top of page

„Be kell látnunk egy kellemetlen igazságot: Oroszország megnyerte ezt a háborút!” – Végkövetkeztetés







„A legrosszabb helyzet, melybe hadviselő fél juthat: a teljes védképtelenség. Ha tehát az ellenséget a háború által saját akaratunk teljesítésére kell szorítanunk, akkor vagy védképtelenné tegyük őt, vagy pedig olyan állapotba juttassuk, amelyben a védképtelenség veszélye fenyegeti. Ebből következik, hogy a hadi működés céljául mindenkor az ellenség lefegyverzését vagy – ha úgy tetszik – tönkretételét kell kitűznünk. Mindaddig, míg az ellenségemet tönkre nem tettem, attól kell tartanom, hogy ő ver le engem; nem vagyok többé ura magamnak, mivel ő szab elém törvényt, miként én vele tevém. Hogy az ellenséget legyőzhessük, erőfeszítésünket az ő ellenálló erejéhez kell szabnunk; ellenálló ereje bizonyos eredményben nyer kifejezést, melynek tényezői egymástól el nem különíthetők; ezek: a rendelkezésre álló eszközök és az akaraterő nagysága.” (Carl von Clausewitz: A háborúról)


A valóság lassan minden médiaterméket utolér. Attól még, hogy folyamatosan felmondjuk a politika által meghatározott mantrákat, a Föld és az emberi társadalom történései haladnak tovább a maguk „valóságos” pályáján. A „vágyvezérelt” média nem teljesítette be a feladatát az Orosz Föderáció elleni információs hadviselésben. Lassan lehull a lepel, és mindenki tisztában lesz a helyzettel, amely sokkal komorabb jövőképet tár elénk, mint ahogy azt korábban gondoltuk.

Újból megismétlem: ez a háború Európa szégyene. A „semmirekellő” európai politikai vezetés teljes csődje és vezetésre való alkalmatlanságának teljes bizonysága. A közvélemény sem különb. Az irányított információk miatt tehetségtelen, gyűlölködő „hisztérikák”, veszélyes szélsőséges eszmék követői váltak „hőssé” az emberek szemében. A kényelmes otthonukból Putyint megölni akaró műsorvezetők „bátorsága” és a katonák sorsa egészen más dimenziókat mutat.

Ahelyett, hogy azon gondolkodnánk el, hogyan szabaduljunk meg az idegen titkosszolgálatok által nyakunkba ültetett vezetőktől, hagyjuk, hogy nemcsak a mi, de gyermekeink életét is pokollá változtassák.

A média most megpróbálja felkészíteni az embereket a valóságra. A közösségi oldalak („vezényszóra”) már nem tiltják le azokat a videókat, ahol az Ukrajnában harcoló zsoldosok fejvesztve menekülnek a szakadár erőkkel folytatott csatározások során. Nyíltan továbbküldhetőek azok a felvételek is, ahol az amerikaiak által szállított tüzérségi eszközök megsemmisülnek, vagy amikor az ukrán erők egymás ellen harcolnak.

Persze, aki eddig a főáramú elbeszélések foglya volt, nem tud csak úgy egyszerűen szabadulni az előzőleg hónapokon keresztül hangoztatott dogmáktól. Elismerik ugyan, hogy az orosz erők fölényben vannak, de megnyert „első félidőről” és „ukrán hősiességről” regélnek. El akarják hitetni velünk, hogy az „orosz morál” annyira gyenge, hogy bármikor összeomolhat a vezetés. Ezt a kijelentést is néhány logisztikánál szolgáló orosz kiskatona telefonos üzeneteiből vonták le. A mindig „hiteles”, „független” és „korrekt” brit hírszerzés szerint az orosz tisztekből hiányzik a hajlandóság és a kellő motiváció a rend fenntartásához, mivel hivatalosan Oroszország még azt sem ismeri el, hogy háborúban áll Ukrajnával.

Igen, a Föderáció katonáinak és az ukránoknak sincs „kedvük” meghalni. Ilyen az emberi természet, de már korábban is megírtam, hogy

az orosz támadások során a „neheze” mindig az egykor ukrán állampolgárnak számító „szakadár” harcosoknak jut, akik „harci morálját” az elmúlt nyolc év szenvedései, családi tragédiái alapozták meg. Az az egyszerű tény is hajtja őket, hogy ha „nem győznek”, akkor minden lehetőségüket elvesztik a jövőre.

Ebben az esetben el kell hagyni szülőföldjüket és értelmetlenné válna az eddigi összes áldozatuk. Az elmúlt nyolc évben volt elegendő idejük arra, hogy „feladják”, de nem tették meg. Higgye el a tisztelt Olvasó, ezeknek az embereknek a harci moráljával nincs gond. A Föderációból érkező katonák pedig oroszosan kezdenek „beleszokni” a pokolba.

Seth Harp amerikai oknyomozó újságíró, iraki veterán nemrégiben arról számolt be a közösségi oldalán, hogy a Kijev mellett harcoló külföldi zsoldosok nemcsak az orosz hadsereg, hanem az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) áldozatai is. Harp azt is kijelentette, hogy éppen eleget látott Ukrajnában ahhoz, hogy elmondja, esélytelen, hogy ilyen mentalitással győzzenek az ukránok, hiszen saját erőforrásaikat emésztik fel a hozzá nem értéssel, fegyelmezetlenséggel és a figyelmetlenséggel. Szerinte az ukrán oldalhoz csatlakozó katonák és az ukrán hadsereg védelmi erőfeszítései teljesen fölöslegessé válnak. Teljesen feleslegesen halnak meg emberek ezrei.

A „hősök” értelmetlen módon áldozzák fel az életüket, mert semmilyen stratégiai „haszna” sincs az áldozatuknak.

„A média csak az egyik oldalról beszél. Én itt vagyok, és látom a valóságot. Miközben hidakat robbantanak fel, a baráti erők még mindig a másik oldalon vannak, nincs kommunikáció az egységek között, állandóan baráti tűzharc folyik – részletezte a zűrzavart a haditudósító.


Az Ukrajnába Nyugatról tömegesen beáramló fegyverek nem jutnak el sok olyan katonához, akiknek valóban szükségük lenne rájuk – jelentette a Toronto Star című kanadai lap a múlt héten.

Az időkorlátok, a hozzá nem értés és a korrupció miatt a fronton rosszul felszerelt harcosok vannak – közölte az újság.

A riport – amely külföldi önkéntes harcosokkal és egy olyan kanadai csoporttal készített interjún alapult, amely Ukrajnában harcoló katonák felszerelésére gyűjt pénzt – a legújabb bizonyíték arra, amit a lap az ország frontvonalai „sötét és elkeserítő valóságának” nevezett.

A francia idegenlégió egyik kanadai veteránja szerint néhány tapasztalt külföldi harcos, aki Irakban és Afganisztánban szolgált, a megfelelő fegyverek és felszerelés hiánya miatt nem hajlandó harcba szállni. Az ukrán tisztviselők minden külföldi önkéntest fegyvermániás turistaként kezelnek – panaszolta a név nélkül nyilatkozó kanadai.


„Ott van a másik csoport, amelyik úgy van vele, hogy ‘Ó, én csak oroszokat akarok ölni! Küldjetek a frontra! Nekem elég három tár és egy AK-47-es is. Nincs szükségem védőlemezekre vagy sisakra'” – mondta a lapnak. “Ez a többség határozza meg a mércét.”


A probléma része, hogy Ukrajna nem szán időt az emberek megfelelő felkészítésére, mielőtt a frontvonalba küldené őket. Kurtis Pasqualle, egy amerikai katonaorvos, aki önkénteseket tanít, azt mondja, hogy csak két-három hét jut a tanfolyam elvégzésére, amihez normális esetben négy hónapra lenne szükség. És nem világos, hogy az általa kiképzett medikusok mennyire lehetnek majd eredményesek, mert a gyógyszerek, (például az erős fájdalomcsillapítók) beszerzése „szinte lehetetlen” ott, ahová mennek – mondta.

A hiány éles ellentétben áll azzal a beáramló katonai segéllyel, amelyet Ukrajna nyugati országoktól, köztük Kanadától kap. Ez részben a logisztikai problémáknak köszönhető, jelentette a Star egy ukrán tisztviselőre és egy kanadai adományozó csoportra hivatkozva. Ugyanakkor „vagy a hozzá nem értés, vagy az illetékelen beavatkozás” esetei is tapasztalhatóak – írta a lap, több közelmúltbeli korrupciós esetet idézve.

A múlt héten letartóztattak egy nyugat-ukrajnai katonai közigazgatási vezetőt, aki állítólag adományozott mentőautókat használt egy profitorientált szolgáltatás működtetésére. Áprilisban egy városi polgármestert tartóztattak le, mert állítólag kenőpénzt fogadott el azért cserébe, hogy egy adományozott kisbuszt egy másik félnek adományozott. Dél-Ukrajnában pedig letartóztattak egy alkalmazottat, aki állítólag fegyvereket, köztük egy páncéltörő gránátvetőt értékesített a feketepiacon.

A The Star emlékeztetett arra, hogy tavaly a Global Organized Crime Index „Európa egyik legnagyobb fegyverkereskedelmi piacának” nevezte Ukrajnát.

A kanadai védelmi minisztérium kizárólag ukrán partnerére támaszkodik annak biztosításában, hogy az Ottawa által az országba küldött fegyvereket az Oroszország elleni harcban használják fel – tette hozzá a lap.

Ezen a héten már másodszor mondta ki egy szakértő vendég a német közszolgálati ZDF televízió talkshow-jában, hogy Ukrajna elvesztette, Oroszország pedig megnyerte a háborút.

Az egyik legnépszerűbb német közéleti tévéműsor házigazdája, Sandra Maischberger műsorának szerda esti adásában Kerstin Palzer, az ARD regionális televízió riportere és Wolfram Weimer újságíró, a Die Welt korábbi főszerkesztője volt a két vendég. Palzer az Ukrajnának küldött nyugati segélyek – köztük a német fegyverszállítások – fontosságát emelte ki. Szerinte Németországnak „nem volt választási lehetősége", máskülönben Oroszország az agresszív stratégiájával legyőzné Ukrajnát.


„Attól tartok, most abban a helyzetben vagyunk, amikor be kell látnunk egy kellemetlen igazságot. Ez pedig az, hogy Oroszország megnyerte ezt a háborút. Óriási területi fölényben vannak, körülbelül akkorában, mint Hollandia és Belgium területe együttvéve, és biztosított a szárazföldi kapcsolat a Krímmel. Mindezek után hogyan tudná Oroszország elveszíteni ezt a háborút?" – tette fel a kérdést a külpolitikai elemző.


Weimer azon megállapítását is idézte, mely szerint Ukrajna a nyugati fegyverszállításokkal együtt sem lesz képes a maga javára fordítani az erőviszonyokat. Mindezek mellett a Nyugat a „nemzetközi szankciók játékában is vesztésre áll".

Moszkva egyidejű nyitása Kína és India felé jelentősen csökkenti a nyugati büntetőszankciók káros hatásait – mutatott rá az elemző. Az orosz-ukrán háború, úgy tűnik, bármeddig eltarthat: csak Amerikán és az általa Ukrajnának küldött és ígért fegyverzet-támogatásokon, terveken múlik, hogy meddig húzódik a konfliktus.

A háború kezdete óta találgatják a szakértők, hogy vajon mi is lehet az a végállapot (end state), amely felé a harcoló felek és a mögöttük álló hatalmak törekednek.


Tekintsük át először az ukránok nyilatkozatait


Ukrajna a Nyugattól kért fegyverek mindössze 10 százalékát kapta meg az orosz offenzíva elhárítására – közölte korábban az ukrán védelmiminiszter-helyettes.


„Abból, amire mondtuk, hogy szükségünk van, annak eddig csak a 10 százalékát kaptuk meg. Bármennyire is igyekszik Ukrajna, bármennyire is profi a hadseregünk, a nyugati partnerek segítsége nélkül nem leszünk képesek megnyerni ezt a háborút” – mondta Anna Maljar televíziós nyilatkozatában, hozzátéve, hogy a Nyugatnak fel kellene gyorsítania a szállítások ütemezését.


Olekszij Arestovics, az Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója szerint egyenesen a német kancellár felelős a háborúban életüket vesztett ukránok haláláért, mivel megígérte a nehézfegyvereket Ukrajnának, de még nem adták át azokat.


„Ha megfelelő mennyiségünk lesz, megnyerjük a háborút. Amikor a Nyugat 120 nagy hatótávolságú tüzérségi egységet adott, a helyzet a fronton azonnal megváltozott – három nap alatt az oroszoknál csökkent az offenzíva sebessége” – mondta Olekszij Aresztovics.

„Mr. Scholz, Ön felelős a halott katonáinkért és civiljeinkért, gyerekek halnak meg minden nap, naponta 100 katonát veszítünk, mert nem ad nekünk nehézfegyvert. Az ukrán hadsereg erős, meg tudnánk verni az oroszokat és kiűzni őket országunkból, de szükségünk van fegyverekre”


Dmitro Kuleba, az ukrán diplomácia vezetője kijelentette, hogy az ukrán katonák ásót, kapát ragadnak és azzal fognak harcolni az orosz megszállók ellen, ha a Nyugat leállítja a fegyverszállításokat. Dmitro Kuleba a német ARD televízió csatornán jelentette ki, hogy a puszta létezésért vívott harcban az ukrán katonák készek bármilyen eszközzel harcba szállni az agresszor ellen, ha nem kapnak újabb fegyvereket. Azt is mondta, hogy minél hamarabb küldik Ukrajna számára a fegyvereket, annál jelentősebb lesz a segítség. Ha késlekednek a fegyverszállításokkal, akkor is meg fogják köszönni, ám addig rengetegen fognak meghalni.

Mihajlo Podoljak, az elnök kabinetfőnökének tanácsadója közölte, mennyi és milyen fegyverekre van szükség a háború befejezéséhez. A listán szerepel 1000 db. 155 milliméter kaliberű nehéztüzérségi üteg, 300 rakétasorozatvető, 500 tank, 2000 páncélos és 1000 drón.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy héttel ezelőtt megfogadta, hogy „felszabadítja” az oroszországi Krím területét, valamint a független Donyecki (DNR) és Luganszki (LNR) köztársaságokat. „Minden városunkba, minden falunkba eljutunk, amelyeken nincs ott a zászlónk”– dicsekedett Zelenszkij egy hétfő esti videóbeszédben, azt állítva, hogy hadserege legyőzi orosz ellenfeleit Kelet-Ukrajnában, és visszafoglalja Mariupol, Herszon és Melitopol városát az orosz, illetve a DNR és az LNR erőitől.


„És kérek mindenkit, akinek van olyan lehetősége, hogy kommunikáljon a megszállt déli terülteken élő emberekkel… mondja, hogy lesz felszabadulás” – folytatta. „Mondják ezt Gorlovkának, Donyecknek, Luganszknak. Mondják meg nekik, hogy az ukrán hadsereg biztosan el fog jönni”. “Természetesen fel fogjuk szabadítani a Krímünket is. Minden orosz hivatalnok, aki értékes földet foglalt el a Krímben, emlékezzen arra: ez nem az a föld, ahol békében fognak élni”– fenyegetőzött. „Csak elég fegyver kell hozzá” – mondta Zelenszkij hétfő este. „A partnerek rendelkeznek vele. Elegendő mennyiségben. És mi minden nap dolgozunk azért a politikai akaratért, hogy ezek a fegyverek megjelenjenek nálunk.”


Olekszij Reznikov ukrán hadügyminiszter kijelentette, hogy Ukrajna elsődleges feladatának tekinti az orosz invázió megállítását és a határvonalak mielőbbi visszaállítását a február 24. előttiekre. Az oroszok megállításához a nyugat által küldendő tüzérségi ütegekre, tankokra, páncélosokra és légelhárító fegyverekre van szükség. Ha ez meg lesz, akkor jöhet az ellenség kiűzése és a nemzetközileg elismert határok visszaállítása. A miniszter hozzáfűzte, hogy a nyugati fegyvereket nem akarják Oroszország elleni támadásra vagy orosz területek megszerzésére használni. Csupán az ország teljes felszabadítása a cél. Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna Oroszország elleni mielőbbi győzelme érdekében Európának és a világ többi részének össze kell fogni és fegyverekkel ellátni, pénzügyileg támogatni Ukrajnát, és szankciókkal sújtani Oroszországot.

Zelenszkij február óta többször tett békeajánlatot, hogy aztán napokkal később a Krím és a Donbassz elfoglalására szólítson fel. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a múlt hónapban azt mondta, hogy az ilyen, „egymásnak ellentmondó nyilatkozatok” miatt „lehetetlen teljesen megérteni [Kijev] szándékait és azt, hogy kész-e józanul hozzáállni és elismerni a dolgok valódi állását”.


Orosz oldalról érdemes a leginkább érintett féllel kezdeni a háborús végállapot elemzését


Gyenyisz Pusilin, a Donyecki Népköztársaság vezetője a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon a sajtónak, arra a kérdésre válaszolva, hogy mi legyen Odessza sorsa, kijelentette: „Ukrajna minden orosz városát fel kell szabadítani”. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jövőjéről szólva Pusilin azt mondta, hogy szerinte nemzetközi bíróság elé kellene állnia a Donbaszban elkövetett bűnei miatt.

A szakadárok oldalán harcoló Ramzan Kadirov csecsen vezető szerdai bejegyzésében foglalta össze véleményét: Az ukránok a szeverodonyecki Azot üzem pincéiben lévő nők, gyerekek és idősek evakuálását kérték Lysychansk felé, az ukrán ellenőrzés alatt álló területre. Kadirov állítása szerint az Akhmat csecsen különleges erők egységei utasítást kaptak, hogy szervezzenek „zöld folyosót” a harci övezet elhagyásához, szerdán 8:00 és 22:00 óra között. Kadirov szerint azonban az ukránok különböző tüzérségi fegyverekkel lőni kezdték a folyosó megszervezésében részt vevő egységeket.


Vajon milyen anya nevelte fel ezeket a fasiszta teremtményeket? Amint fogságba esnek, kijelentik, hogy a testükön lévő náci tetoválások fiatalkoruk hibái, hogy soha nem láttak fegyvert és nagyon szeretnék felhívni az anyjukat vagy a feleségüket. De ha szabad kezet adunk nekik, akkor tüzérséggel fogják lőni a civileknek szánt »zöld folyosót«” – írja a csecsen hadúr. „Az ukrán fasisztákat össze lehet és kell hasonlítani a német fasisztákkal, de még itt is elgondolkodik az ember néha: nem rosszabbak-e a modern fasiszták?” – teszi fel a kérdést bejegyzésében Kadirov. A csecsen vezető szerint „ezen incidens után nem lehet kétséges”, hogy az ilyen „náci söpredékeknek a denácitlanítása és demilitarizálása elengedhetetlen”, és hozzáteszi, hogy „még egy békemegállapodás esetén is, a tárgyalások és a különleges művelet befejezése után, ezeket a fegyveres fasisztákat el kell fogni és tisztességes bíróság elé kell állítani”. Addig nem lesz béke Ukrajnában, amíg legalább egy ukrán nacionalista életben van” – szögezte le Kadirov.


Vasárnap Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök, aki bejegyzésében csak Malorosszijaként [Kis-Oroszországként] hivatkozik Ukrajnára, a következőt nyilatkozta:


„Az Európai Unió ugyanarra a sorsra juthat, mint a Szovjetunió, és eltűnhet a térképről, mielőtt Ukrajna is taggá válna.”


Medvegyev, aki 2008 és 2012 között orosz elnök volt, jelenleg pedig az ország Biztonsági Tanácsának helyettes vezetője, a Brüsszel által Ukrajnának tett „ígéreteket” a szovjet vezetők kommunizmusépítési terveihez hasonlította.


Megígérték! És csak Malorosszijának ígérték, Grúziának még csak nem is (én megsértődtem volna a helyükben, Törökországról nem is beszélve). Megígérték, de feltételekkel. A típusnak jobbnak, tisztábbnak kell lennie. Kevésbé korrupt, fejlettebb, felvilágosult, okosabb. Ursula néni még azt is mondta, hogy az ukránok meghalnak az EU-tagságért. És ennyi… És mi van akkor (kopogjuk le), ha az EU addigra eltűnik? Félelmetes belegondolni, mekkora botrány lesz ebből, hiszen milyen áldozatokat hoztak az EU-csatlakozás oltárán, és mekkora csalódássá válnak a boldogtalan ukránok várakozásai?! Uh, nem akarom elkiabálni! – tette hozzá.


Medvegyev egy korábbi kijelentésében jelezte, hogy előfordulhat, hogy Ukrajna két év múlva nem lesz rajta a világtérképen. Akkor az Oroszországi Biztonsági Tanács alelnöke az ukrán energiaimport igényekre reagált.


„Láttam egy jelentést, miszerint Ukrajna kölcsönbérleti szerződés alapján cseppfolyósított földgázt akar a tengerentúli uraitól, két éven belül történő szállítással. Ellenkező esetben egyszerűen halálra fog fagyni a következő télen. Csak egy kérdés. Ki mondta, hogy Ukrajna két év múlva egyáltalán létezni fog a világtérképen? Bár az amerikaiakat már nem érdekli – annyit fektettek be az oroszellenes projektbe, hogy minden egyéb semmit sem jelent nekik…”



Ukrajna bunkereket épít


Az ukrán parlament vasárnap elfogadta azt a törvényt, amely előírja, hogy minden újépítésű középületbe be kell építeni egy óvóhelyet is. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat felkészült a „permanens” háború állapotára, és most válik igazán valóságossá az a kijelentésem, hogy

a férfi lakosság számára Ukrajna a Nyugat „harci szolgálatra kötelező börtöne”.
Olekszij Danyilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkára szerint Ukrajna még messze van attól, hogy véget vessen az Oroszországgal vívott háborúnak, az ellenség ugyanis nagyon nagy erőforrásokkal rendelkezik – jelentette ki.

A frontvonalon feszült, nehéz a helyzet. Én nem tartozom azok közé, akik azt hiszik, hogy az orosz hadsereg gyenge, hiszen nagyon nagy erőforrásaik vannak – mondta. Danyilov szerint az oroszok felülmúlják őket a tüzérség és a nehézfegyverek tekintetében. – A katonáinkat ez nem ijeszti meg. Tartjuk a pozícióinkat. Időről időre ellentámadásba lendülünk. A háború azonban még mindig tart, és még koránt sincs vége – fogalmazott.


Azt is megjegyezte, hogy a háború csak akkor ér véget, amikor az orosz csapatok elhagyják Ukrajna területét, beleértve Donbászt és a Krím félszigetet is. Danyilov azonban nem tartotta kizártnak a tárgyalások általi befejezés lehetőségét sem.



A Pentagon szerint Ukrajna „állandó katonai táborrá” alakul át évtizedekre


A Pentagon szerint Ukrajna túléli a háborút, egyfajta „állandó katonai táborrá” alakul át, és az Egyesült Államoknak pedig nincs más dolga, mint hogy még évekig segítse fegyverekkel, kiképzéssel, felderítési adatokkal, „tanácsadással”, külföldi „önkéntesekkel” és Oroszország elleni szankciókkal.

Kathleen Hicks védelmi miniszter-helyettes szerint az Egyesült Államok kidolgoz egy tervet arra, hogy hogyan támogassa Ukrajnát 5, 10 és 20 év múlva is. Kathleen Hicks védelmi miniszter-helyettes hétfőn azt mondta, a Pentagon vezetői úgy vélik, hogy Ukrajna állam túléli Oroszország invázióját, és az Egyesült Államok arra készül, hogy az elkövetkező években felfegyverzi az országot.


„Azt hiszem, ma biztosíthatjuk magunkat arról, hogy lesz egy Ukrajna nevű ország. Ez egy szuverén ország lesz, és az országnak lesz egy hadserege, amelynek meg kell védenie azt” – mondta Hicks a Defense One Tech Summit rendezvényen. „És így, ahogy előre tekintünk, végiggondoljuk, milyen képességekre van szükségük az ukránoknak ahhoz, hogy hosszú távon megvédjék magukat” – tette hozzá.


William Alberque, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének stratégiai, technológiai és fegyverzetellenőrzési igazgatója úgy véli, hogy ha Ukrajna nem tudja áttörni az orosz arcvonal egyes részeit, és nem kezdi el visszaszorítani a megszállókat, akkor valamiféle álló háború, befagyott konfliktus jöhet létre, amely egy évtizedig vagy tovább is eltarthat.


„De az invázió ezen inflexiós pontja veszélyessé válhat, mert Oroszország most mindent bevet a térség teljes elfoglalása érdekében. Ez az a része a háborúnak, ami miatt az ember nagyon aggódik, mert ez egy kifárasztásra irányuló háború, amikor Oroszország rengeteg tonnányi lőszert vet be a csatába, ágyútölteléknek használva a donyecki és luhanszki szeparatista fegyvereseket. Az oroszoknak a hatalmas emberi erőforrásaik kihasználásával megvan az esélyük arra, hogy Ukrajna több területet veszítsen” – fogalmazott.



Esélylatolgatás számolgatással


Térjünk vissza Mihajlo Podoljak megállapításához, miszerint Ukrajnának 1000 db. 155 milliméter kaliberű tüzérségi eszközre, 300 rakétasorozatvetőre, 500 harckocsira, 2000 gyalogsági harcjárműre és 1000 drónra van szüksége ahhoz, hogy „megnyerjék” a háborút. Ez a mennyisségű eszköz nem elegendő ehhez. Úgy számolom, hogy a listán szereplő mennyiségek arra lennének elegendőek, hogy Ukrajna még 3-6 hónapig ellenálljon. Ez a mennyiség is akkor tudna jelentős változást elérni, ha azonnal leszállításra kerülne és minden eszközhöz rendelkezésre állna a kiképzett és felkészített kezelőszemélyzet, ami természetesen lehetetlen. Ez egy „varázsütésre” nem fog megvalósulni.

Ukrajna nyugati csapatok segítségnyújtása nélkül ezt a háborút el fogja veszíteni. Azt se felejtsük el, hogy az erőviszonyok megváltoztatása esetén az oroszok védelembe rendezkednének be, és abban a pillanatban máris háromszor-ötször nagyobb ukrán (vagy valamilyen) erőkre lenne szükség ahhoz, hogy a támadó („felszabadító”) műveletek eredményre vezessenek.

Ehhez kb. 3600 modern tüzérségi eszközre, 2400 harckocsira, 4900 gyalogsági harcjárműre, 800 sorozatvetőre, 3500 drónra, 800 vadászrepülőre, 250 bombázóra lenne szükség. Ukrajnának egyidőben legalább 530 ezer katonát (kiképzett harcoló erőt, nem területvédelmi milicistát) kellene fegyverben tartania és a műveletek végén több százezer halott és sebesült maradna a harctereken és a kórházakban.

A mostani helyzet szerint az ukránok naponta 6000 tüzérségi lőszert használnak fel és három-öt légi bevetést hajtanak végre, míg az oroszok napi 40-60 000 tűzcsapást mérnek az ukránokra és több száz légi bevetést hajtanak végre. Egy ukrán támadáshoz napi 120-150 ezer tüzérségi lőszerre és ezer légi bevetésre lenne szükség.

Az USA mindösszesen 60 milliárd dollárral tervezi támogatni Ukrajnát. Az európai szövetségesek által felajánlott támogatások együttesen nem érik el a 78 milliárd dollárt. Zelenszkij szerint havi hétmilliárd, az IMF szerint ötmilliárd dollárra van szüksége Ukrajnának ahhoz, hogy működtesse a gazdaságot. Ha ez a pénz nem érkezik meg nyugatról, akkor nem tudják fizetni a béreket, nem tudják biztosítani a lakosság ellátását és nem tudják működtetni az adminisztrációt sem. Ez nem a háború költsége, hanem az az összeg, amelyre az ország gazdasági veszteségeinek pótlására van szükség. Itt egy „ukrán seisachtheia-ra” (adósságterhek teljes lerázására) volna szükség.

Hihetetlen de az oroszok ellen harcoló Ukrajna eddig fizette a tartozását az Orosz Föderációnak. Dmitrij Peszkov egy héttel ezelőtt kijelentette, hogy Moszkva november közepén felajánlotta, hogy kész feltételekkel átütemezni a december végén lejáró 3 milliárd dolláros ukrán adósságot.

A feltételek között szerepelt, hogy Kijev ismerje el: állami hitelről van szó és nem magánhitelről, ahogy ezt most állítja. A másik fontos feltétel, hogy a visszafizetésre valamelyik vezető európai, vagy más országbeli bank garanciát vállaljon. Moszkva akkor jelezte, hogy Kijevnek december 8-áig van ideje az ügy megoldására, ellenkező esetben Moszkva úgy tekinti, hogy Ukrajna fizetésképtelen, és bírósághoz fordul.

Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök nemrég azzal fenyegetőzött, hogy Ukrajna moratóriumot mond ki tartozására, ha Oroszország nem ad ugyanolyan hitelkönnyítéseket, amilyeneket megkapott nyugati magánhitelezőktől, akikkel sikerült megállapodni 15 milliárd dollártartozás átütemezéséről. A hitelezők vonakodva bár, de belementek, hogy magasabb kamatok fejében leírják az adósság 20 százalékát, és négy évvel meghosszabbítják a futamidőt.

Jelenleg ott tartunk, hogy az ukrán parlament kezdeményezte az államadósság elengedését. Az ukrán képviselők úgy vélik, hogy az Orosz Föderáció inváziója előre nem látható körülmény, amely lehetővé teszi az államadósság leírását. Azt sürgetik, hogy a kormány haladéktalanul tárgyaljon minden külföldi hitelező partnerével, hogy írják le és vizsgálják felül Ukrajna állami és államilag garantált külföldi adósságát. Ukrajna gazdaságának háborús veszteségei az előzetes becslések szerint jelentősen meghaladják az ezermilliárd dollárt. Az ukrán pénzügyminisztérium által közzétett adatok szerint az állam és az állam által garantált külső adósság 1662,69 milliárd hrivnya, azaz 56,83 milliárd dollár. Ukrajnának áprilistól ez év végéig 102 milliárd hrivnya külső adósságot kellene kifizetnie.

Az államadósság elviszi a rendelkezésre álló források nagy részét, holott a háborús viszonyok között az érintett ukránok tízmillióinak szociális védelmére és a hadsereg finanszírozására kell a pénz.
Ez azt is jelenti, hogy a „fogvatartottak országában” minden állami és magánadósságot el kell törölni ahhoz, hogy Ukrajna legalább az „alapokat” megteremtse céljai eléréséhez. Ukrajna belső adóssága ma 200 milliárd dollár körül van, ami azt jelenti, hogy 250 milliár dollárról kellene lemondani a hitelezőknek.

És akkor számoljunk csak tovább! A háborús veszteségek eddig ezermilliárd dollárt tettek ki, az adósságkezelés 250 milliár dollár. A továbbiakban az ukrán gazdaság havonta 7-10 milliárd dollárt veszít, amit valakinek ki kell fizetni. Ha a Podoljak által kért eszközöket megkapják, akkor az a kiképzéssel és az újabb katonák bérével együtt újabb 120-150 milliárdos befektetés lesz. Ha pedig támadni akarnak, hogy a „területeiket” visszaszerezzék, akkor ennek az összegnek az ötszörösére van szükség. Ukrajna „területi integritásának” visszaállítása, az ország újjáépítése minimum 2-3 ezer milliárd dollárba kerülne. Oroszország „veresége” még többe.

Hol van ehhez az összeghez képest az amerikaiak és a szövetségesek által ígért 78 milliárd?! Ki fogja ezt kifizetni? Az éppen gazdasági recesszió felé tartó Nyugat? Lakosságarányosan Magyarországnak ebből legalább 2-4 milliárdot kellene állnia, azaz 1 000 milliárd forintot.

A Financial Times szerint 1500 milliárd dollárba került az afganisztáni „hadművelet”, de a következő évtizedekben még több százmilliárd dollárnyi járulékos költség várható. Az iraki háború is 1700 milliárd dollárba került, és e két költség együtt fontos tényezője annak, hogy az amerikai közvélemény vonakodik a hasonló katonai intervencióktól másutt a világban. Oroszország gazdasági ereje, lakosságnagysága, területe jóval meghaladja az előbb említett két országét.

Nyugodtan feltehetjük a kérdést: Mennyi az esélye annak, hogy ha 3 200 milliárdból sem sikerült semmit sem elérni ezekben az országokban, akkor majd 60-78 milliárdnyi befektetésből „meg lehet törni” Oroszországot? Csak költői kérdés volt.

Számolgatás helyett atomcsapás?


Mindennek tetejébe ez a „számolgatás” nem is ér semmit, mert „Az Oroszországi Föderáció Nukleáris Elrettentési Politikájának Alapelvei” szerint Oroszország – ahogy egyébként az Egyesült Államok is – ugyan elrettentésről beszél, de valójában első csapásra készül. Ahogy az aktuális, 2014-es orosz katonai doktrínában, az Alapelvekben is fenntartják a lehetőséget, hogy atomfegyvereket az Oroszország ellen irányuló hagyományos támadás esetén is bevethetnek, amennyiben a támadást Oroszország létét fenyegetőnek értékelik.

Azt pedig maga Putyin elnök ismerte el a Valdai Club 2015-ös tanácskozásán, hogy még egy, hagyományos robbanószerekkel felszerelt precíziós fegyverekkel a kritikus infrastruktúrára mért csapást is ilyen fenyegetésként értékelnének, vagyis atomcsapással torolnának meg. Az Alapelvekben ezt újfent megerősítik. Ebben az áll, hogy az orosz atomfegyverek, támogató erők és irányítási rendszerek készültségi foka „garantálja, hogy bármilyen helyzetben elfogadhatatlan méretű károkat okozzunk az agresszornak”.

Radoslaw Sikorski, az Európai Parlament képviselője, volt lengyel külügyminiszter szerint a Nyugatnak joga van nukleáris fegyvereket adni Ukrajnának. Sikorski azzal érvelt, hogy Oroszország megsértette a budapesti memorandumot. Az Ukrajna, Oroszország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok által 1994-ben aláírt dokumentum értelmében Kijev vállalta, hogy lemond szovjet korabeli nukleáris arzenáljáról. Az aláírók ígéretet tettek arra, hogy „tiszteletben tartják Ukrajna függetlenségét és szuverenitását, valamint meglévő határait”.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök február 19-én a németországi Münchenben tartott biztonsági konferencián felvetette a budapesti memorandumot. Figyelmeztetett, hogy a megállapodás „nem fog tovább működni”, hacsak nem garantálják teljes mértékben az ország biztonságát.


„Ukrajna biztonsági garanciákat kapott cserébe, hogy lemondott a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenáljáról. Nekünk nincsenek ilyen fegyvereink. Nincsenek meg a garanciák sem” – mondta Zelenszkij.


Putyin márciusban azt mondta, hogy atomfegyverek beszerzése ukrán részről „valódi fenyegetést” jelentene Oroszország számára. Oroszország február 24-én indította meg hadműveletét Ukrajnában, miután Kijev nem hajtotta végre az először 2014-ben aláírt minszki megállapodások feltételeit, és Moszkva végül elismerte a donyecki és luganszki köztársaságok függetlenségét a Donbasszban. A német és francia közvetítéssel létrejött jegyzőkönyvek célja az volt, hogy a szakadár régiók különleges státuszt kapjanak az ukrán államon belül.

A Kreml azóta követeli, hogy Ukrajna hivatalosan is nyilvánítsa magát semleges országnak, amely soha nem csatlakozik az Egyesült Államok vezette NATO-hoz. Kijev ragaszkodik ahhoz, hogy az orosz offenzíva teljesen indokolatlan volt, és cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint a két köztársaság erőszakos visszafoglalását tervezte.


Végkövetkeztetésünk


Ukrajnának nyugati csapatok bevetése nélkül esélye sincs megnyerni a háborút. Ám ha ez a „segítség” valóban megtörténne, akkor nekünk, magyaroknak a déli féltekén kell új hazát keresnünk.


 






1 092 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page