Az igazság ukrán Armageddonja (Vukics Ferenc jegyzete)
Ismerőseim egy része alaposan meglepődik, amikor be szoktam vallani, hogy nagyon ritkán használok orosz forrásokat a szomszédban folyó konfliktus elemzései során. Információimat döntő részben a nyugati és az ukrán forrásokból szerzem. Bármennyire is azt gondolják sokan, hogy a Nyugat és Ukrajna nyerte az „információs háborút”, egy bizonyos emlékezőtehetség felett ez az állítás már egyáltalán nem igaz. Az orosz-ukrán konfliktusról szóló tudósításokat sem az ukránoknak, sem a nyugati MSM-nek (mainstream-nek, főáramú médiának) sem sikerült „egységes keretbe” foglalni. Egyszerűen állandóan lebuktatják magukat, és az általuk közölt ellentmondások már elegendő támpontot adnak ahhoz, hogy az MSM (amúgy) nyugati kritikusainak adjunk igazat. Bármekkora is a törekvés a valósággal való szembenézés elkerülésére, biztosan állíthatjuk:
a hazugság nem elég egy háború megnyeréséhez.
Alekszej Aresztovics, Zelenszkij lemondott elnöki tanácsadója, aki a legutolsó hírek szerint jelenleg az izraeli tengerparton növesztett kisebb pocakot, egy alkalommal így foglalta össze az ukrán vezetés kommunikációjának lényegét:
"Ukrajna eszméje, Ukrajna egyik központi nemzeti eszméje az, hogy hazudjunk, amennyire csak lehet, magunknak és másoknak. Mert minden összeomlik, ha az igazat mondjuk".
Aresztovics január elején, levélben mondott le az ukrán elnöki hivatal tanácsadói posztjáról, mivel megelégelte a kijevi vezetés folyamatos hazudozásait, és bevallotta, hogy az ukrán légvédelem hibája miatt pusztult el az a szinte kettévágott dnyepropetrovszki lakótelepi ház, amelyet az „orosz barbarizmus” példájaként mutattak be a nemzetközi médiában.
A „hazugsághegy” egyre inkább növekszik, és a kijevi vezetők egyre zűrzavarosabb nyilatkozatokat tesznek.
Zelenszkij az észt kollégájával, Alan Karisszal közösen tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy
most az a legfontosabb, hogy Oroszország lássa és érezze az ukrán ellentámadást.
„Ez nem egy film, nehéz megmondani, hogyan látják majd az ellentámadást. A lényeg, hogy Oroszország lássa, és ne csak lássa, hanem érezze is. Elsősorban a területeinket megszálló csapatokról beszélünk. Területeink felszabadítása – az ellentámadás eredménye.”
Szerinte amikor az ukrán védők elkezdik felszabadítani a területeket az oroszok megszállása alól, az ukránok tudni fogják, hogy az ellentámadás már folyamatban van.
Az év eleje óta számos ukrán tisztviselő jelentette ki, hogy 2023 tavaszára új ellentámadást terveznek. Több kijevi vezető is arra hivatkozott, hogy az ukrán csapás azért késik, mert a szövetségesek nem adtak meg minden szükséges segítséget ehhez. Ugyanakkor május 23-án Kirilo Budanov tábornok, az ukrán katonai hírszerzés vezetője azt mondta, hogy Ukrajnának már megvannak az ellentámadás megindításához szükséges minimálisan szükséges fegyverei.
Aztán egyszer csak azt vehettük észre, hogy a kijevi rezsim tavaszi ellentámadása a főáramú csatornák szalagcímeiben és az ukrán illetékesek nyilatkozataiban nyárivá változott.
Valójában a nyugati irányítású közösségi médiában már egy ideje folyik a Kijev-barát erők fantomoffenzívája. A felhasználók többségét folyamatosan túlértékelt információk áradatával etetik, amelyek azt bizonygatják, hogy az orosz fegyveres erők összeomlás előtt állnak. A történet olyan apró hiányosságait, mint hogy a "nem túl stratégiai fontosságú" Bahmut város elvesztése után az ukránoknak csak sikertelen és véres ellentámadási kísérletei voltak, jelentéktelen részletként kezelik.
A valóság megfékezésére tett kísérletükben a nyugati diplomaták és az MSM egy új, valószínűleg szerintük briliáns stratégiát fogadtak el. A propaganda ezen találmánya szerint az ukrán ellentámadás már folyamatban lehetett, de ez nem biztos.
Ezért a Kijev-párti erők minden aktív akcióját, például az oroszországi polgári vagy katonai célpontok elleni támadásokat, a csatatér alakítását célzó műveletekként írják le.
Ez lehetővé teszi, hogy egyszerre állítsák, hogy az ellentámadás már folyamatban van, és azt is, hogy nincs folyamatban.
A tények és a valóság közötti szakadék még mindig túl nagy.
A kijevi rezsim tehát a harctéri helyzet megváltoztatására irányuló kísérleteiről a szabotázstámadásokra és terrorcselekményekre helyezte át a hangsúlyt.
Ez az új „stratégia” az orosz határ menti területek elleni dróncsapások és tüzérségi támadások fokozásával, a Belgorod környéki kis falvakban végrehajtott rajtaütésekkel, és a még mindig nem túl hatékony Moszkva elleni dróntámadásokkal kezdődött. Így az MSM állításai a "hadszíntér alakítására irányuló hadműveletekről" csak a saját buborékukban lévő közönségük fejében kapcsolódnak a valósághoz.
Kijevnek kevés lehetősége van arra, hogy hatékony csapásokat mérjen az Oroszországon belüli katonai infrastruktúrára. Így az ilyen támadások fő célja az orosz lakosság terrorizálása, a polgári infrastruktúra megrongálása és némi médiafelhajtás, hogy még több külföldi finanszírozást kapjanak az elkövetkező időszakokra.
Ezek az akciók azonban tovább súlyosbítják a helyzetet.
Előfordulhat, hogy a Kijev mögött álló globalista erők úgy gondolják, hogy a Donbassz, Herszon és Zaprorozsje régiókban kialakult jelenlegi helyzet nem hagy nagy esélyt az ottani oroszok elleni sikeres támadásra.
A kiút tehát az, hogy támogatják a kijevi rezsim azon törekvéseit, hogy kiterjesszék a harcteret Oroszország területére. Egy ilyen lépés biztosan felpörgeti a háború gépezetét,
és a háború folytatásában érdekelt csoportok terveit erősíti, mivel erőteljes csapást mér a helyzet diplomáciai rendezésének amúgy is kétes kilátásaira.
Az ukrán vezetés részéről pedig folyamatosan érkeznek a meredekebbnél meredekebb kijelentések.
"Természetesen örömmel figyeljük és előre jelezzük a támadások számának növekedését, de természetesen semmi közvetlen közünk nincs ehhez" – mondta a dróntámadásokról Mihajlo Podoljak, Volodimir Zelenszkij elnök egyik tanácsadója.
A múlt héten a The New York Times arról számolt be, hogy amerikai tisztviselők szerint az ukrán katonai vagy hírszerző szolgálatok valamelyike áll a május eleji, a Kreml ellen irányuló dróntámadás és más, Oroszországon belüli titkos támadások mögött.
A jelentés szerint az amerikai tisztviselők nem gondolják, hogy Zelenszkij minden egyes titkos akciót aláír, és azt gyanítják, hogy az ukrán elnök "és legfőbb segítői határozták meg a titkos kampány általános paramétereit, a biztonsági szolgálatokra és azok ügynökeire bízva a döntést arról, hogy kit és mit vegyenek célba".
Miután kiderült, hogy az orosz határ menti falvak ellen indított támadásokban résztvevő, amerikai haditechnikát és fegyvereket használó „orosz partizánok” mégiscsak az ukrán erők kötelékében harcolnak már évek óta, azt is megtudhattuk, hogy a támadásban részt vett önkéntes katonák szabadságot kértek az ukrán hadvezetéstől az akciójuk idejére.
Olekszij Baranovszkij, az orosz fegyveres ellenállás politikai törzsének tagja szerint az Oroszország Szabad önkéntes orosz légió az ukrán haderő kötelékébe tartozik, és az ukrán hadvezetés parancsainak engedelmeskedik.
Baranovszkij szerint azonban senki nem tiltja meg az alakulat katonáinak, hogy szabad idejükben a hazájukért, vagyis Oroszországért magánakció keretében harcoljanak. Ők most úgy döntöttek, hogy szabadságot vesznek ki, és ez alatt önkéntes akció keretében elindulnak rendet teremteni a szülőhazájukban.
„Az ukrán hadvezetést az nem izgatja, hisz nem tartozik rá, hogy hová mennek és mivel foglalkoznak a szabadságon lévő katonái. Amikor visszatérnek, ismét az ukrán hadsereghez tartozó külföldi légió tagjaiként kezelik őket.”
A Financial Times értesülései szerint az ukrán hírszerzés tisztviselői elismerték, hogy együttműködnek az orosz önkéntes hadtesttel és a támadást indító másik csoporttal, az Oroszország Szabadsága Légióval.
"Természetesen kommunikálunk velük. Természetesen megosztunk bizonyos információkat" – mondta Andrij Csernyak, az ukrán katonai hírszerzés egyik tisztviselője a Financial Timesnak. "Sőt, mondhatni, még együttműködünk is".
Nemrégiben Mihajlo Podoljak, az Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója a Telegram-csatornáján bejelentette, hogy
a háború áttevődik Oroszország területére, Belgorod megye csak a kezdet.
„A Belgorod megyében lezajlott csaták csak a nagyobb hadműveletek kezdetét jelentik Oroszország területén.”
Podoljak szerint az Orosz Önkéntes Hadtest a polgárok védelmét helyezi előtérbe, gondosan ellenőrizve minden lépést és akciót, miközben Putyin hadserege semmilyen módon nem kíméli majd a saját civiljeit és pajzsként fogják őket használni az ukránokkal vívott harcban. Az Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója azt tanácsolta az oroszoknak, hogy ne legyenek illúzióik. Szerinte ez Belgorod, Kurszk, Brjanszk, Rosztov és más orosz régiók lakosaira vonatkozik. Úgy vélte, hogy minden bizonnyal megismerik, mi a „putyini fedezék”. „Gondolkodjanak, beszélgessenek, meneküljenek önállóan, amíg lehet” – javasolta az orosz lakosságnak Mihajlo Podoljak.
Miközben a kijevi vezetők továbbra is tagadják, hogy Ukrajna szegény és képzetlen embereket küldött a bahmut-i húsdarálóba, hogy jobb erőket tartalékoljon az ellentámadáshoz, a Wall Street Journalnak nyilatkozó katonák elmondták, hogy még soha nem fogtak fegyvert mielőtt csatába küldték őket.
A Sky News szerint 60 ezer orosz katonát (a halottakat és a sebesülteket összesítve) veszíthetett az Ukrajnára támadó hadsereg egyedül Bahmutnál, és ez azt jelenti, hogy miközben a város elfoglalásával semmit sem változtak a frontvonalak, az oroszok nagy árt fizettek egy jelentéktelen városért. A lap szerint a támadók az ukrajnai háborúban csaknem minden harmadik katonájukat – a toborzott zsoldosokkal együtt – az egykor 73 ezres városban veszítették el.
A megállapítás most éppen tényszerű és igaz. A Sky News azonban az ukrán veszteségeket nem veszi számba. Amíg az oroszok 16 ezer köztörvényes bűnöző és négyezer Wagner-zsoldos életét áldozták fel a század eddigi legnagyobb csatájában, addig
az ukránok a legkisebb becslések szerint is közel háromszor annyi embert vesztettek ugyanekkor.
Szerhij Cserevatij ezredes, az ukrán fegyveres erők Kelet hadműveleti csoportjának sajtószóvivője szerint az ukránok elérték legfőbb céljukat Bahmutban: kimerítették és menekülésre késztették a Wagner-csoportot.
„Elértük a legfontosabbat: kimerítettük, megöltük őket, és a Wagnert menekülésre kényszerítettük, és most erőteljes csapásokat mérünk a csoportjukra. A Wagner helyett beszálló csapatok, enyhén szólva, nem nagyon akarják ezt tenni. Tudják, hogy mi történt az elődeikkel, a moráljuk messze van az optimálistól.”
Dr. Tom Clonan, az ír hadsereg nyugalmazott tisztje és a dublini egyetem korábbi oktatója ezt írja elemzésében:
„Az ukrán vezérkar figyelmeztette az orosz csapatokat, hogy a közelgő támadás különösen könyörtelen lesz, és hogy akik túlélik, 'irigyelni fogják a halottakat'."
„Bármit is kísérel meg Zelenszkij, az fiatal ukránok életébe fog kerülni, mivel az elkövetkező napokban és hetekben 50 000 fiatal nőt fognak a frontvonalakra vezényelni.”
Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó egy 100-120 kilométeres demilitarizált övezet létrehozását szorgalmazta Oroszországon belül.
"Szükséges lesz egy 100-120 kilométeres demilitarizált övezet bevezetése a Belgorodi, Brjanszki, Kurszki és Rosztovi Köztársaságok területén. Valószínűleg első lépésben kötelező nemzetközi ellenőrző kontingenssel" – tweetelte hétfőn.
Kijev arra törekszik, hogy Moszkva nukleáris és rakétaprogramja felett is átvegye az ellenőrzést.
"A támadó fegyverek (megnövelt hatótávolságú rakéták) csökkentése. Nemzetközi konferencia az [Orosz Föderáció] nukleáris arzenálja feletti ellenőrzés megszervezésére" – írta Podoljak egy másik tweetben.
Podoljak az elmúlt napokban más követeléseket is megfogalmazott Moszkvával szemben a közösségi hálón. A múlt szombaton kijelentette, hogy a háborúnak csak akkor lehet vége, ha Vlagyimir Putyin orosz kormányát eltávolítják a hatalomból. A tanácsadó hozzátette, hogy "nincs miről beszélni" a Kreml jelenlegi vezetésével, Putyint pedig ki kellene adni háborús bűnök miatt.
Podoljak követeléseit követően Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentette, hogy
Ukrajna véget fog vetni a moszkvai önkényuralom történetének, amely hosszú időn keresztül rabszolgasorba taszított különböző népeket.
Ahogy fogynak az emberek, az ukrán államhatalom egyre brutálisabb módszereket alkalmaz a kényszersorozások során, miközben arra is fény derült, hogy a toborzótisztek és orvosok egy része óriási összegeket keresett az emberéletekkel való kereskedelme során.
Közben június 1-től lépett hatályba az a rendelet, amely értelmében Ukrajnában bárkit behívhatnak katonának. A mozgósítás mostantól azokra a 18 és 60 év közötti férfiakra is kiterjed, akik békeidőben katonai szolgálatra alkalmatlanoknak voltak nyilvánítva. A rendelet szerint már annak sincs jelentősége, hogy a behívott személynek van-e katonáskodási tapasztalat, mert a frontra való átirányítás előtt úgyis átesnek egy „gyorsított kiképzésen”.
Az ukrán törvények szerint a határőrök minden olyan 16 életévét betöltött fiatalembert visszafordítanak a határról, aki nem szerepel a katonai nyilvántartásban.. A határőrség erre a jogszabályra hivatkozva tagadja meg a határátlépést a nyilvántartásban nem szereplő fiataloktól.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy Ihor Klimenko belügyminiszter bejelentette, hogy Ukrajnában törvénytervezet készül a háború alatt Ukrajnát illegálisan elhagyó férfiak megbüntetésére. Klimenko emlékeztetett arra, hogy jelenleg nem jár büntetés azoknak, akik illegálisan lépték át a határt, majd visszatértek Ukrajnába.
„Hogyan bánjunk azokkal az állampolgárainkkal, akik már egyszer megsértették a törvényt? Felelniük kell a törvénysértésért! Úgy gondolom, minden állampolgárunk akarja ezt, és megérti az államot, ha korlátozzák a törvénysértő állampolgárok további mozgását, legalábbis a külföldre utazását.”
Hatályba lépett a 485. számú kormányrendelet, amely nagyobb jogi és cselekvési hatáskört biztosít a rendőrség számára. Mostantól az ukrán nemzeti rendőrség nemcsak a köztörvényes bűnözők elfogásával, a közbiztonság megerősítésével köteles foglalkozni, de kémelhárítói feladatokat is ellát, diverzáns csoportokat leplez le a nemzetbiztonsági szakszolgálatokhoz hasonlóan, de a nyelvtörvény betartását is köteles felügyelni.
A Politico arról ír, hogy Ukrajnában a politikai kapcsolatokkal rendelkező gazdasági szereplők a háborút arra használják, hogy meggazdagodjanak és kifosszák kereskedelmi riválisaikat.
Ez lehetőségként szolgál a vállalati vagyon újraelosztására, ami részben a régi elit vagyonának megszerzésével jár annak érdekében, hogy egy újat alakítsanak ki. Mindezt a jogállamiságra való tekintet nélkül teszik meg. A vállalati vezetők szerint az "átrendeződés" miatt néhány cég kétes büntetőjogi vádakkal szembesült, vagy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) által rendkívül homályos nemzetbiztonsági indokokkal felvették őket az ukrán szankciós listára.
A 8078 számú törvénytervezet értelmében az állam hatáskörébe veszi a teljes ukrán elektronikus hírközlést, médiát és mindenki felett felügyeletet gyakorol.
A jogszabály szerint az újonnan létrehozott ellenőrző szerv az SZBU-val és a kiberrendőrséggel karöltve bármikor, bárkit ellenőrizhet.
A magánszemélyeknek nincs joguk védekezni vagy fellebbezni az ügyükben születő jelentések ellen.
A szerv ráadásul nemcsak az állami tájékoztatási és hírközlési szerveket mustrálhatja, hanem tulajdonformára való tekintet nélkül bármely olyan szervet, közösséget, amely személyi adatokat, egyéb bizalmas információkat tartalmaznak, például az állampolgárok telefonszámait, otthoni és munkahelyi személyi számítógépekhez való hozzáférést.
Az ukrán állam ezentúl mindent és mindenkit képes lesz megfigyelni, s ez durván megsérti az Ukrajnában eddig sem fényesen működő személyi szabadságjogokat, ellent mond az ország alkotmányának, az alapvető emberi jogoknak.
Mindezek ellenére a legújabb felmérések szerint a legtöbb ukrán elégedett az életével.
A háború ellenére az Ukrajnában élők 30%-a pozitívan értékeli életét, 39%-uk pedig kielégítőnek tartja. A válaszadók mindössze 31 százaléka elégedetlen az életével. A felmérést az Európai Üzleti Szövetség és a Gradus kutatócég készítette, Életminőség barométere címmel.
Az üzleti élet képviselői a legpozitívabbak e téren, hiszen a válaszadók 44%-a elégedett az életével, 35%-uk tartja kielégítőnek, és csak 21 százalékuk elégedetlen.
Továbbra is úgy gondolom, hogy a műveltség a legfontosabb fegyver az igazságért folytatott küzdelemben. Nem biztos, hogy az egyszerű ukrán embereknek lesz elég idejük megvívni ezt a harcot. Mi pedig addig se felejtsük el Tamási Áron szavait:
„Aki az igazságot akarja, a legnagyobb terhet akarja.”
