Bodor Miklós László: Vírusokról, emlékekről

Tisztelt Olvasó!

Ma került a Szilaj Csikóra ez a film:

Mező Gábor: Hogyan használták a kommunisták fegyverként a pszichiátriát?

A "proletár diktatúrában" 1978-tól, a rendszerváltásnak mondott időszakig a Honvédelmi Minisztériumban, majd átszervezés okán a Magyar Honvédségnél dolgoztam. Szigorú határidős feladataink voltak.

Mivel a feladatok sokszor felsőbb parancsra kerültek intézetünkhöz, volt némi mozgásterünk, hogy mikor, hová kell mennünk, vagy tervező asztalaink fölé gebedve helyünkön ajánlatos lenni.

Sok mindent nem volt szabad. A politikai tájékoztatókról hiányozni, alapos ok nélkül, egyenesen főbenjárónak számított.

Az előadók személyéről előre pontos tájékoztatást kaptunk.

Érdekes módon, az érdeklődésre számot tartó témák idején az előadótermek telve voltak, máskor pedig a főnökök lézengtek az előadó társaságában...

Az egyik előadás érintette például a náci, ill. később a kommunista rendszer számára kényelmetlenné váló egyedek kényszer-gyógykezelését.

A tanácsterem ekkor tömve volt.

Mellettem ülő társamnak odasúgtam:

– Most figyelmeztet, vagy fenyeget?

Nem maradt el a válasz:

– Fiamnak mondom, a menyem is értse.

Az előadó az Honvédség egészségügyi szervezetének magas rendfokozatú pszichiátere, egyben irányítója volt. Sem az előadás menetén, sem a szeme rezdülésén nem tűnt úgy, mintha hallotta volna...

Hallotta, értette.

Kifelé menet kezét nyújtotta.

– Hallom, értettétek – mosolygott mindkettőnkre.