Czigány Edit: ANGLOMÁNIA – (1) Előzmények
(1) Előzmények
Bátyám 1956-ban másodéves egyetemista volt Szegeden. Természetesen részt vett a diákok mozgalmában. Amikor világossá vált, hogy az orosz túlerővel szemben reménytelen a küzdelem, többedmagával elhagyta az országot Ausztria felé.
Magyar falusiak kísérték el a csoportot egy darabig az osztrák határ felé. Mégis eltévedtek. Össze-vissza keringtek a szőlőtőkék között. Többször hasra vágták magukat a sáros őszi avarban, orosz járőr közeledtét sejtve. Bár fel voltak készülve pálinkával, nem került sor konfliktusra. Egy „Halt!” kiáltásra végre fellélegezhettek, szabad földön jártak.
A felkínált lehetőségek közül bátyámék Angliát választották. Mivel pedig nem törvénytelenül, iratok nélkül hatoltak be az országba, az előzékeny vendéglátók a szegedi egyetemi indexek alapján, elegáns döntéssel, oxfordi és londoni egyetemekre juttatták őket. El is végezték, s ily módon hálás és hasznos tagjává váltak az angol társadalomnak – azzal a hiú reménnyel, hogy ez az állapot nem tarthat sokáig. Viszonylag közel lévén Magyarországhoz, könnyen hazarepülhetnek. Ez a „könnyen” kerek 50 évbe telt.
De nem az ő történetüket akarom elmesélni, hiszen hiteles tanúként ezt csak ők tudhatnák.
A 60-as években már engedték a rokonokat találkozni. Én is így kerültem ki hozzájuk 1964-ben, természetesen az ő költségükre. Segíteni akartak az angol nyelv elsajátításában, hogy fiatal házasként, a velem azonos szakon végző férjemmel egy munkahelyre kerülhessünk az egyetem elvégzése után.
Kelet – Nyugat viszonya ekkor még meglehetősen „hűvös”, hiszen ez a hidegháború időszaka. A szembenállást jól szemlélteti egy korabeli vicc:
Moszkva. Metróállomás. Amerikai turista-csoport. Orosz idegenvezető magyaráz. Mikor épült a megálló, mekkora a mérete, a díszítése mit szimbolizál, mennyire modern technikailag, hány utast szállítanak a 1 percenként elhaladó szerelvények.
Az egyik amerikai turista félénken közbeszól: „Elnézést, de 10 perce itt vagyunk, és egyetlen vonat sem ment el? Válasz: „Na és, maguk meg ütik a négereket!!”
Következik
(2) Úton
Comentarios