AZ ELSŐ ÉJSZAKA (Gavallér János verse)
![Gavallér János](https://static.wixstatic.com/media/55b554_17efbdd1811d48a4bd494d3a97f9c2d0~mv2.jpg/v1/fill/w_105,h_80,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_17efbdd1811d48a4bd494d3a97f9c2d0~mv2.jpg)
AZ ELSŐ ÉJSZAKA
Fölsőágy – lepedők, mint kísértetek
csurgatják, csuporból, csuporba a vizet
‒ ágyba vizelhet, aki nem süket ‒
más dimenziókban üvölt a megkövült törzs,
pityke-hang győz;
a WC-én veri ki a fáradt gőzt!
A hazát szolgálom.
Hova kerültem, Istenem!
Nincs miért, kit szeretnem,
szeparált illem legitim.
A jövőről álmodok, anyám, szépeket.
Tettem mindig, mit tennem kellett,
az út tükör sima
‒ vak fényjelzős lövedékek ‒, viszik az üzenetet,
nem használ dogma, sem gyáva ima.
Eszköz vagyok.
Kezedben morzsa a kenyér,
már-már gyűrött, edzett lelkemben,
a kívánalmakra sót hint amaradandó borzongásba bújt gondolat.
A jövőről álmodok, anyám, szépeket.
A hazám várja tőlem a tetteket!
S elszállt, minden kilőtt golyó a senkikre.
Parancsra igaz a fájdalom,
s hosszú a bosszú;
folyók végtelen forrása
hangtalan repedés...
2023.05.10.