VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Az nyugati ultraliberális, kultúrbalos doktrínák megegyeznek a kínai módszerekkel

A testvérnép-érzés és a személyes barátságok kapcsán évtizedek óta figyelemmel kísérem az ujgurokról szóló nemzetközi híradásokat. Nemrégiben, egy egyetemi tanulmány előkészítése során akadtam rá erre az Adrian Zenz német antropológus cikkére adott hivatalos kínai válaszra. Ujgur barátainkat és a német tudóst is arra kértük, hogy hivatalosan reagáljanak a cikk állításaira (ezeket is közöljük majd). A cikket azért érdemes mindenféle kommentár nélkül olvasni, mert híven tükrözi a vélt szellemi és kulturális fölény elefántcsonttornyából a világra letekintő ember szemléletét.

CHINA / SOCIETY

An Analysis Report on Population Change in Xinjiang

By ts.cnPublished: Jan 07, 2021 10:47 AM

A közelmúltban a Hszincsiangot érintő népesedési kérdések nagy figyelmet keltettek a sajtóban. Különösen akkor, amikor Adrian Zenz, a Kína-ellenes tudós ismeretlen forrásokból származó adatokat idézve nyilvánossá tette saját kutatási jelentését, amelyben sterilizációkról, méhen belüli használt születésszabályozó eszközökről, az állami születésszabályozás módszertanáról és a kínai kommunista pártnak az ujgurok születési arányának visszaszorítása érdekében indított kampányáról beszél.

A jelentés hamisan állítja, hogy "Xinjiangban a természetes népességnövekedés erőteljesen visszaesett", és azt állítja, hogy Xinjiangban úgynevezett "kényszersterilizáció" van. Tekintettel a jelentés tévedéseire és abszurd logikájára, ez a tanulmány áttekintést nyújt a tartomány népességváltozásról, elemzi a déli Hszincsiang-i népesség gyors növekedésének okait, és kifejti a tartomány népességváltozásával kapcsolatos általános tendenciákat.

Xinjiang népességnövekedésének elemzése

Az első, 1953-as országos népszámlálás idején Hszincsiang teljes népessége 4,8736 millió fő volt. A 2010-es, hatodik országos népszámlálás szerint 21,8158 millió lakost regisztráltak, ami 57 év alatt 3,3-szoros népességnövekedést jelent. Határozottan állíthatjuk, hogy az elmúlt években Hszincsiang teljes népessége folyamatosan növekedett. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy 2010 és 2018 között az etnikai kisebbségek és a hszincsiangi ujgurok népessége erőteljesen növekedett, míg a hszincsiangi han népcsoporté csak kis mértékben nőtt. A népesség nagyságát tekintve 2010 és 2018 között Hszincsiang állandó lakosainak száma 21,8158 millióról 24,8676 millióra gyarapodott, ami 3,0518 millió új lakost, azaz 13,99% -os növekedést jelentett.

Ebben az időszakban a tartományban az etnikai kisebbségek összlétszáma 12,9859 millióról 15,8608 millióra nőtt. Ez az adat az etnikai csoportok esetében 22,14%-os növekedést jelent. Ezen belül az ujgur népesség 10,1715 millióról 12,7184 millióra nőtt, ami az ő esetükben 25,04%-os növekedést jelent. Ezzel párhuzamosan a tartományban élő han népcsoport népessége 8,8299 millióról csak 9,0068 millióra nőtt, ez 176 900 ember, vagyis 2,0%-os növekedést jelent. Az ujgur népesség növekedési üteme nemcsak a régió összességében, hanem más etnikai kisebbségekhez viszonyítva is magasabb, és nyilvánvalóan jóval magasabb, mint a han népességé.

A növekedés az egyes területek szerint különbözik. A négy déli prefektúra népessége 8,951 millióról 10,355 millióra nőtt, ami 13,55%-os növekedést jelentett ebben az időszakban, s ez azt jelenti, hogy a tartományban itt nőtt a népesség a leggyorsabban.


A Új-Kína megalapítása óta a teljes regionális népességet és az etnikai kisebbségek népességét összehasonlítva megállapítható, hogy a tartomány lakosságának gyarapodását az ujgur népesség gyors növekedése tartotta fenn. Különösen kiemelkedő az ujgur népesség növekedése Xinjiang déli részén.

Az okokat a következőképpen lehet összefoglalni:

Különböző népesedési politikák hosszú távú végrehajtása Han és más etnikai csoportok vonatkozásában.


A kínai kormány törvényekkel támogatja a családtervezési politikát minden etnikai csoport körében. Az etnikai kisebbségek összehangolt és fenntartható fejlődésének biztosítása szempontjából viszonylag laza politikát hajt végre az egyes párok születéseinek korlátozására az etnikai kisebbségek vonatkozásában, amely eltér a han népességhez tartozó emberekhez képest. 1975-ben Hszincsiang tartomány is megkezdte a családtervezési politika végrehajtását Ürümcsiben és más városokban, ahol a han népesség viszonylag koncentrált volt. 1981-ben a családtervezést érintő kérdésekre vonatkozó ideiglenes rendelkezések közzétételével a családtervezési politika végrehajtása teljes mértékben megvalósult a han emberek körében.

1992-ben kiadták a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Régió családtervezési intézkedéseit, és ebben az etnikai kisebbségekre vonatkozóan enyhébb családtervezési politikát határoztak meg. A nagyvárosokban minden han házaspárt arra biztattak, hogy csak egy gyermeket szüljenek, addig minden han házaspárt, aki vidéken lakott, két gyermeket nevelhetett. A családtervezési intézkedések szerint városokban minden etnikai kisebbségi házaspárnak két gyermeke születhetett, a vidéki térségekben pedig megengedett volt a három gyermek nevelése.

2017-ben a gazdasági és társadalmi fejlődés javulásával, valamint az összes etnikai csoport népének gyermekvállalási kívánságainak figyelembe vételével Xinjiang felülvizsgálta a népesedésről és a családtervezésről szóló rendeletét, előírva, hogy minden etnikai csoportnak egységes családtervezést kell megvalósítania. Eszerint a városi térségben élő pároknak két, a vidéki területeken lakóknak pedig három gyermekük lehet.


Az 1988-as országos termékenységi és születésszabályozási mintavételi felmérés szerint az ujgur nőknek 1970 és 1974 között átlagosan 6,13, 1985 és 1987 között 5,4 gyermekük volt. A han nőknek ugyanezen a területen 5,2 és 2,5 gyermekük volt a két időszakban. 1981-ben a tibetieknél (5,84) és az ujguroknál (5,59) volt a legnagyobb a teljes termékenységi ráta Kínában az összes etnikai populáció között.


1989-ben az ujgurok (4,65) és a tibetiek (3,80) voltak ismét a legtermékenyebbek. 2000-ben a legmagasabb teljes termékenységi arány kazahok (3,195), ujgurok (3,156) és tibetiek (2,755) között volt. Ez azt mutatja, hogy az ujgurok termékenységi rátája folyamatosan magasabb szinten maradt Kína más etnikai csoportjaihoz képest.

Az egészségügyi ellátás javulása nagymértékben csökkentette a lakosság halálozási arányát.

Az Új Kína megalapításának kezdeti napjaiban Xinjiangban a halálozási arány 20 ‰ volt. Az orvosi állapotok javulásával az 1960-as évek közepén a halálozási arány 10 ‰ alá esett, és később tovább csökkent. Ennek megfelelően a természetes növekedési ráta és a születési arány alapvetően párhuzamosan változott (lásd 1. ábra).


1949 és 1983 között 232 ember halt meg a khasgari prefektúrában, Yingjisha megyében, egy ujgur lakta faluban. Az elhalálozottak átlagos életkora 18,76 volt. Közülük 127 csecsemő halt meg egy éven belül, ami az összes halálozás 54,74% -át teszi ki. 2016-ban a szerző a faluban végzett kutatást, és megállapította, hogy abban az évben csak 8 ember halt meg, az átlagéletkoruk pedig már 73,9 év volt. 2014 és 2015 között 282 csecsemő született a faluban, és csak egy csecsemő halt meg.

Hszincsiang minden etnikai csoportjának életminősége jelentősen javult, különösen a nők és a gyermekek egészségügyi ellátásának szintje javult folyamatosan. Az anyák halálozási aránya a 2010. évi 43,41 ‰ -ről 2018-ra 26,65 ‰-re csökkent; a csecsemőhalandóság 26,58 ‰-ről 14,02 ‰-re csökkent; és az átlagos várható élettartam elérte a 74,82 éves kort (adatok 2015-ből).

A családtervezési politikát nem hajtották végre szigorúan, ami további nagyszámú népesség megjelenését eredményezte. Különböző tényezők hatására nehéz volt népszerűsíteni és végrehajtani Khashgar, Hotan és más déli Hszincsiang-vidékeken az éppen érvényben lévő családtervezési politikát, ez pedig ezeken a területeken a népesség gyors növekedéséhez vezetett. Néhány ott lakó ellenezte a családtervezési politikát, mert ragaszkodtak régi gyermekvállalási koncepciójukhoz, ami akadályozta a korlátozó politika végrehajtását

Néhány vallási szélsőséges megbabonázta, vagy akár házasságra kényszerítette az embereket olyan vallási szertartások megtartásával, amely során a „Nikah”, a „Talaq” háromszoros ismétlésével házasodtak össze. Azt állították, hogy a kormány által kiadott házassági anyakönyvi kivonatok a „Haram” kategóriájába tartoznak, a terhesség megszakítása pedig csak a „kafirok” gyakorlata. Ezek a szélsőségesek arra is ösztönözték a helyieket, hogy ellenálljanak a családtervezési politikának, amelynek eredményeként uralkodóvá vált a korai házasság és bigámia, valamint gyakori nem tervezett születés következik be.

Egyes területeken a családtervezési politikát nem hajtották végre maradéktalanul. A szabályozók összeállítása során nagyobb hangsúlyt kapott az aktuális családpolitika követőinek jutalmazása, mint a szabálysértők megbüntetése. A családtervezési munkát végző tisztviselők korlátozott száma szintén komolyan befolyásolta a rendeletek végrehajtását.


Egy családtervezési tisztviselőnek átlagosan 15 000 lakost kellett szolgálnia Kashgar Shache megyében (Yarkand), ahol előfordult, hogy a legtávolabbi pár 130 km-re lakott a hivataltól. 2015-ben egy speciális statisztikát készítettek az érvényben lévő intézkedések végrehajtásáról Kashgar prefektúra egyik megyéjében. Közölték, hogy 1989 és 2014 között 359 000 ember született a megyében. A születések 10,5%-a nem tervezett születés volt.

Ok-okozati elemzés a hszincsiang-i népességnövekedés csökkenő tendenciájáról 2018-ban