Az Oroszországgal szembeni szankciók piacot nyitnak az amerikai fegyvergyártóknak. Mi is jól járunk?

Vukics Ferenc írása

„Oroszország egy rejtvénybe csomagolt találós kérdés egy titok belsejébe rejtve, (...) de talán van hozzá kulcs is. A kulcs az orosz nemzeti érdek.” Winston Churchill

Vlagyimir Putyin orosz elnök igen optimista hangot ütött meg az idén augusztus közepén megrendezett Armija haditechnikai expón tartott beszédében.

„Moszkva nagyra értékeli történelmileg tartósnak, barátinak és bizalminak bizonyult kapcsolatait a latin-amerikai, ázsiai és afrikai országokkal, és kész korszerű fegyvereket felkínálni szövetségeseinek és partnereinek” – mondta, majd azt is hozzátette, hogy az orosz fegyverek esetenként „évtizedekkel” járnak a nyugatiak előtt fejlettségben, és hogy az orosz hadiipar termékei „nem egyszer valós harci körülmények között bizonyították be megbízhatóságukat, minőségüket és hatékonyságukat”.

Putyin megjelenésével a haldokló orosz hadiipar jelentős átalakításon esett át. Újra megnyíltak a pénzcsapok, és Oroszország fegyverexportjának értéke szépen növekedett. A orosz fegyverexport újra vissza tudta szerezni az örök éllovas USA mögött a második helyet, és be is biztosította: 2017 és 2021 között közel 19 százalékos részesedést könyvelhetett el az ország a világ fegyverexportjában.

A világ legnagyobb fegyverexportőrei

Az orosz fegyvereladások egyben az orosz külpolitika részét is képezik: Moszkva rengeteg fegyvert szállított afrikai országoknak, a kontinens egyes részein szinte monopolhelyzetbe kerülve – párhuzamosan persze a Kreml azon igyekezetével, hogy Afrikában jelentős befolyásra tegyen szert. Ebbe időnként az is belefért, hogy több milliárd dollár értékben engedték el afrikai országok fegyvervásárlások során felhalmozott adósságait, hogy aztán az is előforduljon, ugyanaz az ország aztán rögtön újabb nagy megrendeléseket helyezzen el orosz hadiipari cégeknél.

Az orosz kapacitásokat jelenleg a háború köti le. Nem nagyon tudják teljesíteni a megrendeléseket. Ráadásul orosz fegyvert venni jelenleg azt jelenti, hogy ferde szemmel nézik majd az adott országot. A nemrégiben a cserealkatrészek és a lőszerek beszerzésének tilalmára irányuló szankciócsomag miatt pedig akár védtelenné is válhat a renitens állam.

Az USA természetesen ebben is "lehetőséget" lát. A jelenlegi helyzet az amerikai fegyvergyártók számára igencsak kedvező, mivel Oroszország számára nehezebbé vált a haditechnikai eszközök exportja.

A szankciók, amelyek megnehezítik Oroszország számára a haditechnikai eszközök exportját, "lehetőséget" teremtenek az amerikai fegyvergyártók számára, hogy új piacokat találjanak – mondta a Fehér Ház egyik tisztviselője a ComDef nevű fegyveripari konferencián kedden.

"Gyakorlatilag azok az országok, amelyek eddig orosz felszerelésekre voltak kénytelenek támaszkodni, nagyon nehéznek fogják találni, hogy még az alapvető beszállításokat is biztosítsák az orosz hadiipartól" – mondta a konferencián Cara Abercrombie, a Nemzetbiztonsági Tanács védelmi politikáért és fegyverzetellenőrzésért felelős igazgatója. "Ez minden bizonnyal egy komoly lehetőség a teremben lévő ipari tagok számára. Ez egy lehetőség az Egyesült Államok számára, hogy támogatást nyújtson ezeknek az országoknak" – tette hozzá Abercrombie.

A Biden-kormányzat politikája, amely támogatja Ukrajnát az Oroszország elleni háborúban, teljes mértékben felvirágoztatta az amerikai fegyveripart. Amellett, hogy az Ukrajnának küldött fegyverekből profitál, az iparág abból is nyerhet, hogy a volt szovjet technikát használó államok fokozatosan kivonják az orosz gyártmányú felszereléseiket a NATO fegyverzetéből.

Abercrombie szerint az USA és NATO-szövetségesei azon dolgoznak, hogy az egykori szocialista országokat és a volt szovjet tagállamokat "gyorsan átszereljék" NATO-felszerelésekre.

Az igazgató szerint az ázsiai csendes-óceáni térség országainak felfegyverzésére is lehetőség van.

Ennek az erőfeszítésnek a részeként az Egyesült Államok nemrégiben 2,2 milliárd dollár külföldi katonai finanszírozást (FMF) jelentett be Ukrajna és a régió más országai számára. Az FMF a Külügyminisztérium programja, amely külföldi kormányoknak ad pénzt amerikai fegyverek vásárlására.

Az FMF-ből körülbelül 1 milliárd dollár jut Ukrajnának, míg a fennmaradó összeget Albánia, Bosznia, Bulgária, Horvátország, a Cseh Köztársaság, Észtország, Grúzia, Görögország, Koszovó, Lettország, Litvánia, Moldova, Montenegró, Észak-Macedónia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia között osztják szét.

Magyarország nincs a kedvezményezettek között.

A nyugati sajtó hónapok óta arról cikkezik, hogy nagy bajban van az orosz hadiipar, mert a sikeres szankciók miatt sok alkatrész nem érkezik be az EU-ból és a tengerentúlról, s emiatt hamarosan leáll, vagy már le is állt a termelés. Az idő azonban bebizonyította, hogy az oroszok megint találtak forrásokat a probléma megoldására.

Előfordulhat, hogy ugyanúgy járunk ezzel is, mint a korai Oroszország elleni szankciókkal: a „nagy medve” rákényszerül arra, hogy megoldásokat találjon arra, hogy függetlenítse magát a világ nagy ellátórendszereitől. Így lett ez az gabonatermelés és az élelmiszeripar esetében is.

Ebben a Facebook hozzászólásban helyesen értékelik a helyzetet:

„Ami pedig a gyártókapacitás összeomlását illeti, nehéz elhinni, hogy orosz tank nem gördül már le a futószalagról, viszont tény, hogy Németországban egyedül csak a Leopard 2 van gyártásban, az olaszok viszont leálltak az Ariete-vel, a britek a Challenger 2-vel, a franciák a Leclerc-kel – és kapaszkodjanak meg, de a világ (még) legerősebb hatalma az Amerikai Egyesült Államok 2013-ban leállította az Abrams-ek gyártását. Azóta nem készült új harckocsi az USA-ban, csak a tartós tárolásban lévők közül újítanak fel és modernizálnak egyet-egyet, amennyiben szükség van rá. A hülyének beállított Donald Trump újra akarta indítani a gyártást, de a kormányváltás ezt meghiúsította, 'a rendkívül okos és rátermett' Bidenék pedig így mennének neki Kínának Tajvan esetleges megszállásakor.”

Most jöhetnének a sirámaink azzal kapcsolatban, hogy akkor ezt a háborút mégiscsak a hadiipari héják gerjesztették, de nem nagyon fogunk tudni ezen a helyzeten változtatni. A nyugati fegyvergyártók megrendelései a közvetlen háborús szállításokon túl is nagyon felgyorsultak. Nem jó hír, de fegyverkezni kezdett a világ. Évekkel ezelőtt figyelmeztettem ismerőseimet arra, hogy a szalagra kerülés előtt szétkapkodják a haditechnikai készleteket.

Nem jó ilyet most kimondani, de ebben a helyzetben legyünk egy kicsit előremutatóbbak: a jelenlegi helyzettel nemcsak az amerikai, de a magyar hadiipar is jól járhat. Csak előtte fegyverezzük fel az saját katonáinkat és szervezzük meg a magyar társadalmat, hogy igazán „válságálló” legyen.