Czigány Edit: ABRAKADABRA. Számok vagy kódok?
Abrak és szadzsi = Szent Szó, vagy Isteni Név egyiptomi nyelven.
A gnosztikus keresztények és a koptok annyira fontosnak tartották ezt a betűsort, hogy védelmező talizmánokra vésették, ahol nemcsak a betűk, hanem egy furcsa lény is megjelenik: kakasfeje van, emberteste, lábai helyén kígyók tekeregnek. Egyik kezében koszorú, másikban korbács. Az áldó, vagy verni képes sorsot jelképezi. Ez a különös keveréklény a Végzet, vagy az Idő istene, akit a „Számok Ura” néven tisztelnek a koptok.
Az emberiség történelmében vannak számok, amelyeket tisztel, és vannak, amelyeket rettegés övez.
Kr. előtt, a 6 sz. idejében egy Püthagorász nevű, jómódú fiatalember eljutott Indiába, ahol megismerkedett a matematika alapjaival. A hinduk már ekkor a 10-es számrendszerrel számoltak.
A görögök a suméroktól átvett 6-os rendszert használták, és a 10-es számrendszer forradalmi újításnak tűnt.
Indiában már régóta azt tanították, hogy a számok nem csupán mennyiségek, hanem rezgések, sőt „kódok”.
Phütagorasz ezután utazott el Egyiptomba, ahol beavatást kapott Ré napisten titkos tanításaiba, miszerint a számok nem pusztán mennyiségek, hanem istenek, akik a Teremtő szolgálatába állnak.
A Ré számának nevezett mennyiség benne van a gízai piramisok mértékében. Ez a titokzatos NAP-szám: 3.1415, = azaz a PÍ! (Az Euklideszi geometria alapszáma).
A piramisok nem királysírok, hanem beavatási központok.
Püthagorasz misztikus szektát alapított, és állította, hogy a számok valójában az Univerzumot kormányzó istenek.
A Számok Száma (feltehetőleg a 7-es vagy a 10-es) teremtette az Univerzumot, és ez a Harmónia az Univerzum, a Szférák zenéje.
Vajon tényleg kódokként működnek a számok, vagy hatással lehetnek az általuk beindított rezgések a sorsra?
A tudomány mostanáig buta babonának tartotta mindezt. Csakhogy a legmodernebb matematika felismerései eljutottak oda, hogy a szám nemcsak elvont fogalom, hanem egyben energia is!
A szám=energia szimbólum mivoltát minden nagyobb tudományos szaklapban olvasni lehetett.
Püthagorasz szerint a születési dátumunk hordozhat magában teremtő és romboló energiákat is.
Hasonlóképp gondolkodtak a maják, sumérek, kelták, druidák.
Döbbenetes, de egyes számok egységesen ugyanazt jelentik az őskortól kezdve, mind az öt kontinensen.
Az ókoriak úgy tartották, hogy vannak hím és nőstény számok, szépek, csúnyák, barátságosak, ellenségesek. A páratlan számokat tartották hímeknek, a párosakat nősténynek. (A Magyaroszágon is ismert személyi szám a férfiaknál 1-gyel, nőknél 2-vel kezdődik.)
A rettegett számok közül a 13-as tartja a rekordot. Egy csomó országban nincs 13-as emelet, ajtószám, közlekedési jármű, repülőgépjárat, stb.
A közhiedelem úgy tartja, hogy az Utolsó Vacsora emlékében kereshető az ok, de ez nem igaz. Ezt bizonyítja egy megdöbbentő ó-germán mítosz.
A Wallhallában egy este 12-en ültek az asztal körül az égi istenségek, mikor a lakoma közepén jelentkezett Loki (a Tűz istene), aki szeretett volna részt venni a lakomán, de Odin, a főisten először elutasította, mert agyafúrt cselszövő. Mire a ravasz isten az ablak alatt állva olyan verbális pergőtűznek vetette alá a bennlévőket – azaz kigúnyolta őket –, hogy Odin inkább behívta Lokit, csak hagyja abba végre.
Ez sem magyarázza meg, hogy egyes afrikai törzseknél ősidők óta rettegnek a 13-as számtól, holott nem hallhattak sem a germán mítoszról, sem az Utolsó Vacsoráról.
A francia régészek szerint, amikor a férfiuralom felváltotta az anyajogú társadalmakat, az azelőtt holdhónapban számolt év 13-dik hónapjában szokás volt egy férfit minden törzsnek feláldozni a Nagy Istennő (a Magna Mater) tiszteletére, illetve azért, hogy vére termékennyé tegye a földet a következő évben.
A számok tehát egy óriási titkosírás kódjai volnának?
Az emberiség szemléletváltás előtt áll, fokozatosan ráébred arra, hogy mennyire káros volt kihajítani az életből a meséket, mítoszokat, hagyományokat, egy elveszett ősi bölcsesség építőköveit.
