Az EU hatalmas hisztit rendez, miközben Trump találkozik Putyinnal

Eredeti cikk:

The EU Throws An Epic Tantrum As Trump Meets With Putin, By Rachel Marsden, rachelmarsden.com, august 15, 2025

Schiller Mária küldeménye

Brüsszel kénytelen Trump után szaladgálni, és könyörögni, hogy Zelenszkijnek is legyen beleszólása az orosz–ukrán háború rendezésébe.

Szerző: Rachel Marsden, publicista, politikai stratéga, független francia és angol nyelvű talkshow-műsorvezető.

Az Európai Unió „transzatlanti egység”-ről siránkozott azelőtt, hogy Trump amerikai elnök pénteken Alaszka-ban tárgyalóasztalhoz ült Vlagyimir Putyin orosz elnökkel – anélkül, hogy ez megvalósult volna. Úgy hangzott, mint egy kisgyerek, akinek a bevásárlóközpontban a papája elengedte a kezét, és most a Cinnabon és a Burger King között tévedt el, és dühöng.

Eddig sok jót tett nekik a dogmatikus retorikájuk. Ha Brüsszel nem részegítette volna magát a transzatlanti szolidaritás és egység propagandájával, talán nem lenne most ilyen súlyos gazdasági és politikai helyzetben. Olyan helyzetben, amikor drága amerikai gázzal próbálják összeragasztani a gazdaságukat.

Más utat is választhattak volna Oroszországgal szemben. Talán olyat, amelyben diplomáciai kezdeményezésekkel léptek volna fel, ahelyett, hogy az USA vezette NATO fegyveres és harci járművekből álló felvonulásában masíroztak Oroszország ukrajnai határán, ami eleve hozzájárult a konfliktus kiterjedéséhez. Ragaszkodhattak volna az olcsó orosz energiához, ahelyett, hogy szankciókkal sújtották saját importjukat,

mintha Nobel-díjat akarnának nyerni mazochizmusból.

Most az USA arra merészkedik, hogy bezárja az EU saját oroszellenes szankcióinak egy ügyes kiskapuját. Azt, amely lehetővé teszi, hogy erkölcsi okokból segítsék Ukrajnát és elkerüljék a tárgyalásokat Oroszországgal, miközben titokban orosz üzemanyagot fogyasztanak. Trump pénzügyminisztere, Scott Bessent azt mondta nekik, hogy „vagy befogják a szájukat, vagy cselekszenek”, és szankcionálják azokat az indiai és kínai importőröket, akik keresztül az EU még mindig orosz üzemanyagot vásárol.

Míg az EU retorikai játékokkal szórakoztatja magát,

Trump minden ürügyet elvetett, hogy Amerika érdekeit szolgálja, és nem követ semmilyen más célkitűzést, csak azt, hogy lezárja az ügyet Oroszországgal Ukrajnában, és közben néhány gazdasági győzelmet is arasson.

Brüsszelnek több mint három éve volt erre. Ehelyett folyton azt ismételgette, hogy Kijevnek a csatatéren kell győznie. Más lehetőség nincs, mondta.

Hoppá! Most, hogy a lehetőség megvalósult, az európaiak Trump után szaladgálnak, és könyörögnek neki, hogy engedje meg nekik, hogy Ukrajna Vlagyimir Zelenszkijje döntse el, hol húzódnak a konfliktus utáni határok. Mit gondoltak, mi lesz a hátránya a „győzelem erővel” kockázatos játékuknak, ha nem a határok megváltozása? Az EU ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajna az EU pénzével és fegyvereivel harcoljon Oroszország ellen, és amikor Kijev veszít, azt mondják: „Oké, ez szar – mi lenne, ha mindenki úgy tenne, mintha mi sem történt volna, és visszavennénk az összes területi nyereséget és veszteséget egy általunk választott pontra, rendben?”

Az EU ragaszkodott ahhoz, hogy várjon, amíg valaki más kezdeményezi a békét. Most már csak annyit tehet, hogy felveszi a pomponjait és Trumpnak szurkol. Aztán remélni, hogy megjutalmazza.

Zelenszkij önjelölt bébiszitterként, ahelyett, hogy az alaszkai csúcstalálkozó előtti héten ragaszkodott volna ahhoz, hogy Putyin és Trump engedjenek egy etetőszéket és egy csomag zsírkrétát a tárgyalóasztalhoz, hogy megmutathassa nekik, hol akarja a határokat, talán az európaiaknak inkább le kellett volna nyugtatniuk és kezelniük az elvárásokat. Úgy hangzott, mintha a telefonját játéknak tekintené, és felhívott mindenkit, aki az „EU” név alatt szerepel a névjegyzékében – Észtország, Dánia, valószínűleg néhány pizzéria...

Az EU ugyanazzal a retorikával próbálta megzavarni Trumpot, amellyel folyamatosan bombázza az európai polgárokat, miszerint az ukrajnai béke veszélyes kapu Oroszország számára Nyugat-Európa megszállásához – ez egy kényelmes marketingfogás, amellyel igazolják a fegyveripar fellendítését a hazai prioritások rovására.

Még a háborúpárti amerikai szenátor Lindsey Graham sem mondja ezt most, az NBC Newsnak azt nyilatkozta, hogy „Oroszország nem fog Kijevbe menni”... nemhogy az EU.

Miért tévednek az alaszkai csúcstalálkozó kritikusai?

Az európai vezetők a szerdai videokonferenciát Trump-tal győzelemként értékelték. Talán azért, mert ezúttal nem szidta meg őket nyíltan. De fogalmuk sincs, miről fog valójában tárgyalni Putyinnal, és nincs befolyásuk az esetleges amerikai-orosz megállapodásra sem.

Nem tudják, hogy Trump csak azért nyugtatja őket, mert nincs szüksége egy csapat hisztérikus cirkuszi bohócra.

Hogyan tudná tehát az EU ezt úgy beállítani, hogy ne tűnjön teljesen lényegtelennek?

„Ma Európa, az Egyesült Államok és a NATO megerősítette az Ukrajnával kapcsolatos közös álláspontját, továbbra is szoros együttműködésben fogunk maradni. Senki sem akarja jobban a békét, mint mi. Igazságos és tartós békét” – mondta a nem választott EU-bizottsági elnök, Ursula von der Leyen.

Igen, nagyon is úgy hangzik, mintha kétségbeesetten akarnának békét. Ez lehet az oka annak, hogy az EU a Financial Times szerint őrült tempóban épít fegyvergyárakat.

Semmi sem fejezi ki jobban a „elkötelezettek vagyunk a háború befejezése mellett” szándékot, mint a fegyverek mennyiségének megháromszorozása.

Mit fogtok kezdeni azokkal, ha béke lesz? Kidobjátok a szemétre, és remélitek, hogy az adófizetők elfelejtik ezt a pazarlást, ahogyan azt tettétek a több száz millió fel nem használt Covid-oltóanyaggal?

Brüsszel úgy beszél, mint a globális politika társszerzője, de a gyakorlatban inkább olyan, mint egy alvállalkozó, akinek mások terveit kell végrehajtania.

Az alaszkai csúcstalálkozóról való kizárás rávilágít arra, hogy valójában milyen kevés szerepe van azoknak a konfliktusoknak a megoldásában, amelyeket ő maga finanszírozott és szított.

Ennyit a „feminista” külpolitikáról. Az EU úgy viselkedik, mint egy geopolitikai „trad” feleség.

Bármi is történjék Trump és Putyin között, az EU már megfogadta, hogy átveszi Ukrajna problémáit, miközben reménykedik, hogy Trump esetleg bead egy kis „segítséget” – katonai vagy más formában. Miért akarna Trump belőle, amikor Brüsszel már örömmel fogadta, hogy az ölébe hullott? Miért elégedjen meg a normalizálódással Oroszországgal, az üzleti kapcsolatokkal, a kereskedelemmel és a békével, amikor helyette végtelen szappanopera-ismétlésekkel is beérheti?

---

deepl.com/en/translator – VDGy