Babilon – milyen világban élünk és van-e megoldás? Martyn Iles előadása – Első rész
Babilon egy földrajzi hely. Viszont a Szentírásban egyúttal egy metafora is. Az ebben a világban lévő istentelen, világi hatalmi rendszereket jelképezi. A valóságban Babilon felemelkedése és bukása az emberi történelem leírása.
A videó első része leirata:
Babilon egy földrajzi hely. Viszont a Szentírásban egyúttal egy metafora is.
Az ebben a világban lévő istentelen, világi hatalmi rendszereket jelképezi. A valóságban Babilon felemelkedése és bukása az emberi történelem leírása.
Babilon büszke. Lázadó. Azt mondja, hogy nincs szüksége Istenre. Szégyentelen. Megrontja az ártatlanokat. Megtapsolja a kicsapongást. Gúnyolódik az erényen. Megsemmisíti az igazságot. A hatalom megszállottja, és mi tehetetlenek vagyunk, mert nem lehet megállítani.
Emelkedik és emelkedik és emelkedik, és úgy tűnik, minden földi fegyver, amivel szembeszállunk vele, kudarcot vall. Ki képes megállítani?
Erről a témáról szeretnék beszélni, Babilonról, és ahogy az imént a videóban láttátok, Babilon egy hely. Ezen a helyen élt Dániel próféta. Babilon a világ egyik legvirágzóbb birodalmának fővárosa volt. Viszont Babilon, mint birodalom, a kormánya és a társadalma, maga a hely, az ott lévő hatalom önmaga egy istenellenes hatalmi rendszert foglalt magában.
Emiatt Babilon a Szentírásban egy metafórává vált, egy olyan metafórává, amelyet minden olyan helyre alkalmaznak, ahol ez az Isten-ellenes kultúra- és hatalmi rendszer megtalálható volt. Például a Szentírás egy ponton Babilonnak nevezi Tíre városát és Ninivét is, Péter második könyvében pedig Péter Rómát is Babilonnak nevezi.
És persze mindannyian tudjuk, hogy a Jelenések Könyvében is van egy Babilon, és talán vannak köztetek, akik azért hallgatják ezt, mert ilyen utolsó idő mániások. És eljöttetek, mert azt gondoltátok, hogy erre fogok koncentrálni, de ma este nem ez van a fókuszban, viszont tényleg van egy Babilon a Jelenések könyvében is.
Sokat vitatkoznak arról, hogy pontosan hol van, pontosan mi is az, és a többi. Én most nem megyek ebbe bele, de ez egy másik ilyen Isten-ellenes hatalom. És a Szentírásból megtudjuk, hogy is néz ez ki.
Ken Hemtől idézek, őt megbízható forrásnak tartják. Minden a Teremtés könyvének első fejezetében kezdődik, az elsőtől a tizenegyedikig, még Babilon is. Mert az első Babilon egy Bábel nevű hely volt, azaz, lefordítva Bábel városában, vagy Blabla városában, Blabla városa, a kiejtésem ausztrál.
A Szentírás beszél nekünk erről az első Babilonról Bábel városában, és beszél nekünk az utolsó Babilonról a Jelenések könyvében. És ezekben a leírásokban számos támpontot ad arra vonatkozóan, hogy milyen is ez a szellem Babilon. Megtudunk néhány dolgot Bábelről. Megtudjuk, hogy Babilon büszke. Ez az ő filozófiájának alapító kijelentése az első Mózes 11:4-ből: „Gyertek, szerezzünk magunknak nevet”, ezt mondta Bábel népe, mielőtt megalapította volna a városát. Hadd mutassak rá néhány összefüggésre. Érdekes, ugye, hogy ma a mi modern, kifinomult kultúránkban az egyik legbefolyásosabb politikai mozgalom egy olyan mozgalom, amely a büszkeség zászlaja alatt menetel, büszkeség. Egy olyan zászló alatt, amelyik ugyanazt mondja, mint Bábel, tehát azt, hogy felmagasztalom magam, hogy minél nagyobbá tegyem önmagamat, és az Én identitásomat, azt, aki én magam vagyok, olyan naggyá tegyem, amennyire lehetséges. És hogy a világ körülöttem forogjon. És azt mondani, hogy büszke vagyok. Habár ez ellentétes azzal, amit Isten mond.
És ez nem csak büszkeség, hanem a büszkeség következő lépése, ami a lázadás. És azt is megtudjuk, hogy Babilon lázadt Bábelben, mert büszkeségében szembeszegült Istennel. Emlékeztek, hogy közvetlenül a bábeli történet előtt mit parancsol Isten?
Azt parancsolja az embereknek, hogy széledjenek szét. Vajon mit mondanak erre? Azt mondják, ó, nem, nem, mi itt fogunk lakni ezen a helyen, és várost építünk, dehogy szóródjunk szét a föld színén. Itt maradunk. És annyira büszkék lettek, hogy fellázadtak az ellen, amit Isten kért tőlük.
Érdekes, amikor egy kultúra ilyen módon szembeszáll Istennel, akkor úgy tesz, mintha magabiztos lenne, de valójában mélyen legbelül nagyon szorong.
És ez Bábel másik jellemzője. Valójában azért szorongtak, mert Isten parancsára azt mondták, hogy nem, hanem inkább szerezzünk magunknak mi nevet. Hagyjuk ki Istent a képből.
És hirtelen rájuk tört a félelem, mert ránéztek erre a nagy, rossz erőkkel teli világra, amelyek felett nem volt hatalmuk, és mindeközben elfelejtették Isten gondviselését, Isten biztonságot nyújtó kezét és Isten akaratát mindenben. Elfelejtették azt az ígéretét Istennek, amit Mózes első könyve nyolcadik fejezetében tett, amiben megígérte, hogy amíg a föld megmarad, addig lesz magvetés és aratás, nyár és a tél és így tovább. Elfelejtették, hogy Isten gondoskodik.
És mivel ezt elfelejtették, azt mondták. Tudjátok mit? Saját erőből ez kockázatosnak tűnik. Ha szétszóródunk a saját erőnkkel ezen a földön, akkor bajokkal, kockázatokkal és fenyegetésekkel kell szembenéznünk, tehát itt kell maradnunk. Mivel Isten nélkül vannak, érzik a saját gyengeségüket.
6:56
Én látok ebben egy párhuzamot a mai társadalmunkkal. Most nem arról van szó, hogy gondunk lenne Istennek a szétszóródásunkra vonatkozó parancsával. Hanem azzal van bajunk, amit Isten szinte ugyanabban a pillanatban adott, és ami arra vonatkozott, hogy legyetek termékenyek, sokasodjatok és szaporodjatok ezen a földön. Isten soha nem vonta vissza ezt a parancsot.
Isten azt soha nem mondta, hogy hé, hé, hé, hé, elég volt a termékenységből, ideje abbahagyni a szaporodást. Ezt mi értjük, de megszabadultunk Istentől, és azt mondtuk, hogy mi magunkat akarjuk naggyá tenni. És hirtelen elkezdjük látni, hogy ez mennyire kockázatos, ezért azt mondjuk, húha, álljunk csak meg! A Föld ezt nem fogja túlélni. Mindannyiunkkal végezni fog a klímakatasztrófa! A klímaváltozás néhány év alatt elpusztítja a bolygót! A túlnépesedés biztosan tönkretesz minket! Az egyszer biztos, hogy ezt nem bírják el az erőforrások!
És vedd észre, hogy rettegünk. És hirtelen rengeteg problémánk lett. Ausztráliában is itt ez a gond, megjelent egy érdekes jelenség. A gyermekpszichológusok azt mondják, hogy amikor a gyerekek kijönnek az iskolából, ahol nyilván tanítják őket az összes éghajlattal kapcsolatos szélsőségről, és elmennek a pszichológushoz, és mi történt velük? Egzisztenciális szorongásuk van a bolygó jövője miatt. Rettegnek. A helyzet azonban a következő. Nem mellékesen, ennek egy része csak a politikai hatalomról szól, de a problémák egy része valódi, ahogy az előbb is leírtam.
Viszont van itt valami. Amikor Istent kihajítjuk a képből, akkor megjelenik egy mélyebb szorongás. Fogalmazhatunk akár így is: minden babiloni félti a saját biztonságát.
Akár hiszitek, akár nem, szerintem a nyugati kultúra történelme során a ma embere egyenegyenként jobban retteg, mint bármikor a történelemben félt. Onnan tudom, mert a statisztikák szerint ez a legdepressziósabb és legszorongóbb generáció, amit a Nyugat valaha látott. Ez nem lep meg, mert hogyan bízhatunk bármiben is, ha Isten nem létezik?
Hogyan bízhatsz bármiben is, ha minden csak rajtad múlik, a te erődön, a te hatalmadon a te képességeiden, miközben ordítozol az identitásod felől és minden mást ennek rendelsz alá? Persze, hogy félsz. Persze, hogy vannak problémáid. Persze, hogy Babilon fél, mert manapság ott mélyen legbelül semmiben sem bízunk.
9:35
És bár büszkék vagyunk, félünk. Babilon egy másik jellegzetessége az Istennel való versengés. Azt gondolod magadban, hogy a mindenit, vajon ez hogy lehet? Érdekes, minden alkalommal, amikor a Bibliában megítélik valamelyik babiloni rendszert, legyen az a Jelenések könyvében, vagy Ézsaiás tizennegyedik fejezetében, ahol Isten ítéletet mond Babilon királya fölött, vagy akár az, amit Isten Nabukodonozornak mond Dániel negyedik fejezetében, mindenütt ugyanazt a nyelvezetet látod. Isten azt mondja, mindig olyasmit mond, hogy a bűneid az égig érnek, vagy olyanná tetted magad, mint a Magasságos.
És mi történt Bábelnél? Építettek egy tornyot, emlékművet emeltek a büszkeségüknek és a lázadásuknak és hova törekszik ez? A mennybe. És ez azt mondja nekünk, hogy ezek az emberek annyira büszkék és annyira lázadóak, hogy megpróbálják elfoglalni Isten hatáskörét.
Más szavakkal, olyan dolgokat próbálnak tenni, ami Isten dolga. Olyan dolgokat akarnak csinálni, ami Isten dolga. Hadd magyarázzam el példákkal, hogy mit értek ez alatt.
Hadd fogalmazzam meg így. Mi az, ami egyesíti a kritikai fajelméletet, a radikális klímapolitikát, a pride mozgalmat, az abortuszt, a radikális feminizmust, az eutanáziát, a transzneműséget és még sok más dolgot ebben az aggályos kategóriában, amit napjaink ideológiáival kapcsolatban érzünk?
A fordító közbevetése:
Az előadó sajnálatos módon nem említi külön az egészségügyi rendszert és annak filozófiáját, különösen a genetikai oltásokat, az immunizálásnak nevezett oltásokat, különösen amennyiben azok kötelező gyermekkori oltások, a születésszabályozást és hasonlókat, holott ezek szintén ebbe a kategóriába esnek, hiszen a célja az, hogy az emberiség uralma alá hajtsa a testet, és örökké éljen ebben a fizikai valóságban.
11:09
Mi az, ami egyesíti ezeket? Mert tényleg van bennük valami közös. Az, hogy mindegyik verseng Isten teremtő hatalmával. Mindegyik az embert, és az ember hatalmi rendszereit állítja Isten helyére, azért, hogy definiálják azt, amit Isten már meghatározott, és Isten hatalma helyébe az emberi erőt tegyék.
Például ki definiálta mi a házasság? Isten. Úgy látom, vannak itt olyanok, akik kedd este is itt voltak. Na jól van akkor, ezek a srácok tudják a válaszokat.
Tehát ki definiálja a házasságot?
Isten!
Isten definiálja azt, mi a házasság. Pontosan.
Isten azt mondta, hogy egy férfi és egy nő, egy életre kötik.
Tudjátok, jóval azelőtt, hogy eltöröltük volna azt, hogy a házasság nemek között jön létre, már eltöröltük a házasság állandóságát, és eltöröltük Isten parancsát, hogy tartsuk meg a házasságot és tiszteljük meg azt.
Réges-régen a heteroszexuálisok már szembeszálltak Istennel, a házasság definíciójával.
Vagy egyáltalán ki mondja meg, ki határozza meg azt, hogy hány emberi faj van?
Isten határozza meg, hogy hány emberi faj van, és azt mondta, egy faj van.
De látjátok, amint megszabadulunk Istentől, és ahogy nézzük a külső eltéréseinket, azt mondjuk, hogy ajjajj, egynél több faj van.
És most egy olyan szörnyű helyzetbe kerültünk, ahol azt gondoljuk, hogy a mi közös emberségünk annyira korlátozott, hogy valójában nem tudjuk abbahagyni azt, hogy elnyomjuk egymást, és erre nincs megoldás.
Azt mondom nektek, hogy olvassátok el bármelyik könyvet a kritikai fajelméletről és az olyanoktól, mint Robin DiAngelo, ők ezt tanítják. Hogy végső soron nincs megoldás. De ez egy pokoli hazugság. Ez nem igaz.
Mindannyian egy faj vagyunk Isten alatt, és ugyanúgy üdvözülünk, az Úr Jézus Krisztusban, és elváltozunk az ő képmására. És ez egyesít minket.
De persze, ha eltöröljük ezt az igazságot, akkor a tönkremenetel jön.
Ki határozza meg, ki irányítja azt, mi fog ezzel a bolygóval történni?
Isten.
Pontosan. Díjakat, vagy valami ilyesmit kellene kiosztanunk, nyalókát kellene dobálnom nektek. Ó, nyalókák, Amerikában édességnek hívják, Ausztráliában nyalókának, vagy Amerikában nem is, hanem cukorkák. Cukorkák. Ó, a mindenit. Az ausztrál elnevezése, vicces. Azt hiszed, hogy ez vicces szó, hogy nyalóka? De mi így nevezzük, hogy nyalóka. Nem viccelek.
Hol is tartottam? Ó, igen. A valóság az, hogy a bolygónak nem azért nincs még vége, mert még nem pusztítottuk el, hanem amiatt van még meg a bolygó, mert Isten még nem végzett vele. Igaz-e? Ilyen egyszerű. Egy Mózes nyolcban, ahogy már mondtam, megvan a magvetés és az aratás ideje. Tél és hideg, és így tovább, és így tovább, nem szűnik meg, amíg a föld létezik. Ez Isten kezében van.
Az egyik prédikátor azt szokta mondani: Bár egy kicsit erős, amit mondok, de ha azt gondolod, hogy mi most romboljuk ezt a bolygót, akkor csak figyelj és várj, amíg meglátod, mit csinál vele Jézus, amikor visszajön.
Ki mondja meg, mikor kezdődik az élet? Isten, hiszen ő teremtette. Ő a szerzője, és azt mondta nekünk a Teremtés könyvében, egy Mózesben, hogy csináld az életet és ne elvedd,. mert számon kérem az életet. Azt mondja, de ami titeket illet, legyetek termékenyek és sokasodjatok és töltsétek be a földet. Szaporítsátok, tápláljátok az életet és legyetek győzedelmesek az életben, ne pedig pusztítsátok és irtsátok.
Folytathatnám a sort.
Ez egyébként nem meglepő. Látjátok, mindezek a dolgok azért vannak, mert az emberek büszkeségükben és lázadásukban versengenek Istennel. És ezért minden erőnkkel arra törekszünk, hogy az oktatási rendszerünket, az intézményeinket, az egészségügyi rendszerünket úgy alakítsuk, hogy bebebiztosítsuk magunkat ebben a lázadásban, ahogy Bábel is megpróbált várost építeni, hogy bebiztosítsa magát a lázadásában.
A születésszabályozás nélkül nem lehetnének a szexuális szokásaink olyanok, amilyenek, igaz? Ez egy technológia, egy vállalkozás. Hogyan képesek ezt a nemi identitásról szóló hazugságot fenntartani? Hogy az vagy, akinek tartod magad? Mert már az oktatási rendszerben átnevelik a fiatalokat.
Napjainkban a rendszer és a hatalom a lázadásában bebiztosítja magát Istennel szemben. Ez volt Bábel bűne. És mellesleg az egész Biblia erről tanít. A Rómaiakhoz írt levél 1. fejezete elmondja, hogy a teremtményt imádjuk és szolgáljuk az örökké áldott teremtő helyett.
És igyekszünk magunkat az ő helyére tenni. Ezért használja Pál a szexualitás példáját Róma egyben, ezzel magyarázza azt, hogy át akarjuk írni Isten törvényeit, Isten szabályait, Isten teremtési megbízatását. Ez tehát az egész Biblia tanítása. És ez a magyarázat arra is, hogy miért tűr meg Babilon sok istent, mert minden Babilon nagyon pluralistának, szinte demokratikusnak tűnik, nincs problémája a muszlimokkkal, sem a hindukkal, nem ellenségei az ateisták, a mindenféle filozófiákkal és eszmékkel, gondolatokkal nincs baja.
De van egy eszmény, amit nem tudnak elviselni. Ez pedig az egyetlen Igaz és élő Istenben, a Menny és a Föld teremtőjében való hit. Ez az, amit nem tudnak elviselni, mert Istennel viszont van bajuk.
Forrás:
