Beintett a Fekete Kéz – Miklauzič István jegyzete
- szilajcsiko
- júl. 27.
- 4 perc olvasás
Előzmény:
Érdekes, és talán nem érdektelen az élmény, amely a „trianoni történetem” megjelenése után bekövetkezett. A cikk (Trianoni találkozás mai térben és időben, 2025-06-03) végén közreadott egyik forrás honlapját már rá két napra (!), egyszerűen törölték: Account suspendedn (Fiók felfüggesztve), ma is hűlt helye van.
A fejlemény érdekessége abban rejlik, hogy ez a forrás bizonyította a történet hitelességét, ezen a közösségi felületen volt olvasható.
Ebből kiindulva fennáll annak a gyanúja, hogy ez nem lehet a véletlen műve, valakiknek érdekében állhatott a blog eltüntetése. Elvben két érdekelt fél létezhet ebben az ügyben, az egyik a volt besúgók maguk, illetve mai segítőik, a másik az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) azon tettre kész munkatársai, akik tetszésük szerint kezelik és minősítik az akták iratait. Ezt maga a törölt honlap tulajdonosa tapasztalta és adta közre.
A közölt cikkben nem tettem említést arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1960-ban a petőfisek perében huszonnégy, többnyire fiatalkorú budai gimnazistát ítélt rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” miatt. A kommunista gonoszoknak sikerült a diákcsínyt államcsíny kísérletének bűntételére emelni, hogy rabigát tehessenek a bátor magyar diákok nyakába. Pályájuk egész életükre kiterjedően megtört, egyikük a levett honlap fenntartója volt.
Ez lett a szomorú történet vége, de nézzük, mi is történt lényegében? Az 1956-os forradalom leverése után, a megtorlás időszakában a budai Petőfi Sándor Gimnáziumban megalakult a „Szabadságharcos” csoport. A diákok egyikének lakásán gyűltek össze és szervezkedtek a haza megmentésére, de egyes árulóvá lett osztálytársaik is beépültek közéjük, akik viszont a háttérben jelentettek a politikai rendőrségnek. Az ÁBTL-től kikért papírok alapján bizonyosodott, hogy – mások mellett – főleg, a „Váradi” fedő nevű Bratianu Dan László (BDL) osztálytársuk jelentett az „ellenforradalmi szervezkedésről”.
Az egyik áldozat úgy nyilatkozott a tapasztalatok birtokában, hogy Bratianut nem beszervezték, hanem eleve besúgó volt. Boldogan és önként jelentett. Ezután bízták meg a nyomozó hatóságok a felderítéssel, majd beépüléssel az ellenállók csoportjába. E tevékenységében segédkezett neki B. András, az ávós szülői háttérrel rendelkező osztálytársa, és a gimnázium akkori KISZ-titkára is. Bratianut nem tartóztatták le, holott mindig ott volt a csoport összejövetelein. Minden jegyzőkönyvbe vett vallomásból kihagyták a nevét, a bírósági tárgyaláson sem említették. Jutalma az volt, hogy fényes ügyvédi pályát futhatott be.
Az ortodox keresztény családban született, templomba járó Bratianu ismerhette a Bibliát. Lehet, hogy cselekedeteit is annak szellemében igyekezett elkövetni, csak éppen nem jó példaképet választott. Szinte sikerült utánoznia Júdás árulását, aki a megtévesztés magasiskolájának kétségtelen példáját mutatta fel. A szintén idegen származású román betelepülő a budai forradalmárok között volt, de nem közülük való. Olyan volt, mint ők, hozzájuk hasonló, mégis egészen más, magyarul beszélt, de nem volt magyar.
A fekete lelkű fedett ügynök tehát belépett a kommunista elnyomó hatalom gépezetébe, és beférkőzött az ellenállók, a későbbi áldozatok bizalmába. A törpe jellemnek ez testhez álló feladat volt. Vérében volt a könyörtelen bojár önkényeskedő hagyomány, hiszen a Bratianu nagycsalád a felemelkedését és meggazdagodását a román és a magyar parasztság sanyargatásával és kirablásával alapozta meg. Az ezt követően kitört lázadást leverették és a halottak számát lehazudták. Jutalmul az álnok utód, dr. Bratianu Dan László is felemelkedhetett, míg áldozatai üldözöttekké váltak és évtizedekre elbuktak. Életük végig fenyegette őket egy nem látható, mégis időnként rájuk lecsapó kéz.
Erről jut eszembe egy anekdota az 1960-as évekből, amelyben egy cég a következő marketing fogást alkalmazta egyik terméke beharangozására Amerikában. Naponta névtelen levelek szétküldésével tartotta rettegésben az embereket, miszerint a címzetteknek már csak hét napjuk van hátra – aztán már csak hat, öt stb. – készüljenek fel a halálra. Aláírás: A Fekete Kéz. Terjedt a hír, és így ment ez addig, amíg elérkezett a hetedik nap, amikor váratlanul egy öles hirdetés jelent meg az újságokban: „Nincsen többé Fekete Kéz, mindent lemos a Gold szappan.” Ez egy hatalmas és ártatlan üzleti fogás volt, amelynek a végén minden tisztázódott, beállt a béke és nyugalom.
Nem így fest a kép a mi történetünkben. Lehet, hogy dr. Szendrődi Győző esetében egy igazi fekete kéz nyúlt közbe, amelyet nem lehet tisztára mosni? E gondolat futtatásának nincsen semmilyen bűnös szándéka, pusztán egy gyanút enged az útjára. Ez talán érthető is napjainkban ennyi történelmi hullámvasutazás után. Amíg velünk élnek a gonoszok, mindig velünk lesz a létező, de láthatatlan Fekete Kéz.
Kishazánkban ilyenkor rögvest beindul a társító emlékezet. Ahogy az annak idején láthatatlanul működő hatalmi gépezet BDL-t és a többi besúgót irányította, úgy az átmentett, ma is működő maradék háttércsapat számtalan olyan kétes személyt irányít, akár a levéltárakban is, akik sajátos nézeteik szerint kifehérítenek, lefednek bűnös neveket, eseményeket az eredeti iratokban, másolatokban. Mások a közösségi médiában képesek eltüntetni honlapokat. Nem tudjuk, hogy kik dolgoznak ellenünk a háttérben. Amíg nem derül ki, hogy valójában mi történik, addig a gyanú megállja a helyét.
Így nyitva is marad a kérdés, hogy a honlap gyors törlése kinek állhatott az érdekében, ez a húzás a háttérben kinek a keze nyomát viseli? Várunk a válaszra, amelyből egyszer talán még az is kiderül, hogy ennek a Fekete Kéznek szőrös-e a talpa.
Kapcsolódó cikkünk:
