Az ismeretlenség fogságából a pénz fogságába – A Hunyadi-filmről (Vajta Dénes jegyzete)

A rendszerváltás után sokan úgy gondolták, hogy eljött a szellemi szabadság is, ami kulturális megújhodáshoz, virágzáshoz is vezet. Visszanézve meg kell állapítanunk, hogy a Kádár-rendszerben sokkal több magyar szellemiségű alkotás született, mint azóta.

Különösen igaz ez a filmekre.

Sajnos pontosan emiatt a magyar viszonyokhoz képest óriási pénzzel elkészített Hunyadi-film sem lesz képes ezen változtatni, pedig a téma tálcán kínálta az áttörés lehetőségét. Grandiózusabb témát keresve sem találhatnánk. De a filmre szánt nagy pénz és a mögöttes megtérülési kényszer kis szellemiséget, sablonokat szült. A látványosság – értsd: a mozgalmas csata- és a bőven előforduló szexjelenetek – egyedül nem képesek a szellemi sivárságot felülmúlni. Márpedig nagyon ebbe az irányba billent a mérleg, hiszen a film még a történelmi hűség legalább laza parancsát is megszegi.

Egyenesen abszurd, hogy Zsigmond király, aki német környezetben nőtt fel, mellesleg 1410-től német király is, ne tudjon megszólalni németül. (A film egyik epizódja az 1433-as német-római császárválasztásról szól.) A hárem életének aprólékos ábrázolása teljesen fölösleges és unalmas. Ebből sokkal kevesebb is elég lett volna a mohamedán világ másságának ábrázolásához. Mint többen is említették, itt a Szulejmán-film sikere csábíthatta az alkotókat a hárembeli intrikák részletes taglalására.

Sokkal fontosabb lett volna a karakter-ábrázolások részletesebb fejlődési pályáit bemutatni. Hunyadi ugyan más, mint a többi főszereplő, akik szinte egytől egyig cinikus senkiháziak, de nála sem tapasztalható semmilyen szellemi fejlődés, a kor kultúrájának megélése. Egyenesen groteszk Kapisztrán János korai felbukkanása és találkozása Hunyadival milánói zsoldosvezérsége alatt, mivel a film csak a kor züllöttségére összpontosít, azaz túlságosan a mából látja.

Az, hogy másra is lehetett igény, elmarad.

Magyarország mint a Regnum Marianum világa nem érvényesül, holott Hunyadi csak ezzel a háttérrel válhat érthetővé.

A legalapvetőbb hiba azonban, hogy a nyugati (pénzmegtérülési) elvárásoknak való megfelelési kényszer még azt is elfelejttette a film magyar alkotóival, ami a korábbi magyar történelmi filmekben magától adódott, hogy a sajátos magyar akasztófahumor minden nehézségen diadalmaskodni tud, azaz nálunk az élet és az embertársaink szeretete tesz önfeláldozásra is képessé.

Reméljük, hogy ez a kritika nem egészen jogos, hiszen a film java része csak most következik.