-csúcstalálkozón vettek fel.
Miközben még az ENSZ főtitkára, Guterres úr is meghívást kapott,Trump elnök úgy érezte, hogy Kína mellőzi, és „kimarad” a világot átformáló SCO-rendezvényről Tiencsinben. Trump tehát egy utolsó pillanatban kitalált lehetőséget, hogy nyomot hagyjon a találkozón, amikor szó szerint az SCO csúcstalálkozó előestéjén „katonai tárgyalásokra” kérte Hszi elnököt, egy telefonhívásra a két védelmi miniszter között (az Egyesült Államokban most hadügyminiszternek hívják, mivel a Védelmi Minisztériumot Trump hadügyminisztériumra keresztelte át). A kínai külügyminisztérium közölte, hogy Peking elutasította a javaslatot, a „két ország közötti kölcsönös megértés hiányára” hivatkozva, és egy lényeges kérdést tett fel:
„Van-e bármilyen őszinteség és jelentősége az ilyen kommunikációnak?”
Természetesen nincs. Trump csak be akart avatkozni az SCO csúcstalálkozójába, megmutatva az önjelölt császár fejét. De hiába.
A Nyugat hiányzott – a „meztelen császár”, valamint európai bábjai, a (szinte) megszűnt Európai Unió, és különösen a nem megválasztott és egyre elutasítottabb Európai Bizottság (EB).
Képzeljük el, hogy mindössze néhány héttel korábban az Európai Bizottság egy küldöttsége, köztük Kaja Kallas, a Bizottság külügyi főképviselője, mondhatni a Bizottság legfőbb diplomatája, Pekingbe látogatott, hogy megvitassa a vámokat, de közben azt sugallták, hogy Kínának el kellene határolódnia Oroszországtól.
Annyi agresszió, nemhogy diplomácia nélküli gondolkodás és cselekvés – például otthon az adófizetők pénzét szociális programokra költik, ehelyett egy szörnyeteg fegyverkezésre, hogy háborút indíthassanak Oroszország ellen –, olyan agresszió és háborús filozófia, amely csak az EU bukásához vezethet, ami napról napra gyorsul.
Ráadásul, hogy csak fokozza a sértést, az EU szimbolikus vezetője, Németország pénzügyminisztere, Friedrich Merz nemrégiben ezt mondta:
„Putyin háborús bűnös. Talán korunk legsúlyosabb háborús bűnöse, akit nagy léptékben láttunk. Világosan kell látnunk, hogyan bánjunk a háborús bűnösökkel: Nincs helye az elnéző magatartásnak.”
Itt az ideje, hogy a Való Világ, a Globális Dél, elhatárolódjon a nyugati háborús uszítóktól és háborút szítóktól. Ez történik éppen a 25. SCO csúcstalálkozóval – a béke, az együttműködés és az összetartozás új ébredéséről szól a közös előnyökön alapuló jövő szellemében.
A közös előnyökkel járó jövő nem lehetséges a nyugati gazdasági normák és elvek szerint, amelyek 1989 óta követték az úgynevezett washingtoni konszenzust,
a három leghatalmasabb nyugati pénzügyi intézmény, a Federal Reserve, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank közötti kimondatlan megállapodást, amelynek célja a „feltörekvő és fejlődő világ” adóssággal való „leigázása” és természeti erőforrásaik megszerzése érdekében.
Ez az egyensúlyhiány már az 1944-es Bretton Woods-i konferencián elkezdődött, amely során létrehozták a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, két olyan intézményt, amelyeket Washington vétójoggal dominált, és ez a mai napig is így van.
A valódi gazdasági egyenlőségnek és fejlődésnek ilyen körülmények között nem volt és a mai napig sincs esélye. Ehelyett visszaélésszerű kizsákmányolásról és neokolonializmusról van szó.
Az SCO csúcstalálkozóján hozott döntés az SCO Fejlesztési Bank létrehozásáról jó előjel az összetartozás és az együttműködés új jövőjét illetően. Tökéletesen illeszkedik a Kínai-Ázsiai Infrastrukturális és Beruházási Bank (AIIB) munkájához. Élénk jele annak, hogy elszakadnak a neoliberális nyugati pénzügyi intézményektől, amelyek a „társadalmi-gazdasági fejlődés” kihasználásával élnek, ahelyett, hogy elősegítenék azt.
Együtt, és talán egy újonnan felújított BRICS Új Fejlesztési Bankkal, lehetővé teszik majd a Globális Dél számára, hogy szuverén és független feltételeik szerint fejlődjön és növekedjen, egy elszigetelő „védő” – Trump-stílusú – vámrendszer helyett a komparatív előnyeiket kihasználva, hogy vámmentesen tárgyaljanak és kereskedjenek egymással. Nincsenek konfliktusok, csak együttműködés.
Ez a SCO csúcstalálkozó nem egy nyugati stílusú, „AKARAT” szellemében szervezett agressziós esemény volt, hanem a világrend Kína által kezdeményezett újragondolása, amelyben a hosszú távú célokat olyan valódi vezetők képzelték el, akik már eleget láttak és éltek át a Nyugat által diktált agressziókból, háborúkból és pusztításból, ehelyett a békét és az együttműködést választották – és nagyon úgy tűnik, hogy sikerrel járnak.
Hszi elnök megnyitóbeszédében egyértelművé tette a következőket:
„Az emberiség ismét a béke vagy a háború, a párbeszéd vagy a konfrontáció, illetve a mindenki számára előnyös kimenetelek; vagy a zéró összegű játékok közötti választással szembesül.”
Ez egyértelműen növekvő szakadékot teremt Kelet és Nyugat között. Az előbbiek békés, konstruktív fejlődésre törekszenek, míg az utóbbiak továbbra is ragaszkodnak destruktív gazdasági modelljükhöz, háborúkhoz és gyilkoláshoz egy növekvő katonai komplexum és egy olyan tech-világ érdekében, amely kéz a kézben jár a transz-humanizáció és az emberiség elpusztításának tervével.
A rendkívül sikeres SCO csúcstalálkozót szándékosan közvetlenül Kína Tienanmen téri nagy katonai parádéja előtt rendezték meg, amely a második világháború befejezésének 80. évfordulóját ünnepelte. Ez egy új „világrend”, a béke csúcspontja volt – csendben, de láthatóan demonstrálva a Nyugatnak, hogy egy új korszak kezdődik.
Kína Hszi Csin-ping, Oroszország Vlagyimir Putyin, India Narendra Modi, Irán Masoud Pezeshkian és Észak-Korea Kim Dzsongun fejeinek egymás melletti ábrázolása sokat elárul. Egy új hatalmi bázist testesítenek meg – a béke és egy közös jövő, a közös előnyökkel járó új világrend hatalmát.
Peter Koenig geopolitikai elemző, a Global Research rendszeres szerzője, valamint a Világbank és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi közgazdásza, ahol több mint 30 évig dolgozott világszerte. Ő a szerzője az Implosion – An Economic Thriller about War, Environmental Destruction and Corporate Greed című könyvnek; és társszerzője Cynthia McKinney „When China Sneezes: From the Coronavirus Lockdown to the Global Politico-Economic Crisis” című könyvének (Clarity Press – 2020. november 1.). Peter a Globalizációkutató Központ (CRG) kutatási munkatársa, valamint a pekingi Renmin Egyetem Chongyang Intézetének külsős szenior munkatársa.
