Czigány Edit: A nemet mondás = határvédelem

A nemet mondás a számunkra fontos elvi és gyakorlati tartalom megvédése. Elméleti, mert lehet szigorúan elvi kérdés, hogy megvédjük a szabadságunkat, függetlenségünket, amikor valaki rólunk, de nélkülünk akar dönteni.

Másrészt gyakorlati, mikor ráébredünk, hogy a kedvenc hobbink idejét, pszichikai jólétünket, pozitív érzelmeinket védjük. Akkor lehet teljesen hatékony, ha mindezeket tudjuk.

Illesszük ide életünkből „kedvenc mumusfiguránkat” (anyánkat, apánkat, anyósunkat, főnökünket, rokont, idegent, stb.), akinek sosem merünk nemet mondani. Megtörténik, hogy egy pszichológiai cikk felismeréseit alkalmazni szeretnénk a gyakorlatban, a következő családi veszekedésben, vagy munkahelyi csatározásban, de a másik olyan ügyesen keveri a kommunikációs kártyapaklit, hogy esélytelennek, fegyvertelennek érezzük magunkat. (Azt az asszertív, gyermeki technikát elfelejtettük már, hogy akár századjára is feltesszük ugyanazt a kérdést, mire a környezet megunja, és mégis sikert érünk el.)

A nemet mondás csakis gyakorlással fejleszthető. Ha gyerekként úgy nőttünk fel, hogy nem volt szabad nemet mondani, vagyis a határokat kijelölni – szülőkkel, tanárokkal szemben –, úgy nem lesz valós érzelmi mintánk arra, hogy mi történik ilyenkor. Sokkal rosszabb végkifejletet vetítünk a jövőbe, mint ami a valóságban bekövetkezik. Azt hisszük, hogy összedől a világ, mindennek vége.

Ez nem így van. Válasszunk olyan terepet, ahol nincs tétje, pl. a hentesnél arra a kérdésre, hogy „lehet-e 10 dkg-val több?”, mint, amennyit kértünk, próbáljuk ki, és mondjuk, hogy „köszönöm, nem”, vagy „most nem”. Lehet, hogy a hentes utálni fog ezért, de jutalmunk lesz a pszichés haszon.

Nemet mondani lehet előre, közben, utólag.

Saját múltunk segítségünkre lehet. A család, az iskola szocializációnk gazdag terepe ebben a kérdésben. Emlékezzünk vissza, voltak-e pozitív ellenpéldák, hogy mégis tudtunk nemet mondani, kiállni érdekeinkért. A pozitív esetek elemezhetők, és újra felhasználhatók.

Előre nemet mondani

Kellő önismeret birtokában tudjuk magunkról, hogy például telefonon esetlenek vagyunk, ott a másik ügyesebb. Ha ez tudjuk, kikerülhetjük a telefonon való igen–nem válaszok zömét. (A statisztika azt mutatja, hogy a „mumusfiguránkkal” szemben általában alulmaradunk, de személyesen fele-fele az esély, ebben még jók vagyunk. Kerüljük a telefont megelőzés céljából.)

A folyamat közben

Lehet nemet mondani a folyamat közben is. Nehezebb a szituáció feszültségében, a másik szemébe nézve kimondani, hogy „Nem”.

Sokan hiszik azt, hogy nemet mondás esetén mindig meg kell indokolni a cselekedetet. Nem szükségszerű. Lényeg az, hogy meg kell keresni, mi segít nekünk ebben a folyamatban.

Utólag nemet mondani

Személyes jogunk, hogy megváltoztassuk a véleményünket. Nem szerencsés, ha ezt túl sokszor tesszük, mert a megbízhatóságunk, hitelességünk rovására mehet. De az, hogy tegnap nem tudtam nemet mondani, nem jelenti azt, hogy nem hívhatom fel az illetőt, és mondhatom neki, hogy tegnap elhamarkodottan döntöttem.

A három út közül ez a legkellemetlenebb, de még mindig egyszerűbb, mint a végkimerülésig hajszolni magunkat a sok igen miatt.