Cey-Bert Róbert Gyula: Keleti és nyugati gasztronómiai civilizáció

1. Megosztott áldozati étel kultúrateremtő hatása  

Az élet megjelenése óta folyamatos harc folyik  a földön az élőlények között az élelem megszerzéséért. Az erősebb életben marad, a vesztes elpusztul. Az őskorban a dzsungel élet-halál szabadságát  élő ember a ragadozók életét élte, vadászott környezete élőlényeire, megölte és elfogyasztotta az elejtett zsákmányt, ugyanakkor  környezete őrá is vadászott, őt is felfalhatták.

Az állandó halálveszélyben élő ember biztonságra vágyott, életben maradása biztosítására szövetségesre lett volna szüksége, amelyet csak vad, gyilkos ösztönei korlátozásával valósíthatott meg.

A változás a megosztott élelem békét és barátságot jelentő üzenetével indult el, megosztotta a zsákmányát a rá vadászó szomszédjával. A megosztott élelem rokonszenvet, szövetségkötést jelentett.

A halál réme azonban továbbra is a közelben maradt, családtagok szerencsétlenül jártak, megbetegedtek, rejtélyes módon meghaltak. Az élet és a halál mezsgyéjén járó ember nem számíthatott segítségre vad környezete félelmetes világában, a kiismerhetetlen rejtélyes halál fenyegetésével szemben. Végül is kénytelen volt túllépni a fizikai világ valóságán és az életet és halált meghatározó túlvilágban  keresni a haláltól megvédő szövetségest. Tapasztalatból tudta, hogy a megosztott élelem kedvező eredménnyel jár, békességet, segítőkész szövetséget jelent, ezért az élelmet a szellemvilág, az Istenek jóindulatának a megnyerésére is elkezdte használni. Így alakult ki az áldozati étel felajánlásának és elfogyasztásának a szertartásos gyakorlata. Az áldozati étel  elsősorban az Istenek és a szellemvilág felé küldött segélykérő üzeneteket közvetítette.

Az Istenek és a szellemvilág jóindulatát csak a legtökéletesebb, legnagyobb értékű áldozattal biztosíthatták, ezért nemcsak nagy értékű állatokat, hanem embereket is feláldoztak. Az emberáldozat hosszú évezredeken át fennmaradt, mint a szellemvilággal való kapcsolattartás leghatékonyabbnak tartott eszköze. A Bibliában is szó van róla, Isten jóindulatának az elnyerésére Ábrahám kőoltárt épít, hogy feláldozza saját fiát, Izsákot.

Az áldozati étel elkészítése során az ég felé felszálló füst jelképezte a kapcsolatkialakítás megvalósulását a szellemvilággal, ógörögül az Istent jelentő Theos szó (latinul Deus) a füst etimológiájára épül, jelképezve, hogy az áldozati étel felszálló füstjével az ember az Istennel való kapcsolatot igyekezett megvalósítani. A füst jelentéséhez kapcsolódó Isten-fogalom az áldozati étel szakrális jelentőségét domborította ki.

2. Áldozati étel és a gasztronómiai minőségi elvárások kapcsolata

Az áldozati étel szakrális jelentése határozta meg az ókori minőségi gasztronómiai gondolkodás kialakulását: a szellemvilágnak és az Isteneknek csak a legszebb, legritkább, szimbolikai és minőségi szinten a legmagasabbra értékelt élőlényeket lehetett feláldozni.

A legtökéletesebb főzési és sütési technikákkal és a legtökéletesebb ízesítéssel és díszítéssel készített áldozati ételek az ókori gasztronómiai gondolkodás megszületését jelentették. A gasztronómia művészete az Isteneknek készített áldozati ételek filozófiájából alakult ki. A gasztronómiai gondolkodást elindító áldozati ételek az ember első nagy konyhaművészeti alkotásai voltak.

3. Ételkészítési eljárások és keleti és nyugati gasztronómiai civilizáció kialakulásában

Az ázsiai konyhák gasztronómiai szemlélete jelentősen különbözik az európai gasztronómiai gondolkodástól. A különbözőség gyökerei az ókori áldozati ételek elkészítési módjának vallásfilozófiai értelmezéséig nyúlnak vissza.

A sütés és a főzés vallásfilozófiai rendszere

A sütés és a főzés alkalmazását az áldozati ételek elkészítésénél vallásfilozófiai értékrend határozta meg. Eurázsia nyugati felében (Közel-Kelet, Európa) a tökéletesség eszményét, a racionalitás jegyében, kizárásos módszerrel határozták meg, a jobbnak, tökéletesebbnek tekintett értéket elfogadták, a vele ellentéteset  kizárták.

A kizárásos módszert az alapelemek megkülönböztetésére is használták és úgy értelmezték, hogy Isten természetéhez a legközelebb a tűz áll, tehát a tűz a legtökéletesebb alapelem, ezért az Istennel és az égi világgal való kapcsolat kialakításához az áldozati étel elkészítésénél csak a tűz jöhetett szóba,  az áldozati étel csak sütéssel készülhet, a tűz megszentelte az Isteneknek felajánlott áldozatot.

Eurázsia keleti felében viszont az ókori vallások – szkíta-hun Tengri hit, japán sinto, kínai taoizmus, dél/ázsisi buddizmus, szibériai sámánhit – megközelítése teljesen más volt, az ellentétes értékeket nem ütköztették, hanem egy megfelelő összhangot igyekeztek kialakítani köztük.

Keleten tehát a tökéletesség elvét az ellentétek közti összhang megteremtésével igyekeztek megvalósítani.  

Kelet vallásos gondolkodásában az áldozati ételeknek a tűz és a víz életösszhangját kellett kifejezniük, tehát az áldozati ételeket a leggyakrabban főzték és párolták.

4. Keleti és nyugati civilizációk különböző életszemlélete

Jelentős különbség létezik tehát a keleti és nyugtai civilizációk életszemlélete között vallási, filozófiai, társadalmi, erkölcsi, gazdasági és gasztronómiai értékek értelmezésében.

A keleti  megközelítés legnagyobb sikere  az, hogy a nyugati technológiai fejlődés eredményeit képesek beilleszteni az összhang megvalósítàsára irányuló életszemléletükbe. Átvették, sőt tovább fejlesztették a nyugati csúcstechnológiát, de ugyanakkor hagyományos családi és társadalmi értékeik megmaradtak és továbbra is kifejtik pozitív, közösségösszetartó hatásukat (Japán, Kína, Korea, Dél-Kelet Ázsia), amely nagy  előnyt biztosít szàmukra Nyugattal élesedő világversenyben.

Konyhamüvészetüket kulturájuk egyik  legnagyobb értékének tekintik, hagyományos ételeik továbbra is hirdetik nemzeti önazonosságukat.

A nyugati globalizációs értékszemlélet  a keleti gasztronómiai kultúrában vereséget szenvedett,

5. A magyar konyha keleti gyökerei

Az üst a lovasműveltségű népek, szkíták, hunok, magyarok jellegzetes szakrális eszköze volt, kifejezte az ősvallás összhang-elvét: összhang az égi és földi világgal, összhang a családi és nemzeti közösséggel.

Az áldozati üstben készült étel megszentelődött, kapcsolatot teremtett Tengrivel, az Ég Urával (az Istent jelentő Tengri az első hun szó, amelyet a kínai krónikák leírtak!)

Az áldozati üst szakrális szerepét jelzi, hogy a hun régészeti kutatások egyik legjellegzetesebb azonosító lelete a hun típusú bronzüst. Az áldozati üst szakrális jelentősége a szkíta, hun és magyar konyhát egyértelműen a keleti gasztronómiai civilizációhoz köti. Levesek, főtt, párolt, pörkölt ételek előszeretete mind a mai napig jellemzi a magyar konyhát. Ősi jelképeink, hagyományaink, népmeséink, mondáink, népzenéink, népművészetünk mellett konyhaművészetünk is Kelettel, a keleti gondolkodással köt össze bennünket.  

Izlésünk, lelkünk keleti! Kelet népe vagyunk!