Az EU helyreállítasi alap + 116 új követelés jogalkotási menetrendje (Király János jegyzete)

A választások óta eltelt idő és a már meghozott, vagy csak bejelentett kormányzati intézkedések  jól igazolják a Fidesz-kormánynak a “csúnya” félelemkeltésnek és riogatásnak aposztrofált, választási kampányban elhangzott figyelmeztetéseit. Minden kezd valósággá válni.

Még sokan ma sem látják az összefüggéseket és a várható következményeket. Mindenki azt kérdezi, hogy mikor fognak a tömegek minderre rájönni és mikor lehet egy megváltozott közhangulatban változást elérni? Bizonytalan válaszok születnek. A 133. naptól kezdve, több választási cikluson átívelő időszakot jósolnak. Ha az antropológiát, az emberi butaságot és az egyre inkább egyoldalúvá váló kormányzati propaganda, a facebook hatását nézzük, akkor nem sok jóra számíthatunk.

Nem is ezzel foglalkoznék,

itt és most elsősorban az EU jogállami kifogásnak álcázott néhány, további függőséget  eredményező gazdasági intézkedését és várható következményét említeném meg.

Először is szögezzük le: Ma az EU-ban a létünk alapjait képező egyik gazdasági területen, az energetikában, valamint a hadiiparban ideológia vezérelt szabályozás zajlik. Ez az ideológia részben a klímaváltozásra, részben pedig a geopolitikai háborús pszichózisra épít. Ezt próbálják ötvözni a piacgazdaság romokban még megmaradt elemeivel, eddig sikertelenül. Most hagyjuk ezeket az ideológiákat, maradjunk a régi piaci ismereteinknél.

A teljesség igénye nélkül.

A kormány ‒ a sajátjának mondott választási programjának vallottan ugyan, de ‒ az EU zsarolásainak megfelelően egyre-másra hozza  jogi-gazdasági és kulturális intézkedéseit. Ahogy derülnek ki a részletek, annál egyértelműbb a követelmény-rendszernek az EU-s saját érdekek szerinti összeállítása, és sajnos könnyen kiszámítható negatív hatása a hazai gazdaságra. Nem terhelek senkit az először az EU, majd később a magyar kormány e-honlapján megjelent 429 oldalas terv részleteivel. Ez mindenki számára hozzáférhető, és részletesen tartalmazza  az EU által korábban már jóváhagyott, de most módosított program. A  gazdasági, beruházási, helyreállítási program, melynek finanszírozásához szükséges  a Magyarországnak egyébként járó, összesen kb. 16 milliárd EUR, amelyet  a kormány, úgymond, több bontásban “hazahozhat”.

Persze csak ha az eddig meghatározott, de most kiegészített  jogállami feltételeket teljesítik.

Nem tartozik szorosan a gazdasági törvénykezéshez, de bajaink és kiengesztelhetetlennek tűnő társadalmi ellentéteink gyökere szerintem a két nagy európai irányzat ‒ a birodalomépítés és a független nemzetállami elképzelések közötti ‒ kibeszéletlen, vérre menő vitája. A történelmünk példáján keresztül, leegyszerűsítve érthetőbbé válna a helyzet: a Habsburg Birodalmat (értsd Brüsszelt) megjelenítő Haynau az egyik oldalon, és a nemzetállami függetlenségért harcoló 1848-asok, az őket képviselő Batthyány-kormánnyal a másik oldalon. Nem nehéz belátni, hogy nem lehet egyszerre piros betűs ünnep 1848. március 15. és 1849. október 6. Nem válhatunk “szeretetországgá” egyik hónunk alatt Haynauval, a másik alatt Batthyány Lajossal.

Ennek politikai-közjogi oldalát, a Habsburg Birodalom ‒ 1848-as Batthyány kormány ‒ 1867-es deáki Kiegyezés (a német Ausgleich jobban kifejezi a történteket) történelmünkből szervesen adódó párhuzamát a magyar értelmiség, köztük Romsics Ignáccal, nem szívesen elemzi. A “legszínvonalasabb” hazai és európai politikusok legjobb érve a szélsőjobbozás, a fasisztázás, sőt a törvényi ellehetetlenítés. Szerintem nagyot hibázunk, hogy ezt a szinte azonos brüsszeli EU és a  bécsi Habsburg birodalmi közjogi berendezkedést Kossuth, Batthyány, Deák, Eotvös személyén és függetlenségi eszméin keresztül nem magyarázzuk meg. Pedig a választások éjszakáján a Batthyány téren szónokolva Magyar Péter a Batthyány-kormány örökösének nevezte magát. Ennek éljenzett, ennek a függetlenségnek, szabadságnak (is) tapsolt és lengette a nemzeti zászlót ott a téren a fiatalság. És az ilyen események Orwelli szóhasználatára figyelmeztetett Leó pápa. Kiforgatva a szavak jelentését, a rabságot, birodalmiságot akarja Európa, a Tiszások, a Romsics Ignácok függetlenségként, európai értékként eladni. Meg sem kísérleljük ezt a tisztazó vitát lefolytatni. Új Kiegyezésre, modern szóhasználattal szubszidiaritásra van szükségünk. Na de hol vannak a mai Deák Ferencek? Ma csak több emberből lehetne a Haza Bölcsét összerakni. Ettől a magyarázattól messze áll a Venezuelára, a Maduró világára való legújabb hivatkozás.

Maradjunk azonban a gazdaságnál.

Az EU gazdasági programja és a “jogállami” követelmények együttes  biztosítására az EU szigorú és különleges pénzügyi megoldást írt elő. Az MFB-t bízzák meg az EU-s pénzek kezelésével, de számomra bonyolult tőkeemelési konstrukcióval és törvényi szabályozással csak az EU felügyelője adhat engedélyt a pénzek időarányos lehívására.

Tehát lesz is pénz, meg nem is, nagyrészt nem nekünk.

Miért nem  és kinek mire?  

A fejlesztési programok egyértelműen az EU-s cégekre lettek kiírva! Ezt nem lehet vitatni, ezek feketén-fehéren leírt tények a 429 oldalas tervezetben.

Ezek a tech cégek  lehetnek adott esetben a  Kapitány I. volt cége, a Shell, vagy Orbán Anita volt bankjának, az Erstének az ügyfelei. Ez  tekinthető rosszindulatú politikai megjegyzésnek is. A nyertes pályázók összetétele fogja ezt eldönteni. Még akkor is, ha a közbeszerzések nyerői papíron esetleg magyar telephellyel bejegyzett cégek lesznek. A “hazahozott” EU-s pénzekre kiírt közbeszerzések elbírálási módszere nem lehet más, mint az eddigi közbeszerzések elbírálásának a metódusa és gyakorlata. Egyszerűen nincs más.

Ráadásul olyan “átlátható”, EU-konform, korrupcióellenes intézményrendszer jött létre, amely az elbírálásnál is az EU-nak jelent előnyt.

De ha ez nem érvényesül is, az EU cégek technológiai fölénye így is úgy is adottság. 40 éves nyugat-európai cégeknél kapott oktatás, tudás és az eddigi magyarországi 30 éves EU-s befektetések alapján mindenkinek fel kellett volna ismernie, hogy 

ez a piacgazdaság alapvető működési elve. A politika mindig is kitaposta az utat a gazdaságnak.

Nem véletlenül hívták Szijjártó Péter minisztériumát Külgazdasági és Külügyminisztériumnak.

Egy kis kitérő.

Már ahol és akikkel a “piacgazdaság” ezen módját meg lehet csinálni. Egy régebbi történelmi  és egy friss példa is jól megvilágítja ezt:

A híres "szöges történet" Samuel Wallis brit kapitány legénységével kezdődött, és pontosan 1767 júniusában és júliusában történt, amikor az HMS Dolphin fedélzetén első európaiként felfedezték Tahiti szigetét. A tahiti lakosok korábban nem ismerték a fémeket, így a vasból készült szögek elképesztő értéket jelentettek számukra (szerszámokat, hal horgokat készítettek belőlük). Amikor a matrózok rájöttek, hogy a helyi nők kegyeiért cserébe szögeket kérnek, tömeges „hajóbontás” kezdődött. A kapitánynak halálbüntetés terhe mellett kellett megtiltania a hajó “szétszedését”. Néhány évre rá persze volt még néhány ugyanilyen eset, a leghíresebb talán a lázadás a Bountyn.

De van frissebb is napjainkból, méghozzá osztrák-magyar viszonylatban. Az osztrákok általuk tudottan, de a magyarok előtt elhallgatva, azbeszttartalmú követ szállítottak Szombathely és környékére, szó szerint a bazalt burkolathoz képest TIZED áron! Ellen lehet ennek állni ? Persze hogy nem, a matrózok sem tudtak. Nincs új a nap alatt, a mai világban és a mi helyzetünkben illett volna már a “tahiti nők” fényes szögek utáni sóvárgásának szintje fölé nőni.

(Szociológiailag érdekes felmérés lenne pl. Kamarás István részére felmérni, hogy mi  a politikai irányultsága az ügyletben résztvevő helyi kereskedőknek, akik a jelek szerint azt már jól megtanulták, hogy mi a gátlástalan profit szerzés útja-módja, ha már a “sógorok” a gátlástalan eladást olyan jól gyakorolják korunk “tahiti lányain”, a régió magyarjain.)

Ez egyébként a német újraegyesítés utáni Ossik és Wessik közti máig élő vita.

De vissza a témánkhoz, az EU gazdasági alapelveihez.

Ismert elemzés.

Ezen működési elvek hatásait számolta ki és adta közre Th.Piketty közgazdász és csapata az összes kelet-európai országra érvényesen. Bejön 2%-nyi GDP arányos tőke, és kimegy 4%-nyi.

A nyugati adófizetők, részvényesek dörzsölhetik a tenyerüket. Azonban  ezen “kár“ keseregni, hisz ez a tőke- és befektetések megtérülésének, a profitszerzésnek a lényege.

Fényes bizonyítéka ennek, hogy az elmúlt 30-40 évben még egyetlenegy nagy nyugati cég sem ment tönkre Magyarországon és a volt keleti blokkban.

Legfeljebb átcsoportosították egyes termékeik gyártását, hogy máshol még nagyobb haszonnal dolgozhassanak. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Eszerint működtek a NER-lovagok és most a kormányon lévő fideszes NER-szökevények, a Fidesz másodvonala is. Erre a piacgazdasági működésre ráaggatták ugyan a Don Corleone-s jelzősszerkezetet, de a nép, a pankotaililik,  puzsérok ezt igénylik, és ezt ígérték nekik. Most is így hergelik őket. A számonkérésnek pedig van  igazságtartalma, a luxizás ráadásul nem csak a prolik szemét csípi. Persze nagyon jó lenne jogállami keretek között maradni, amire most kevés remény van.

És ezután jön a lényege a 429 oldalas tervezetnek.

A pénzt csak a most jóváhagyott fejlesztésekre lehet elkölteni ‒ energetika, szél- és naperőművek, elektromos hálózat, a NATO haditechnika (pl. 90 tonnás tankok szállítására is alkalmas, ún. kettős hasznosítású infrastruktúra ‒ útak, vasútak, hidak ‒ kiépítésére. Persze a nép is kap kb. 3-4 év múlva légkondicionált HÉV és vasúti szerelvényeket.

A LÉNYEG: a fenti programokhoz a magyar gazdaság jóformán semmivel sem tud beszállni, tehát a pénzek azonnal mennek vissza az EU cégeihez! Optimista számítások szerint, "hozzáadott értékként” is csak a bejövő pénzek 20-30%-a maradhat itt.

De vannak energetikai beruházások, ahol ez max. 10% lehet. (Kissé rosszindulatúan: hozzáadott értéken pl. alvállalkozóként az út-vasútépítésen, Mészaros Lőrinc cégeinél dolgozó cigány segédmunkásokat kell értenünk.) Ennek következtében

a tervezet is a külkereskedelmi mérleg romlásával és a GDP csak kismértékű, 0,7%-os növekedésével számol.

Ehhez járul az adórendszer EU igényeinek megfelelő átalakítása, mely Magyarországot kedvezőtlen befektetési célponttá teszi, a meglévő külföldi beruházókat is elriasztja. Magyarul,

a munkahelyteremtés feltételei megszűntek, ezen feltételek és a felfutó AI használat együttes hatásaként hihetetlen munkanélküliség várható.

Hogy mennyire eltérő és önző a nyugati, EU-s  kormányok gondolkodásmódja a mienktòl,  arra hadd hozzak egy konkrét példát, ami egyben a fent említett piacgazdasági működési elveit is jól példázza.

A brit kormány 2024-ben két óriási összegű ‒ 1,6 és 2 milliárd EUR-s ‒ katonai támogatási programot hagyott jóvá Ukrajna részére. A közvélemény megnyugtatására Starmer közölte, hogy nincs mitől félni, mert a kisebb összeget a befagyasztott orosz vagyonok hozadékából fedezik, a nagyobb összeg esetében pedig így érvelt, idézem: 

"Ukrajna iránti támogatásom megingathatatlan. Ez a megállapodás megerősíti Ukrajna légvédelmét, miközben fellendíti az Egyesült Királyság gazdaságát és magasan képzett munkahelyeket teremt”

– jelentette ki Keir Starmer brit miniszterelnök, amikor a brit közvélemény és a média a közpénzek felhasználásáról kérdezte a belfasti rakétagyártási projekt kapcsán.

A miniszterelnök és a védelmi minisztérium az alábbi három kulcsérvvel nyugtatta a lakosságot és igazolta a gigantikus kiadást:

• Belföldi gazdaságélénkítés: Starmer kiemelte, hogy a támogatás nem egy külföldi segély, hanem a pénz jelentős része a brit védelmi szektorba áramlik vissza. „Ez a megállapodás több pénzt tesz a dolgozó emberek zsebébe” – fogalmazott a hivatalos kormányzati közlemény, utalva arra, hogy a források közvetlenül a brit munkavállalókat gazdagítják.

• Helyi munkahelyek védelme és bővítése: A kormányzat hangsúlyozta, hogy a belfasti Thalesüzemben a gyártás megháromszorozásával nemcsak 200 új, magas hozzáadott értékű munkahelyet teremtenek, hanem közvetlenül garantálják 700 már meglévő helyi állás hosszú távú biztonságát is.

• Nemzeti biztonság és exportfinanszírozás: John Healey védelmi miniszter Starmer üzenetét kiegészítve rámutatott, hogy a beruházás a brit hadiipar technológiai előnyét és elrettentő erejét is növeli. Emellett a finanszírozás részben az Egyesült Királyság Exportfinanszírozási (UKEF) programján keresztül valósul meg, ami hosszú távon új globális piaci lehetőségeket nyit meg a brit vállalatok előtt.

Nem térek ki rá részletesen, de a fenti EU-színjáték rendezéshez, a magyar kormány színrevitelében, szervesen kapcsolódik még néhány, a termelést, a külföldi beruházásokat és a hazai munkahelyteremtést következetesen visszafogó adórendszer-módosítás, akárcsak a vendégmunkások számának korlátozása, stb. És akkor nem is beszéltünk az EUR bevezetésének súlyos, munkahelyet is romboló gazdasági következményeiről ‒ a politikai függetlenséget abszolút korlátozó hatásairól pedig egyáltalán nem.

Holott a pénz kibocsátásának függetlenségre gyakorolt hatása kapcsán újra csak az 1848-as Batthyány-kormány intézkedéseit említhetjük. Batthyányt  két vádpont alapján ítélték halálra: felségárulás és az önálló pénz bevezetésének címén! Az önálló pénzt és nemzeti bankot a Habsburgok házi bankárai különösen fájlalták. Még a Kiegyezésben (Ausgleich: kiegyenlítés) is csak két, Budapesten székelő osztrák felügyelő bizottsági tag jelenléte mellett engedték meg a “független” Magyar Nemzeti Bank működését, amely aztán Trianonnal meg is szünt.

Nos dióhéjban, a 2x2 bonyolultságával és egyszerűségével ez lesz az eredménye a “pénz hazahozatalának” ‒ a most mindenki (?)  által különösen “szeretett hazánkba”.