Bálbek – és a többiek (A világ csodái Gyimóthy Gábor idegenvezetésével)

Bálbek – és a többiek  

 Nyocszáz tonnás kőhasábok,

pontosan kifaragva,

régi templom alapzatá-

hoz ősrégen lerakva!

Azért csinálták mert arra

volt valami fontos ok?

Erről okosat mondani,

sajnos biz’ – én sem tudok.

Amit mondok, csak gondolom,

ámde szilárd vélemény:

csinálták, mert képesek vol-

tak rá szinte könnyedén!

Jó lett volna oda több, de

sokkal kisebb kőhasáb,  

ám a nagy kő, egy darabban

jobb, mint a kis-kőnyaláb.

Olyan módszerrel dolgoztak,

amely rejtély nekünk ma:   

a kifejtés, a faragás,

a szállítás: mind csoda!

Nem tudod, e rejtély megfej-

téséhez mily könyvbe bújj:

egy ott heverő kőhasáb

ezerkétszáz tonna súly!!

Mikor csinálták s kicsodák?

Tán ez is rejtély marad.

Tudományunk ezirányban

megállt, tovább nem halad...

Illetve hát, mit tehetnénk,

hol próbáljunk kutatni?

A kőhasáb – magán kívül –

semmit nem tud mutatni...

Ám egy biztos – szerintem – hisz

e kőcsodák hirdetik:

nem csinálták volna, ha nem

ment volna könnyen nekik!

---

A Földünknek számos pontján

lebzsel hasonló csoda;

nem láttam egyiket sem, mert

nem jutottam el oda.

(Sajnálom, hisz a tudásom

így nincsen „a bőr alatt”;

egészségesebb lenne a

személyes tapasztalat.)

Ám néhányat fölsorolni

kedvem van s nem szégyellek,

aki versben szól itt róluk

ezúttal most én legyek.

---

Óegyiptomról nem írok

– versem könyvvé fajulna –

(tisztelettől minden sora

a talajig hajolna).

Piramisok, obeliszkek

gránit szobrok, oszlopok,

föld alatti királysírok,

hatalmas nagy templomok...

Egyet mégis megemlítek

– erről sosem hallani –

pedig hát nehéz lenne ezt

„kis” csodának tartani.

Egyiptomban gyártottak sok,

gyönyörű kő-köcsögöt.

Azóta vagy ötezer év

röpke idő elszökött,

Gránitból és doleritből

– anyagból, mely rém kemény –  

álltak e tálak és vázák,

sok, nagyon szép kőedény.

Ám a szépségükön kívül

– mi minket ma mellbe vág –

a formáikat illető,

elképesztő pontosság!

Metszetüknek köralakját

nem rontja parány hiba.

Megmunkálásuknak módját

nem ismeri senki ma!

Tized miliméter hiba

nem sok. – Annyi sincs benne!

Hogy csinálták ezt gép nélkül?

Megtudni de jó lenne!

Esztergálni nem lehetett

a részt a fülek között!

A legkisebb pontatlanság

ott ki, mégsem ütközött!

Hogy’ csinálták? Mint csinálták?

Itt sajnos megáll az ész,

hisz egyetlen szerszám-fémük

nem volt ám más, mint a réz!!

Itt is az a véleményem,

mást mondani nem tudok,

eme őrült pontosságra

nem lehetett semmi ok!

Tehát ezt a pontosságot

– magától értetődik –

elérték, mert módszerükkel

marha-könnyen ment nekik!

Magával hozta e módszer

– nem lehet más tanulság –

önműködőn keletkezett

a baromi pontosság!

Éppen ez a technika, mely

megfejthetetlen talány!

Töri is a fejét rajta

tudós elme, valahány...

---

S íme itt egy másik talány

(melyből van még egy nyaláb),

ki emelt falat Peruban,

Inka? Vagy – ki még „inkább”?

E falról azt híresztelni

– csupán –, hogy csodálatos,

olyan enyhe kifejezés,

szinte már utálatos...

Több ilyen fal is van persze

és bennük a nagy kövek

úgy illeszkednek egymásba,

mint kezetfogó kezek.

Nem túl jó a hasonlatom,

de az elképesztő fal

olyan, amely az emberből

még ily képet is kicsal...

A soktonnás kövek között

nincsen késpengényi rés;

s hogy derékszögű hasábok,

azt hinni nagy tévedés!

„Alaktalan” alakzatok

e sziklányi, nagy kövek;

Hogy’ húztak föl ily falakat

az akkori emberek?

Megint azt kell mondanom, hogy

ez is csak olyan eset:

így építettek falat, mert

nekik ez könnyen esett!

Bár ez hatványozott csoda,

mert e munkához nekik

– azt mondják –, egyáltalán nem

voltak fémszerszámaik...!

Olantaytambónál látni,

hogyan bányásztak követ.

Az ott tiszta képtelenség!

Meg is áll a képzelet...

---

Celebeszen, mely – mint tudjuk –

távolkeleti sziget

és viseli manapság a

szép Szulavézi nevet,

óriási „kő-köcsögök”

ácsorognak szanaszét

s néha ott heverni látjuk

e köcsögök fedelét,

amely ugyancsak több tonnás.

De minek is a fedél?

Hisz a köcsögben nincs üreg,

melybe ember belefér.

Koporsónak nem használták.

Hát akkor mi lehetett?

Kik csinálták, mikor s miért

eme „kőedényeket”?

---

És ott a másik híresség,

a csodás Húsvétsziget,

mely mindentől oly messze van,

távolabb már nem lehet!

Ül a Csendesóceánnak

legkellősebb közepén.

Ember hogy’ juthatott oda,

hát azt nem tudom. – Nem én...!

Hatalmas nagy kőmukikat

faragtak az ott lakók,

akiknek kezdetlegessé-

géhez azok nem valók!

Rendben van, a kő anyaga

tufa, mely nem túl kemény,

ám obszídián szerszámhoz,

az ily szobor: költemény!

S a legjobb vicc, hadd mondom el,

legyen bármilyen kaján,

a szigeten eleinte

nem is volt obszídián!!

Ki hozta, miért és mikor?

Máshonnan került oda.

Érte mentek szándékosan?

Honnan tudták, hogy hova?

A kőszobrok mozgatása

is gondot okozhatott,

és hogy’ tettek szoborfejre

soktonnás kő-kalapot?

Arról már ne is beszéljünk,

hogy ott hány szobor nyüzsög,

s hogy ott mily csodás titkokat

rejtegethet még a rög.

---

Ugorjunk Bolíviáig,

ahol Puma Punku állt,

bár nem tudjuk, ott ki?, Mikor?

S valójában mit? – Csinált...

Nagy kőtömbök, „alkatrészek”

hevernek ott szétszórtan.

Milyen épület lehetett

és mit csináltak abban?

Lakóvárosnak nem tűnik,

templomnak sem. – Akkor mi?

Erődítmény? – Repülőtér-

nek is szokták tartani...

S hogy a földönkívüliek

jártak oda leszállni...

Nem tudjuk, hogy mi volt az ott,

lehetett hát akármi.

Sok kő teljesen egyforma

és a nagy meglepetés,

hogy közöttük nincs egyetlen

miliméter eltérés!

És sok darab olyan, amit

azért szoktak csodálni,

mert olyan megmunkálást csak

géppel lehet csinálni.

A terepen látszanak a

rombolásnak nyomai.

Tán a Titikaka tónak

okozták hullámai.

Úgy képzelik, hogy a tóba

nagy meteor csapódott

s a kiloccsant tóvíz mindent

elárasztott, lerontott.    

Nem hiszem, hogy az inkáknak

lenne mindehhez köze.

Bár a szomszédságukban volt,

ez egészen más zene.

Más a cél is, más a stílus

s egyébb elütő tények.

Az is lehet hogy e kövek

betonszerű öntvények.

---

Menjünk „kicsit” északabbra,

ahol szűk Amerika,

ott nyúlik el – többek között –

a csodás Kosztarika.

Az ottani ősnép büszkén,

szép kőgolyókat gyártott,

amelyekkel minket bizony

mély töprengésbe mártott.

Mert nem tudjuk elképzelni

a nagy darab gránitot,

amelyből tizenöt tonnás,

pontos golyót alkotott!

Némely golyó átmérője

két és fél méterre rúg.

Hogy’ csináltak ilyen gömböt?

Ettől biz’ a fejem zúg...

Többszáz golyót találtak már,

kicsik is vannak köztük,

és „kőkemény” kőből készült

majdhogynem mindegyikük.

Mészkőből, vagy homokkőből

– melyek viszonylag puhák –

alig néhány keletkezett,

s lettek ilyen kőcsodák.

Mikor készültek e golyók?

Azt mi honnan tudhatnánk?

Kőtárgy születési évet

sajnos soha sem hagy ránk...

Lehet, némelyik gombócnak

kora tán kétezer év,

de lehet, még távolabbról

hozta el az idő-rév.

A legtöbbjük gránitból van

– melyhez túl lágy az acél –

ám acélszerszámuk nem volt...

És kérdés, mi volt a cél?

Aki gránitból dolgozik,

a magas egekbe hág

és célja kicsit sem más, mint

az örökkévalóság!

Mikor csinálták és mivel?

Hogy’ készítették s miért?

Amit ma – bár tudós ember –

sem tud és sajnos nem ért...

---

Menjünk most még északabbra,

oda, hol ma Yucatán

(és a Mexikói öböl

a kisbolygó lyuka tán*),

hol legszűkebb a földszoros,

kőcsodákat mutatok.

Háromezerötszáz éve

éltek ott az Olmékok.

Bazaltból faragtak ők ott

óriási fejeket,

amelyekből már találtak

eddig pont tizenhetet.

Több mint húsztonnás némelyik,

és e kérdésre felelj,

hogy lehet, hogy majd mindegyik

afrikai-néger fej?

Kifaragni s szállítani

ezeket a fejeket,

a mocsaras őserdőben

vajon hogyan lehetett?

Ha a bánya s a fej között

a távolság nagyon nagy

– száz kilométer is lehet –,

minket elképedni hagy!

Igaz, van olyan elmélet,

melyszerint a nyers követ

tán tűzhányók köpték oda.

Ott faragták a fejet.

Lehet, a rejtélyek közül

megoldódik egy-nehány,

ámde mivel faraghattak?

ez talán örök talány...

---

Ugorjunk megint egy nagyot,

célunk most Kisázsia

(ahol régész-seregeknek

gyarapszik a gázsija...).

Ott ugyanis ásatások

folynak s nem csak pár hete,

ott domborul a már nagyon

híres Göbekli Tepe.

„Pocaktető”, „Pocakos Domb”

lehetne magyar neve,

hol tizenkétezer éves

„templomra” süt Nap heve.

Annyival éltek „Tepé-ék”

 – ezen nem árt tűnődnünk –

a Szumír-idők mögött, mint

a Szumírok mögöttünk...

Körbe rakott kőoszlopok,

rajtuk állat-figurák,

nagyon szépen kifaragva

állnak ott e kőcsodák.

Csoda: amivel faragták

és csoda: hogy azt mikor!

S aztán azt be is temették,

tehát nem csak „lepte por...”

Pattintott kova-pengével

(ha találsz rá indokot),

próbálj szépen kifaragni

négyméteres oszlopot...!

Kifejteni kőbányából?

Varázslat lenne komád...

És azt mondják, ki ezt tette,

nem volt más, csupán nomád,

gyűjtögető életmódú,

ki le nem telepedett...

Szerintem ez csúcs-marhaság,

mely már eget vereget!!

Ilyesmihez város kell és

megosztott társadalom.

Kőfaragó nem gyűjt bogyót!

Arra nincsen alkalom!

Az e csodához tartozó

város csak előkerül!

S annak – a nomádban hívő –

régész is majd megörül.

Sorozatban gyártották e

kőoszlopos köröket.

Hogy nem „szakemberek” tették,

elképzelni sem lehet!

Igaz, tán évezredekig

épülhettek e körök.

S az is igaz, betemették,

pedighát a kő örök...

---

Néhány rejtélyt fölsoroltam,

ám maradt még sok csoda:

India, Kína és Japán,

versem nem ért el oda.

Mi mindent csinált az ember

már ezen a Földgolyón,

még mielőtt föleszméltünk

kíváncsian, kutatón!

Vannak, akik azt hirdetik

– nagyon régen, valaha –

létezett már a Földünkön

technikai kultúra.

Ilyen kultúrában hinni

sajnos aligha lehet,

hiszen abból nem maradt ránk

értékelhető lelet.

Nem lehet, hogy ilyesmiből

ne maradna semmi nyom:

se csontváz, se gépalkatrész,

se betonhíd, bánya, rom...!

Vagy, hogy a köveken kívül

azért nincsen más lelet,

mert e kultúrának fészke

egy elsüllyedt kis sziget?

Ez a hit is olyan, amit

dédelgetni nagy hiba,

hacsak nem volt az a sziget

akkora, mint Afrika...

És még egyben sohase higgy:

idegen, értelmes lény

sosem járt ezen a bolygón,

nekem elhiheted: tény!

Őseink csodákat tettek;

lebecsüljük művüket,

ha azt hisszük, idegenek

munkája a csodatett.

S még valami: a nagy távok

az egyes csillagok közt,

idegeneket (és minket)

a saját bolygóhoz köt!

Tudomány s a technika még

fejlődik rengeteget!

De csillagok közt utazni

egyszerűen nem lehet!

 Zollikerberg, 2025 VIII. 13.

---

* Ott zuhant a Földre (mai tudásunk szerint) 66 milió évvel ezelőtt az a 10-12 km átmérőjű kisbolygó, amely az akkori világ élőlényeinek háromnegyed részét elpusztította. A Mexikói öböl természetesen túl nagy ahhoz, hogy az a becsapódási kráter lehetne, de ezt a szójátékot nem lehetett kihagyni...