Az örményországi Hayravank monostor ajtaján lévő világfa magyarul elolvasható hieroglifái (Varga Géza tanumánya)
- szilajcsiko
- júl. 12.
- 4 perc olvasás
A Hayravank monostort a IX. és XII. század között építették. A szerzetesi élet Hayravankban a XIX. században megszűnt. Az 1980-as években az épületet felújították és megnyitották a nagyközönség számára. A monostor ajtajának fényképét Mirna Sarkisian tette közzé a világhálón s azzal ott 2025. 07. 01-én találkoztam.
Az ajtó kifinomult jelhasználatról tanúskodó díszítése képszerű szójelekből áll. A jelmontázs a magyar hieroglif (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írás segítségével elolvasható (1. ábra).

A központi motívum egy eget tartó világfát ábrázoló, Lyukó sar/szár ős ten (mai magyarsággal: Lyukó úristen) alakban elolvasható mondatjel (2/a. ábra). Arról tanúskodik, hogy a magyar és az örmény nép etnokulturális kapcsolatai régiek és gazdagok. Mindkét nép a magyar hieroglif írást világfa megjelenítésére használó szabír/hurri ősnép leszármazottja. Később Örményországot évszázadokig hun dinasztia vezette (amiről magyar nyelven Götz László tájékoztat). 531 táján a mervi oázisban készített Szent Koronával megajándékozott Zabergán "szabír kán" (az egyik Csaba királyfi) az iráni Nusirván segítségével megpróbálta visszaszerezni Bizánctól az örmény trónt. E kísérlet kudarca után a szabírhunok csatlakoztak Baján avarjaihoz és bevonultak a Kárpát medencébe. Ahol a hayravanki monostorhoz hasonló centrális templomokat építettek (2/c. ábra) és napjainkig megőrizték az egykor közösen használt hieroglifákból kialakult székely írást. Ez teszi lehetővé az örményországi ajtó képjeleinek elolvasását.
Az 1. ábra örmény mondatjelében előfordul a sar és szár hieroglifa ligatúrája (vagy a két hieroglifa eredetét magyarázó, a jelhasadás előtti ősi képjel). Az örmény-magyar jelhasználat közös gyökereire utal, hogy e ligatúra lineárisabb változatát megtaláljuk a karosi honfoglalás kori tarsolylemez keretében is (a karosi jel az 1. ábra közepén látható).
A ligatúra alkotóelemei megtalálhatók a magyar jelhasználatban is. Az 1. ábra jobb felső részén a székely írás ős és ten szójele látható, amelyből a tulipán alakú Isten ligatúra kialakult. Az ábra jobb szélén középen a szár hieroglifa képszerűbb változata látható egy magyarszombatfai tányérról, mellette a székely írás ebből kialakult "sz" betűje. Alattuk a székely írás "s" (sar "sarok, úr") jele van.




A 3. ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "ly" (Lyukó) betűje és egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" szójele látható. Ez utóbbi jel lineáris változata a székely írás függőleges egyenes alakú "sz" betűje. Ugyanez a függőleges egyenes a sumér írásban és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írásban is "fa" jelentésű.

A 4. ábrán az égbolt íve a nagy hieroglifa (ebből alakult ki a székely írás "n" betűje). Az ív alatt lévő Ak ügy jelpár az istennel azonos égi folyóra, a Tejútra utal. E jelek megfelelője a székely írás Ak "patak, Heraklész" szótagjele és "ü" (ügy "folyó") rovásbetűje. A háromszög alakú sar "sarok, úr" hieroglifa az égboltot középen alátámasztó isten jelképe.







Irodalom
Varga Géza (2019): A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2025): Magyar szójelekkel elolvasható hurri életfák
Götz László: Az elő-ázsiai ősnyelv felé – Az európai nyelvtudomány és történelemszemlélet kritikája; szerzői kiadás, Altötting, 1981
Götz László (1994): Keleten kél a Nap – Kultúránk a történelmi ősidőkből I–II.; Püski, Budapest
Varga Géza: Veleméri Sindümúzeum
Varga Géza (2016): A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2020): Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről
Varga Géza (2021): Götz László és Érdy Miklós álláspontja győzött a Magyarságkutató Intézet konferenciáján
Varga Géza: Apahidai hun korong a Nagyságos Ak a Nagyon nagy Nap mondattal