Az Izrael–Trump-féle háború Irán ellen elősegíti-e a muszlimok egységét? (Paul Craig Roberts jegyzete)
Eredeti cikk:
A híradások már nem megbízhatók. Ez megnehezíti a dolgunkat azoknak, akik igyekeznek pontos beszámolót adni a kibontakozó eseményekről.
Kedden Iránban egy nagyon fontos találkozóra került sor a Mekka-szövetség (Törökország, Szaúd-Arábia és Pakisztán) kezdeményezésére.
A rendelkezésemre álló információk alapján úgy vélem, hogy a találkozó Szaúd-Arábia jemeni katonai konfliktusban elért gyenge teljesítményének következménye volt. Mint általában, az arabok erőforrásaikat egymás elleni harcokra pazarolják, ahelyett, hogy ellenségeikkel szállnának szembe. Trump bejelentése, miszerint az Egyesült Államok november 3-i választásai után újabb támadást készít elő Irán ellen, valamint Irán nyilatkozata, miszerint a támadásban részt vevő összes ország jelentős károkat fog szenvedni, aggodalommal tölti el a szaúdiakat. Törökország és Pakisztán nem akarja, hogy a szaúdiakkal kötött szövetségük következtében belekeveredjenek az Izrael és az Egyesült Államok által Irán ellen folytatott háborúba. Ezért
megpróbálnak valamilyen megoldást találni Iránnal.
Jelenleg nem tudjuk, mi lett a találkozó eredménye, illetve hogy egyáltalán született-e bármilyen döntés. Nincsenek nyilvános nyilatkozatok, sem sajtóhírek. Mintha nem is lett volna találkozó.
Egy iráni forrásból tudom, hogy a négy ország egyetértett abban, hogy már régóta ideje, hogy a négy ország átvegye az irányítást az Izrael által a muszlim Közel-Keletre hozott problémák felett, és azokat külföldi – azaz washingtoni – beavatkozás nélkül oldja meg.
Forrásom szerint arról is szó esett, hogy ahelyett, hogy elfogadnák Izrael további területi terjeszkedését, Izraelt rá kell kényszeríteni, hogy vonuljon ki Libanonból, Szíriából, Gázából és a palesztin Ciszjordániából.
A Közel-Kelet izraeli–amerikai uralmát az arabok és a muszlimok közötti széthúzás tette lehetővé.
Az arabok, a törökök, az irániak és a pakisztániak túl korruptak és ostobák voltak ahhoz, hogy felismerjék a rájuk leselkedő hegemóniai fenyegetést.
Talán az egyetlen pozitívum, hogy Trump amerikai elnök alávetette magát Izrael „Nagy-Izrael” tervének, az, hogy ezáltal a muszlimok végre felismerték a fenyegetést.
Ha a keddi iráni találkozó egységet eredményez – például azzal, hogy Irán csatlakozik a Mekka-szövetséghez –, akkor nemcsak Szaúd-Arábia jemeni háborúja áll le, hanem a négy ország együttesen 477 000 000 millió – lényegében félmilliárd – lakost tesz ki. Izraelben mindössze 7 000 000 zsidó él.
Ráadásul ez a félmilliárd ember rendelkezik Pakisztán nukleáris fegyvereivel, ami patthelyzetet teremt Izrael és Washington számára.
Más szavakkal, ez a közel-keleti washingtoni támaszpontok és
a „Nagy-Izrael” cionista tervének végét jelentené.
Az egyesült muszlim világ önmagában is hatalmat jelentene.
Lehet, hogy az elemzésem alapjául szolgáló információk helytelenek. Ha a találkozón nem sikerült megegyezést elérni, az megmagyarázná, miért nem történt bejelentés. Valójában kevesen tudják egyáltalán, hogy ilyen fontos találkozóra került sor.
Ha az egységet sikerült elérni, hiba lenne visszatartani az információt. Egy ilyen egység teljesen megváltoztatná a közel-keleti erőviszonyokat.
Az izraeli–amerikai támadás újrakezdése Irán ellen az Egyesült Államok közel-keleti jelenlétének teljes kiűzéséhez és Izrael teljes megsemmisüléséhez vezethetne.
Ilyen következményekkel szembesülve még olyan őrültek sem, mint Netanjahu és Trump, nem újítanák meg a konfliktust.
Vajon a muszlimok ismét a széthúzást választják-e, ahogyan azt Mohamed halála óta, a 7. század óta teszik, és továbbra is idegen hatalmak uralma alatt maradnak? Vagy az egységet választják, és részesülnek annak gyümölcseiből?
