Czigány Edit: A titok védőfala mögött aknamező

Ahány ház, annyi titoktartási elv létezik. Ilyenek pl. a „nem megengedhető” vonzalmak. Stabil párkapcsolatban is előfordul, hogy egy pillantás vagy érintés az ildomosnál nagyobb hatással van ránk, ezért tagadjuk és megpróbáljuk száműzni az élményt.

Ilyen érzelmi villámok különbözőképen hatnak a párkapcsolatra. Megesik, hogy a kapcsolat elbírja az ilyen tapasztalásokat, de az is előfordulhat, hogy a pár másik tagja bizonytalanságot, félelmet él át. Lehet, hogy az egyik már nem is emlékszik rá. Az őszinteségelhallgatás tengelyét illetően nincs kimondott megegyezés a kapcsolatokban, könnyen aknamezőn találhatjuk magunkat, egy óvatlan lépés a vesztünket okozhatja.

Kezdődő kapcsolatban a félelem motiválja az elhallgatást, rejtegetni való a rossz családi háttér, később, a kapcsolat stabilizálódása után, az a magyarázat, hogy: „most már minek?”.

Egy biztos: minél tovább őrzünk egy titkot, annál nehezebb lesz beszélni róla. Az eltitkolt megrázkódtatás olyan, mint a tetszhalott: nem mutat életjeleket, de bármikor felkelhet. A trauma bizonyos élethelyzetekben lehet adaptív – azaz túlélést szolgáló. De ha az elszenvedő személy képtelen foglalkozni vele és a titkolózást választja, akkor csak elodázza a megoldást. Egyszer mindenképp ki kell hantolni az eltemetett emlékeket. Kellő óvatossággal – esetleg terápiás segítséggel – nyílttá kell tenni a titkot. Cserébe a fájdalmas érzések súlya csökken, és nem fogja az átélőjét tudattalanul is negatív spirálba kergetni.

Sok párkapcsolati probléma mögött állnak titkolt sérülések. A sérülékenység vállalása már önmagában kedvező változást hozhat a pár életében.