Cser Ferenc: Zelenszkij és Nagy Izrael. Tisztelt Olvasó!

Bukarestben 2008-ban egy NATO tanácskozáson megpendítették, hogy Ukrajna esetleg akár NATO tag is lehetne. Akkoriban az oroszok még nagyon gyengélkedtek – még nem heverték ki Jelcint –, és ezért csak halk válaszok érkeztek: azért ezt talán mégsem! A NATO ugyanis a Szovjetunió 1990-es összeomlásakor – annak felszabaduló államaiért talán cserébe – fölajánlotta, hogy nem terjeszkedik tovább keletre, az oroszok szomszédságába. Emez ígéret nyilvános megszegésének lehettünk tanúi a bukaresti felajánlkozáskor.

2014-et megelőzően az ukránok egy része felbuzdult, hogy akkor legalább az Európai Unióba belépnének. Csakhogy Ukrajna akkori elnöke ezzel nem értett egyet, ezért aztán – a színes forradalom keretében – gyorsan megbuktatták. Gyorsan, bizony, aktív amerikai támogatással. Ezek után az akkori alelnök, Joe Biden, Hunter nevű fia révén komoly érdekeltségeket szerzett az ukrán energiaiparban, de Soros Gyuri bácsi sem maradt tétlen.

Az ukránok új hatalmi garnitúrájában divatos nyelv lett az amerikai – talán a hatalomra juttatás árát kapták meg ezzel és az ehhez kapcsolódó lehetőségekkel. Többen is miniszteri kinevezésükhöz kaptak akkoriban ukrán állampolgárságot – pl. a grúz Alexander Kvitashvili mint egészségügyi miniszter. Natalie Jaresko amerikai–ukrán kettős állampolgár lett a pénzügyminiszter, de Petro Porosenko elnök a bukott grúz elnököt, Miheli Szaakasvilit is meghívta a kormányába, igaz, helyette inkább hajdani helyettese – és rövid időre utódja –, Ekaterina Zguladze lett a belügyminiszter-helyettes.

Az új hatalom alapvetően és szélsőségesen nacionalista, sőt, kifejezetten soviniszta, Az ország területén élő nemzetiségeket másodrendű polgárrá degradálta, mire az orosz anyanyelvűek, akik azon a területen őslakosnak tekinthetők, a maguk területére autonómiát kértek.

Nem kaptak. Kaptak viszont fegyveres támadást. Brutálisat, amint az a szélsőségesen vad nacionalistáktól elvárható. Odesszában 2014. május 2-án a szakszervezetek székházában elevenen égették el 48 embert, akik az utcai harcok elől oda menekültek. Azért mert „oroszbarátok” voltak – született oroszok. Máig sem derült ki hivatalosan, hogy kik és miért tették. Bár alapos okunk van feltételezésbe bocsátkozni.

A két szakadár terület kikiáltotta függetlenségét, és azt katonai erővel megtörni nem lehetett. Heves csatározások – és egy polgári repülő lelövését követően – után, 2015-ben ezért Minszkben sikerült egy egyezményt létrehozni, amely alapján a függetlenségre vágyók katonai támadását elvileg megszüntetnék. Valójában azonban nem.

A soviniszta viszont rendületlenül soviniszta, és Ukrajnában aztán – kormányzati támogatással – weboldal is született, ahol az egységes Ukrán állam ellen tevékenykedőket lakcímmel, elérhetőséggel egyetemben listázták, és közülük hamarosan néhányat meg is öltek.

Mindeközben Ukrajna továbbra is az Európai unió tagja kívánt lenni. Ugyebár ez az EU értékeinek elfogadását és gyakorlatát tükrözi?

Egy frászt.

Aztán új elnököt választott Ukrajna, és a maga zsidóságára büszke, hajdan komikus színész, Volodimir Zelenszkij nyerte meg a választást. Állítólag van jogász végzettsége is, de ez az azóta bemutatott megjelenéseiből nem igazán látszik.

Politikájuk alapja, hogy Ukrajnában ukránok élnek, ezért aztán az ottani, esetleg éppen őshonos lakosság nyelvhasználatát korlátozni kezdték, majd törvénnyel a hivatalokból és az oktatásból is törölték. Éppen ezért aztán Orbán Viktor kormánya, tekintettel a Kárpát-alján élő, őshonos, magyar anyanyelvű lakosra, mindaddig ellenezte az ukránoknak a NATO-ba jelentkezését, amíg a nyelvtörvényen nem változtatnak.

Nem változtattak! Sőt, törvényt hoztak arra vonatkozóan, hogy a nem ukrán anyanyelvűek nem léphetnek állami szolgálatba. De amerikai állampolgárok a kormány tagjai is lehettek.

2021 utolsó hónapjaiban az ukrán vezetés – személy szerint Zelenszkij – már szinte követelte a NATO-ba való fölvételt, és megpendítette, hogy ők hajdan atomhatalom voltak, és talán jó lenne ezt is helyreállítani.

Ekkor csendült meg a vészcsengő – legalábbis Európában is hallhatóan – az oroszoknál. Kijelentették, hogy Ukrajna NATO-tagságát vörös vonal átlépésének tekintik, mert Oroszország elemi biztonságát veszélyezteti. Ezt a tárgyalások során ki is emelték, de az amerikai vezetésű tárgyaló fél erről egyszerűen nem vett tudomást, és a NATO a nyitott kapu politikájának elve alapján magának tartotta fenn a döntés jogát.

Mindeközben a szakadár területek nyugati részén felerősödött a katonai jelenlét, sőt mi több, a minszki szerződéssel ellentétesen fokozódott a terület tüzérségi támadása. Kiabált, hogy Zelenszkij katonái – a tekintélyes soviniszta, vad, szinte barbár mértékben kegyetlen, könyörtelen, magukat náci jelképekkel pózoló egységek, magánhadseregek – vették át az események irányítását.

Brutalitásukat példázza a világhálón egy most futó videó, ahol gyomorforgatóan embertelen kegyetlenséggel bánnak általuk bűnözőnek tekintettekkel – fiatalokkal és gyerekekkel egyaránt.

Ahogy néztem a videót – görcsbe rándult gyomorral –, mindezek eszembe villantak: EU-érett társadalom?! Az európai értékek hordozója?! Ahol oligarcháknak magánhadseregük van?! Ahol az állami korrupció szinte végtelen – ahogy ez a Biden-fiú e-mailjeiből is kiderült?!

Ukrajna határai mentén az orosz haderő gyakorlatokba fogott. Erődemonstrációs jelleggel ugyan, de azért kiabált, hogy a vörös vonal átlépése az oroszok részéről fokozott erő felmutatását váltja ki.

És ez történt.

2022. február 21-én a szakadárok államát az oroszok elismerték és az onnan jött kérésre biztonsági, védelmi szerződést kötöttek. Ennek keretében 2022. február 24-én az orosz haderő megindult Ukrajna ellen.

Azóta ott háború van. Az orosz hivatalos bejelentés szerint ’speciális hadművelet’, amelynek a célja az orosz anyanyelvű területeken élőknek az agresszív haderők támadásaitól való megvédése, a neonáci magánhadseregek felszámolás.

Azóta folyik a vad, oroszellenes propaganda, és az oroszok hírei hamis híreknek, károsnak, esetleg büntetendőnek nyilváníttatnak. A ’haladó nyugati világ’ orosz-ellenességét az oroszok néhány hajdani szomszédjának szinte zsigeri orosz-gyűlölete csak fűti. Ide tartozik maga az ukrán vezetés is. Akik az orosz nyelvet és mindent, ami orosz, szinte a sátán tartozékának tekintik. Gyűlölik – és ennek hangot is adnak.

Kezdetben voltak próbálkozások valamiféle béke elérése érdekében, de az ukránok álláspontja megmerevedett, aztán még azt is visszavették, amit korábban már elfogadhatónak tekintettek – pl. hogy Ukrajna nem lép be a katonai tömbök egyikébe sem, semleges marad. Eképpen a tárgyalások éppen azért szakadtak meg, mert látszott: ők a közben mögéjük álló és fegyverek arzenálját feléjük indító nyugati országok hatására győzelemben reménykedtek.

Egyértelművé vált, hogy az oroszoknak az ukránokkal bármiben úgy megállapodni, hogy azt az ukránok a maguk számára szerződésileg el is fogadják, nem lehet.

Az elnök, majd külügyminisztere, Kubala, nagykövetei – pl. a magyarországi Nepop – szinte a felsőbbrendűség tudatában kezdték el Európa országait felszólítani, hogy küldjenek nekik nehéz fegyvereket – esetleg azokat használó katonákat is.

Magyarország kormánya a kezdetektől fogva kijelentette, hogy bár elítéli az agressziót, de a béke híve és Magyarország a neki célzott parancsszerű felszólítás ellenére sem küld fegyvert, nem enged át a területén fegyverszállítmányokat, a háborútól távol tartja az országot. A válasz: fenyegető üzenet Kubalától, hogy a háború végén ennek még Magyarország megfizeti az árát.

Tisztelt Olvasó!

Talán nem véletlenül, magamban azt fontolgattam, hogy az ukránoknak milyen jó lett volna, ha mi odaadjuk nekik a fegyvereinket. Ugyanis akkor minket is könnyebben le tudnának ők rohanni! A fenyegetéseik mögött nem kizárt, hogy ilyen szándékok is vannak.

Zelenszkij legutóbb kifejtette, hogy tulajdonképpen Ukrajna megfelel egy Nagy Izraelnek, hiszen ellene is olyasféle támadás folyik, ’végső megoldást’ is megemlítve, mint a zsidóság ellen és nem érti, hogy Izrael miért nem áll mögéjük – pl. úgy, hogy a vaskupola rendszert átadja nekik.

Ugye, milyen jó lett volna, hogy Nagy Izrael, mint EU és NATO tag, nyilván az Unióban az Izraelnek kijáró tiszteletet – és hatalmi státuszt – kapna. NATO védelemmel parancsolnának a kisebb tagországoknak – esetleg még nagyobb vehemenciával, mint most, a szorongatott helyzetükben. Egy állam, amely lakosságának százalékban alig kifejezhető töredéke zsidó.

Itt fölmerül egy kérdés: azok ukránok, azok a polgár lakosok, akiket a fegyveresek élő pajzsként használnak, mind zsidók lennének? Olyanok, akiket csakis azért pusztít el az ellenség, mert ukránok? S azok, akiket a védők azért lőttek le, mert próbáltak megszökni áldatlan helyzetükből?

Tisztelt Olvasó!

Eurokonform állam lenne ez az Ukrajna? Az európai értékek hordozója?

Zelenszkij könyörgött, hogy a NATO létesítsen repülés tilalmat Ukrajna fölött, hogy az oroszok ne tudjanak levegőből elérni célpontjaikhoz. Ez mindenképp azt jelentette volna, hogy a NATO – az elvileg védelmi szövetség – hadviselő féllé változik – éppen a saját akaratából. Érthető, hogy ekkor az oroszok meglebegtették, hogy a NATO döntnökei el ne feledjék: Oroszország atomhatalom, és ha léte kerül veszélybe, akkor nem habozik az atomfegyvert bevetni.

Az EU vezetése a megrendezett buchai ’mészárlás’ hatására kijelentette, hogy Ukrajnát meghívják az Európai unióba, és megkezdték a jelentkezési okiratok kitöltését.

Közben az oroszok felfüggesztették mind Kijev, mind Harkov ostromát. A Fekete-tenger éaszaki partján az orosz lakosságú területeket sorra elfoglalták, és 82 napi ostrom után Mariupol kikötő várost is a dombasziak államához csatolták. Az acélmű alatti alagutakban meghúzódó polgári személyeket nagy nehezen – talán ENSZ közbenjárására – sikerült kimenekíteni. Nem az oroszokon múlt, hogy hónapokig ott kellet élniük egyre rosszabb körülmények között. Nem, mert a kijeviek nem voltak hajlandók sokáig elengedni őket.

Az ott harcolókkal kapcsolatban meg úgy nyilatkozott Zelenszkij, hogyha azokat megölik, akkor semmi esély a megállapodásra, békeszerződésre.

Miért? Így talán van?

Mostanra a harcolók zöme letehette a fegyvert és orosz hadifogságba került. Nekik kell elszámolniuk a bűneikkel, elfogott orosz katonák megkínzásával, lábon lövésével és halálával.

Mindamellett, hogy még bizonyára ott tartózkodik számos magas rendű NATO katona, külföldi zsoldos, és nyugati katonai képviselő. Az ott berendezett biológiai fegyvert kutató laboratórium kanadai polgár vezetője korábban egy kitörési kísérlet során orosz fogságba került. Van aki beszélhet.

Most viszont az ukrán elnöki tanácsadó ilyeneket mond:

„Nincs szükség Minszkre…” „Amíg Oroszország nem áll készen területeink teljes felszabadítására, a mi tárgyalási alapunk: fegyverek, szankciók és pénz" – hangoztatta az elnöki tanácsadó.

Tisztelt Olvasó!

Csakugyan EU-érett ország Ukrajna egy ilyen politikai vezetéssel? Az orosz nyelvnek, és mindennek, ami orosz, ádáz gyűlölete – holott a lakosságának harmada született orosz – orosz anyanyelvű –, és a lakóterületén őshonosnak tekinthető. Nem ők mentek Ukrajna területére, hanem a Szovjetunió fölbomlását megelőzően a határ ment át felettük – és kerültek annak másik oldalára.

Zelenszkij és társai ragaszkodnak minden hajdani ukrán területhez – de pl. az orosz nyelvet ott tejesen betiltanák. Ha tehetnék.

Következésképp, a Kárpát-alján élő magyar lakosság anyanyelvét is.

Kívánhatunk, támogathatunk mi ilyet, tisztelt Olvasó?