Az ember már nem élőlény...

Dr. Németh Henrik jegyzete

(postánkból)

Pawel Kuczynski alkotása.

A kép forrása: itt.

Amikor felmerül egy problémás jelenség a mindennapok során, hajlamosak vagyunk azt egyéni és szociális szempontok alapján elemezni. Úgy gondolkodunk egy krízisnél, hogy meg kell vizsgálni az egyént, és ha ott nem találunk megoldást a bajra, akkor azt mondhatjuk, hogy társadalmi nehézséggel nézünk szembe.

Téves az a nézet, hogy a társadalom az a komplex rendszer, amely meghatározza a mindennapjainkat. Egy társadalom akkor működik jól, ha összhangban van az alapjával, ami nem más, mint a faji sajátosságunk. Az emberi faj futásra (mozgásra) és éhezésre specializálódott évezredek alatt. Ehhez képest ma általános az ülés és a torkosság. Tehát ha faji szempontból vizsgáljuk az emberek problémáit, mint például a demográfiai kérdéseket, láthatjuk, hogy a „jóléti” társadalmak már nem képesek fajfenntartani. Ugyanígy hiányzik a létfenntartó képesség is, mert már nem vagyunk képesek sem egyénileg, sem közösségileg a létezésünkhöz szükséges feltételeket előteremteni, hanem csak a természeti erőforrásokból kinyert energiát hasznosítjuk kényelmünk és biztonságunk érdekében a gazdaság valamennyi területén. Leginkább nem törődve környezetünk szennyezéséval, pusztításával. Be kell látni, hogy egy kiszervezett, elgépesített élet és egy gyermektelen közösség már nem teszi az embert élőlénnyé, legfeljebb BIO-robottá.

Ugyanakkor a faji réteggel csupán a filozófiának van vége, hiszen a teremtés természetfeletti ereje áthatja a létezést, és ezért isteni reménnyel érdemes maradék értékeink mellett elköteleződni, embertársainkat segíteni, ahogy lehet.

De ehhez már el kell indulnunk a létrán, földi valóságunkból fel az égi valóságba...