Czigány Edit: Karácsonyi magány

„A karácsony belső ünnep, s ha nem elég ünnepi díszű is a ház, a karácsony nem veszíti érvényét, csak talán befelé dobban és keresi azt a legbenső teret, ahol ünnepélyessé válnak még a keservek is: a védettebb szívet keresi. Ezért gondolom, hogy – ha nem képes is teljesíteni ezt az időszakot az otthon, az emberi szív majd megemlékezik a régi ünnepről, bensőleg különíti el és felemeli és megdicsőíti; és azzal gyarapodik minden ünnep, ha levedli külsődleges cicomáját és láthatatlan módon ölt alakot.” (Rilke)

Karácsony környékén néha azok is szenvedhetnek lehangoltságtól, akik egész évben jó kedélynek örvendenek. A pszichológusok, pszichiáterek az ilyenkor megfigyelhető depressziós hullámot „karácsonyi zavarnak”, angolul „Christmas blues”-nak nevezték el.

A decemberben fellépő lelki zavarok okait nemcsak a magányban, a lázas ünnepi készülődésben vagy a szűkre szabott anyagi lehetőségekben kell keresnünk. A lehangoltságnak sokszor egyszerű biológiai oka van: a kevés fény fiziológiai hatása miatt is kialakulhat „depresszió”, azaz nyomott kedélyállapot.

Nem véletlen, hogy a görög néphagyomány szerint karácsonykor folyamatosan égnie kell a tűznek, hogy a lángok távol tartsák a föld (vagy a lelkünk) mélyéről előbújó rosszindulatú manókat.

A közhiedelem szerint karácsonykor megnő az öngyilkosságok száma és a telefonos lelkisegély-szolgálatok forgalma. Dr. P. Tóth Béla református lelkipásztor, pszichológus, a református telefon-lelkigondozás hazai megteremtője szerint mítosz, hogy az ünnepek közeledtével többen hívják a lelkigondozókat. Az igazság az, hogy kevesebben telefonálnak, viszont annál súlyosabb gondokkal fordulnak hozzájuk.

A segélyt kérők többsége olthatatlan magányt érez ilyenkor. Szeretnének máshogy élni, de nem tudják, hogyan. Foltozgatják az életüket, amelyet pedig alapjaiban kellene megújítaniuk. Sokan közülük a magány szentimentális értelmezése miatt belelovalták magukat a társtalanságba, elidegenedésbe.

Az ünnep kapcsán két dolgot nem szabad elfelejtenünk. Egyrészt azt, hogy az ünnep maga a „sűrített élet”, amikor tömörítve jelentkeznek mindennapjaink. Másrészt az ünnep irányt szab, indítást, lendületet ad az ember fejlődésének.

A karácsony az inkarnáció, a testet öltött lélek ünnepe, ami azt jelenti, hogy az isteni szeretet beleszülethet az emberbe. A születés profán üzenete pedig az, hogy valaki elnyeri a helyét. Nemcsak helyet kap, hanem szülőket és otthont is nyer.