Belebukhat a „líbiai kormány” a szíriai zsoldosok bércsökkentésébe
Proxy háború során a fegyveres konfliktus két állam között úgy zajlik, hogy egy harmadik ország egymás ellen küzdő fegyveres csoportjait támogatják nem állami szereplők bevonásával. A kapcsolat általában finanszírozás, katonai kiképzés, fegyverek, katonai magánvállalkozások részvétele vagy egyéb anyagi segítség formájában jelentkezik. Ezek a segítségek hozzásegítik a feleket a háborús erőfeszítések fenntartásában. A „helyettesítő” erők jelenléte azért sem kívánatos, mert általánosságban elmondható, hogy a fegyveres konfliktusok hossza, intenzitása és mértéke gyakran jelentősen megnő, ha a harcosok képességeit külső támogatással növelik. A háború hosszabb lesz és nagyobb károkat okoz a lakosság számára. Az így megerősített harcoló felek ritkábban vesznek részt diplomáciai tárgyalásokban, később merülnek ki a harcokban és az elpusztított nagysága infrastruktúra is megnövekszik. Ez a hatás pedig ahhoz vezethet, hogy a polgári lakosság már nemcsak a harcoknak eshet áldozatául, de belehalhat az egészségügy, a gazdaság összeomlásának következményeibe is.
Törökország az elmúlt fél évben komoly sikereket ért el zsoldjába fogadott szíriai milicistákkal Líbiában és az örmény-azeri konfliktusban. Szíriában Haftar tábornok csapatait állították meg Tripoli kapu előtt, a Kaukázusban pedig győztes háborút vívtak az örmények ellen. Hegyi-Karabahban az Azerbajdzsánt támogató Törökország szíriai milicistákat vetett be a vitatott hovatartozású kaukázusi területen. A DPA német hírügynökség szerint Ankara főként szíriai turkománokból álló, mintegy háromezer fős zsoldos csoportot küldött a Kaukázusba harcolni. A szóban forgó fegyveresek a hegyi viszonyokhoz specializálódott alakulatok voltak és Idlíb és Aleppó tartományok Törökország által ellenőrzött részéből érkeztek.
A zsoldosok mozgásából jól látható, hogy a törökök és az azeriek nagyon alaposan felkészültek a konfliktusra, mivel az akcióval kapcsolatos toborzás már hat héttel korábban megkezdődött, és a szóban forgó erők a konfliktus kirobbanása előtti héten teljes létszámban megérkeztek Azerbajdzsánba.
A turkomán zsoldosok három és hat hónapos szerződést írtak alá és közel kétezer dolláros zsoldot kapnak.
Ankara a becslések szerint 16 000 szíriai zsoldost (ezek között mintegy ezer fő volt 18 év alatti) rotál Líbiában hasonló fizetésért. Állandó jelleggel 3-5000 fegyveressel támogatják az magát a Nemzeti Egyetértés Kormányának (GNA) nevező hatalmi szervezetet. A GNA ellenőrzi az ország területének mintegy 10 százalékát, elsősorban a stratégiailag fontos északnyugati tengerparti sávot, ahol olaj-, földgáz-kikötők vannak és amelyet olaj és gázvezeték köt össze a Nyugat-Líbiában lévő egyik nagy olajmező-csoporttal. A másik nagy olajmező-együttes ettől hatszáz kilométerre Kelet Líbiában van, azt a másik nagy erő, a Kalifa Haftar marsall vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) tartja ellenőrzése alatt.
A török kormány Líbiába inkább arabokat toboroz az egykori Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) kötelékéből.
Minthogy a líbiai harcoló felek egyike sem különösképpen finnyás, a Szíriából Líbiába érkezett segélycsapatok kapcsán harcoló csoportok kiegészültek az Iszlám Állam, az Al-Nusra Front és a az amerikai és a francia erők által kiképzett YPG/PKK terrorszervezet harcosaival is.
Török források szerint ezek a csapatok a Kalifa Haftar marsallt segítő orosz zsoldosokat ellensúlyozzák.
Az egyiptomiak, az oroszok és az Egyesült Arab Emirátusok által támogatott Haftar még mindig jól beszél oroszul. Fiatalabb korában orosz (szovjet) katonai felsőfokú intézményekben tanult és azóta is kiváló kapcsolatokat ápol az Orosz Föderációval, annak ellenére, hogy korábban a CIA ügynöke volt.
Moszkva tagadja, hogy reguláris katonái lennének a térségben. Azt azonban semleges források is megerősítették, hogy a nyugati, amerikai mintára alakított orosz „katonai magánvállalkozások” (Csasztnaja Vojennaja Kompanyija – CsVK) jelen vannak, aktívan segítik a Haftar-féle LNA-t. A legújabb hírek szerint A Vagner erői mintegy tízezer kiképzett harcost számlálnak. A régi kozák hagyományok alapján szerveződő csoport tagjai komoly katonai erőt jelentenek. Tapasztalt fegyveresekkel, kitűnően kiképzett tisztekkel rendelkeznek, akiket a Krímben, Kelet-Ukrajnában, Szíriában, Szudánban, Madagaszkáron, Mozambikban és Venezuelában is bevetettek.
A New York Times szerint a Vagner valójában az orosz védelmi minisztérium álcázott fegyveres egysége, amelyet az orosz kormány csak a kényes konfliktusokban használ. Úgy gondolják, hogy a cég Jevgenyij Prigozhin, egy Putyinhoz kötődő üzletember tulajdonában van.
A törökök által alkalmazott zsoldosok mintegy 1200 fős áldozat árán sikeresen megállították Haftar tábornok offenzíváját. A tűzszüneti szerződés értelmében mindkét félnek haza kellett volna küldeni a zsoldosokat. Ez nem történt meg. Jól látható módon Haftar arra vár, hogy Ankara nem tud egyszerre három négy helyszínen is zsoldossereget finanszírozni. A török toborzók Szíriában még 2000 dollár havi fizetést és török állampolgárságot ajánlottak a Líbiába utazó iszlamista fegyvereseknek. Nemrégiben ez az összeg 1400 dollárra csökkent és további zsoldcsökkentés várható. A szíriai dzsihadisták egy brit elemzőnek azt is elpanaszolták, hogy a török állampolgárságot sem kapták meg, amit a szerződésük aláírásakor megígértek nekik.
Az ígéretek elmaradása miatt egyre több szíriai iszlamista zsoldos dezertál és hagyja ott Líbiát és a török hadsereget, ez pedig az erőegyensúly felborulásához vezethet a térségben.
Forrás:
コメント