BÚCSÚ-GYÁSZ (Gavallér János verse)
BÚCSÚ-GYÁSZVarjak énekével dobálják a leveleket a fák.
Félkopasz ágakon vészdal zúg csendes gyászt.
Eső, szél, pustoló hó és bármilyen vacogás
sincs, oly szomorú minden mikor énekelnek a varjak.
Közel s távol, egy és ugyanazt a búcsúzást
kántálja a fekete rengeteg; búcsú-gyászt.
Mindennel megbékélten, gyengén, gyáván
távolodik a nap, dér-kárt izzad a fűszál.
Bátortalan a mersz. Időhöz szegelt a sors.
Úgy érzed, nincs tovább.
2021. 10. 04.
Comentários