Czigány Edit: A fájdalomcsillapítás története

A betegségek és a gyógyításra való törekvés egyidős az emberiséggel. Az ősidőkben a leggyakrabban használt növény a mandragóra volt. Már a Bibliában is említették. Hatóanyaga, az atropin nevű alkaloida erős méreg.

Hasonló közkedvelt növény volt a mák. A belőle kivont ópiumot először Keleten használták élvezeti szerként.

Ezután terjedt el Európában, gyógyszerként Paracelsus (1493-1541) használta először. A belőle előállított morfium a mai napig a legerősebb fájdalomcsillapító szer.

A 18. századi felvilágosodás eszméi az egészségügyi viszonyokat sem hagyták érintetlenül. Műtéteknél már használták az ópiátokat, ismerték a morfiumot.

Az 1770-es években, Angliában kezdtek kísérletezni különböző gázokkal.

1776-ban Joseph Priestly gyógyszerész vegykonyhájában sikerült előállítani dinitrogén-oxidot, amely nevetőgáz, vagy kéjgáz néven futott be.

1844 decemberében egy utazó kémikus, Gardner Colton kéjgáz-bemutatót tartott, ahol a kísérleti alanyok botladoztak, elestek, stb. de nem mutatták a fájdalom jelét.

Dr. Horace Wells fogorvos is az előadás nézője volt, és az előadás után megkérte Coltont, hogy segítsen kipróbálni a gáz hatását a foghúzásra is. Másnap a rendelőjében a tanítványa úgy húzta ki a bölcsességfogát, hogy előtte Wells kéjgázt inhalált. Magához térvén, boldogan konstatálta, hogy semmilyen fájdalmat nem érzett.

Wells Bostonba utazott az Állami Egészségügyi Központba, új felfedezése bemutatására.

A bemutató kudarcba fulladt, mert Wells izgalmában kevés gázt lélegeztetett be a pácienssel, így az foghúzás közben sírva fakadt.

Wells hazautazott, majd nemsokára öngyilkos lett.

1842-ben Georgiában egy fiatal orvos éter alkalmazásával operálta le a páciense nyakáról a daganatot. Mivel nem hozta nyilvánosságra, így 1846-ban, Bostonban William Morton és Charles T. Jackson vált az első, hivatalosan elismert éteres altatás megvalósítójává.

1847-ben Schoepf-Mérei Ágoston, majd Balassa János és Flór Ferenc végzett éter-narkózissal nagyon sikeres műtéteket.

1848-ban a világon elsőként a magyar honvédség minden orvosa fel lett szerelve éter-narkotizáló készülékkel.

Az éterrel párhuzamosan a kloroform használata is dívott.

A teljes altatás mellett a helyi érzéstelenítés érdekében is újabb és újabb anyagokkal kísérleteztek.

1840-ben így került a figyelem központjába az ősi Peru növénye, a koka cserje. Hatóanyaga a kokain. Hamar népszerűvé vált.

1903-ig a Coca-Cola valóban tartalmazott kokaint. Hamar felismerték azonban függőséget okozó következményét, és betiltották a használatát az élelmiszeriparban.

Ma már számtalan, függőséget talán nem okozó gyógyszer áll rendelkezésünkre a fájdalom csillapítására. Nem lehet úgy kinyitni a tévét vagy a számítógépet, hogy ne nyomulnának, ezért róluk már felesleges szólnom.