Czigány Edit: A Messiás csillaga (Húsvéti töprengés)

Mi volt a betlehemi csillag? Üstökös? Szupernóva? Bolygó-együttállás? A tudományos magyarázatok nem egyeztethetők össze az evangélium szövegével.

Az ókeresztény írók rávilágítanak néhány érdekes tényre.

Aranyszájú Szent János nem tartotta csillagnak, hanem „láthatatlan, ésszel bíró erőnek, mely csillag képét öltötte magára és vezette a mágusokat.”

Nem lehetett természetes jelenség, mert teljesen másképpen mozgott, mint az ég csillagai. Északról dél-felé mozgott, nem keletről nyugat felé, mint a többi égitest. Föltételezte, hogy a „csillag” egész úton kísérte a mágusokat. Nemcsak éjjel, hanem délben is látható volt. Pedig mihelyst a nap felkel, a csillagok nem láthatók.

Ez nem csillagra, hanem valamiféle értelemre vall. Nem volt saját járása. Nem a magasban irányította a mágusokat, hanem onnan leereszkedve mutatta nekik az utat.

Sextus Julius Africanus elbeszélése szerint a csillag Perzsiában, egy hajdan építtetett Héra-templomnál jelent meg először. Megnyílt a tető és egy ragyogó csillag, és egy királyi diadém szállt le Héra szobra fölé.

A megrémült király összehívta országának mágusait, akik kijelentették, hogy isteni gyermek született, menesszen a király küldöttséget Júdeába, ahol meg fogják találni.

A király a mágusainak egy részét ajándékokkal együtt elküldte Jeruzsálembe. Útjukon a csillag kalauzolta őket. Jeruzsálemből Betlehembe indultak, ahová a csillag újra velük ment.

A jelenés addig haladt előttük, míg addig a helyhez nem értek, ahol a gyermek volt, megállt fölötte, és egy fényjelet adott.

Nem lehetett természetes csillag, mert az nem mozoghatott volna dél- felé.

Szent Ignác írta: „Rémületet keltett, honnét ez az új, a többitől annyira elütő tünemény.”

Nagy Szent Leó pápa szintén új csillagnak tartotta, fényesebb, szebb, szokatlan, rendkívüli csillag volt.

Thephylactus csillag alakjában megjelent isteni és angyali erőt lát a Messiás csillagában. Földünk légkörében kellett mozognia, különben nem látták volna.

Aquinói Szent Tamás is valószínűnek tartotta, hogy Földünk alsó légkörében, újonnan teremtett csillag volt, mely Isten akarata szerint mozgott.

Rabanus Maurus, frank érsek úgy tartotta, hogy a csillag, miután feladatát betöltötte, eltűnt, megszűnt létezni.

Az Opus Imperfectumban, Máté evangéliumához írt 5. századi ismeretlen szerző kommentárjában, a névtelen író szerint: „A csillag formája egy kisdedhez volt hasonló, mely fölött KERESZT volt látható.”