Az EKB felkészül Európa következő államadósság-válságára (Tallián Hedvig cikkajánlója)

Eredeti cikk:

ECB Prepares For Europe's Next Sovereign Debt Crisis, by Tyler Durden, 2025. szeptember 4.

Beküldte: Thomas Kolbe

Tizenhárom évvel ezelőtt Mario Draghi, az Európai Központi Bank akkori elnöke megnyitotta a likviditási csatornákat, hogy megakadályozza az euróövezet összeomlását. Azóta a strukturális problémák megoldatlanok maradtak. Most a nagyjából foltozott adósságválság következő fejezetével állunk szemben. Itt az ideje, hogy az EKB előkészítse vészhelyzeti eszköztárát.

Egy ideje aggasztó tendencia figyelhető meg a globális pénzügyi piacokon: a hosszú lejáratú állampapírok eladási nyomás alá kerültek – még az olyan vezető gazdaságoké is, mint az Egyesült Államok, Japán, az Egyesült Királyság és, jelentős mértékben, Franciaország. Ennek eredményeként emelkednek a hozamok, és ezzel együtt a már így is súlyosan eladósodott országok refinanszírozási költségei is.

A pénzügyi struktúra súlyosan meggyengült

A hozamgörbe úgynevezett hosszú vége riasztja mind a politikai döntéshozókat, mind a központi bankokat. A globális pénzügyi struktúra stabilitása az Egyesült Államok, Japán és az euróövezet hosszú lejáratú kötvényein alapul. A bankok, az állami nyugdíjalapok és a biztosítási rendszerek máris súlyos árat fizettek ennek a szegmensnek az eladási hullámáért. A struktúra súlyosan meggyengült – és Európa most a következő adósságválsággal szembesül.

Ez már nem hagyható figyelmen kívül: a hosszú lejáratú állampapírok, amelyeket egykor biztonságosnak tartottak és amelyek pozitív reálhozamot hoztak, jelentősen elvesztették a bizalmat. A francia politikai zűrzavar és az Egyesült Királyság hanyatlása rávilágít arra, hogy az adósságspirálból való kilábalás – az egyre növekvő éves hiányok és a szociális rendszerek összeomlása mellett, egy öregedő, migrációval terhelt európai társadalomban – rendkívül irreálisnak tűnik.

A következmény: aki nem köteles jogilag ezeket az értékpapírokat tartani, az eladja őket, és úgynevezett biztonságos menedékekbe menekül, például nemesfémekbe vagy készpénzbe, gyakran amerikai dollárban vagy svájci frankban – ez egy bevált minta, amikor nehéz idők jönnek.

Európa a célkeresztben

Míg a tízéves brit állampapírok hozama kedd délután 5,7% fölé emelkedett – ami a legmagasabb érték 2009 óta –, addig a franciaországi válság drámai módon súlyosbodik. Szeptember 8-án várhatóan elbukik François Bayrou miniszterelnök megszorító költségvetéséről szóló bizalmi szavazás. Az országot politikai káosz és egy tervezett általános sztrájk fenyegeti, amely – a széttagolt, migráció által érintett társadalom szomorú hagyományait követve – valószínűleg erőszakos utcai összecsapásokba torkollik a Banlieues-ban.

Franciaország már régóta kormányozhatatlan állam, és most annak a kockázatnak van kitéve, hogy a következő euróövezeti adósságválság kiindulópontjává válik.

Sötét felhők gyülekeznek Európa felett – és Németország sem maradhat ki ebből. Az egykor konzervatív fiskális politikájáért dicsért ország egy billió eurós adósságprogrammal nyitotta meg az utat a súlyos piaci zavarok előtt. Ha Németország feláldozza hitelképességét csak azért, hogy időt nyerjen és ideiglenes megoldást találjon szociális rendszerének válságára, akkor magával rántja EU-partnereit is. A monetáris unió kezdete óta a piacok összekapcsolták a közösség hitelképességét Németországéval.

Európa egyetlen válságát sem – sem a túlszabályozást, sem az energiaválságot, sem a migrációs káoszt – sikerült hatékonyan kezelni. A kontinens most a következő adósságválságnak van kitéve.

Az EKB cselekvése

A következő adósságválság valószínűleg a 15 évvel ezelőtti elődjének mintáját fogja követni: a fertőzés országról országra terjed, és mindegyiknek stabilitását és ellenálló képességét kötvényeladási hullámok teszik próbára. Ami Franciaországban kezdődik, végül a súlyosan eladósodott dél-európai államokon keresztül eléri Németországot is. A kérdés az, hogy az EKB képes-e stabilizálni a helyzetet, ahogyan azt akkoriban a vészhelyzeti eszközkészletével tette?

Minden államadósság-válság egyben bankválság is. A kormányzati kötvények jelentős része a kereskedelmi bankok mérlegében szerepel, és a piaci érték hirtelen csökkenése veszélyes túlzott eladósodást okozhat a pénzügyi szektorban. Ennek enyhítésére az EKB egy sor likviditási és stabilizációs intézkedést dolgozott ki, amelyek vészhelyzeti eszköztárának magját képezik. Ezek közé tartoznak az LTRO-k (hosszú lejáratú refinanszírozási műveletek) és a TLTRO-k (célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek), amelyek hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket nyújtanak a bankoknak a likviditás biztosítása és a vállalkozások és háztartások hitelellátásának fenntartása érdekében.

Magas tőkeáttétellel rendelkező fiat hitel

Van még a sürgősségi likviditási támogatás (ELA) is, amely egyfajta biztonsági szelep a súlyos nyomás alatt álló intézmények számára, és amelyet általában állampapírok vagy más úgynevezett „magas minőségű eszközök” biztosítanak. Az eszközkészletet kiegészítik a forward guidance és a kamatpolitika, amelyek célja a várakozások irányítása és a kamatpiacok stabilizálása – gyakran inkább pszichológiai, mint anyagi értelemben.

Itt rejlik a központi banki tevékenység központi hibája és logikai ellentmondása: éppen azok az eszközök, amelyeket „magas minőségűnek” tartanak, járultak hozzá a válsághoz. A magas tőkeáttétellel rendelkező, gyakorlatilag fedezetlen fiat hitel – arany vagy energia fedezete nélkül – a pénzügyi rendszert Ponzi-szerű struktúrává alakította, ami elkerülhetetlenül hatalmas hitelbővülést eredményezett.

Ehhez a kontextushoz tartozik Németország hatalmas adósságprogramja és – az EU döntéshozói szerint – az Ukrajnában folyó proxy háború is. Ha a hitelcsap elzáródik, a kártyavár összeomlik.

Fókusz a kamatláb-manipuláción

Az EKB fő célja továbbra is a kormányzati kötvénypiacok stabilizálása – ez a szektor a legsebezhetőbb a válság idején. A brüsszeli EU-hatalmi központtal szorosan összefonódó központi bank szinte likviditási osztályként működik. Amikor pánik tör ki a kötvénypiacon, a bank elkezd manipulálni a hozamokat és megtisztítani a piacot, ahogy 15 évvel ezelőtt is tette.

A vészhelyzeti programok között szerepel a közszféra vásárlási program (PSPP), amely állampapírokat vásárol a likviditás növelése érdekében, valamint a nyílt monetáris tranzakciók (OMT), amelyeket csak akkor aktiválnak, ha az érintett országok reformokat vállalnak. Újonnan bevezetett eszköz a transzmissziós védelmi eszköz (TPI), amely lehetővé teszi az EKB számára, hogy kötvényeket vásároljon a tagállamok közötti túlzott hozamkülönbségek csökkentése és a monetáris transzmisszió biztosítása érdekében. Ez az eszköz nagyrészt titokban működik: a piaci beavatkozások nem mindig láthatók azonnal, és fokozatosan, akár közvetett szereplőkön keresztül is végrehajthatók, hogy elkerüljék a piaci pánikot.

Az EKB politikája egyszerűen összefoglalható: a fenyegető adósságválság előtt az a feladata, hogy az egész hozamgörbét lefelé manipulálja, hogy fenntartsa az államadósság ellenőrzöttségének illúzióját – és megakadályozza a magánbefektetők pánikját. Az EKB kitartó működése nyilvánvaló a hosszú lejáratú állampapírok hozamkorridorában, amelyet már egy ideje követnek.

Átláthatóság? Gyakorlatilag nem létezik. Az EKB és a nagy tőkealapok közötti háttéralkuk rutinszerűek. A piacokat aktívan irányítják és manipulálják – a szabad piac és a kamatemelések fegyelmező ereje (bond vigilantes) már régóta nem létezik.

Sürgősségi javítások és nyugtató tabletták

Végül is az EKB eszközeinek nevei irrelevánsak. Alapvető funkciójuk a rövid távú piaci ingadozások kiegyenlítése és a politikai döntéshozók számára ismételt mozgásteret biztosítani a folyamatosan bővülő állam számára. Az EKB maga is rosszindulatú erővé vált az euró rendszerén belül: piaci alapú reformok lehetetlenek, amíg a politikai döntéshozók támaszkodhatnak az EKB támogatására – legyen szó zöld klímaprogramokról, katonai felkészülésről vagy más kétes projektekről.

Az EU Bizottság és az EKB célja egy egységes adósságmechanizmus létrehozása, a nemzeti adósságok konszolidálása a bizottság égisze alatt, valamint az EKB integrálása likviditási poolként a piacok stabilizálása érdekében. Európa így a központosított szocializmus felé tart, amelynek kulcsfontosságú előmozdítója az EKB.

Egy rendszerbeli válság esetén az euróövezet fő pillérei – Franciaország, Olaszország és Németország – is belekerülnének a lefelé irányuló spirálba. Naiv lenne azt hinni, hogy a helyzet kizárólag az EKB hitelbefecskendezései és rövid távú likviditási intézkedései révén stabilizálható.