Czigány Edit: Emberteremtés kalákában?

Érdemes átfutni a Naprendszer bolygóinak sumer nevét.

Az első törpebolygó – amellyel az ufonauták már az ókorban is találkozhattak a Nibiruról felszállva – a Plutó volt, sumerul Su-Pa (a bejárat őre, a Naprendszer kapujának őre).

A Neptunusz: IRU (hurkot jelent), egy másik csillagászati listán Hum-Ba a neve (mocsári növényzetet jelent).

Uránusz: Kakkab Sanamma (iker-bolygó), a Neptunusz ikertestvére, (szintén gazdag lápokban, mocsarakban).

Szaturnusz: Tar-Gallu (hatalmas pusztító), vagy Kak-Szi-Di (az igazságosság fegyvere). Tízszer nagyobb mint a Föld, jellegzetes gyűrűi megkülönböztetik többi társától, óriási tömegvonzása hatalmas veszély az anunaki (ókori) űrhajók számára.

Jupiter: Szag-Me-Gar (ahol felöltik az űrruhát).

Mars: Bebbu (középponthoz közeli).

Föld: Su-Gi (űrhajó ideális pihenőhelye.)

A sumer szövegek a Szaturnusz és a Jupiter között említenek egy veszélyes pontot, amelynek Viharok helye a neve.

Egy ősi sumer agyagtábla, amelyet 1912-ben megfejtettek a tudósok, minden valószínűség szerint egy földönkívüli (anunaki) űrhajó megsemmisülését és ötven utasának tragikus halálát meséli el. Egy Marduk nevű ufonauta jelentést tett apjának, Éá-nak a katasztrófáról: „Fegyverhez hasonló valami támadt rájuk: lesből támadt, mint a halál… A szárnyaló, madár alakú Su-Szar melle felszakadt. Az anunakik, akik ötvenen voltak, mind meghaltak…” (Su-Szar jelentése: Legfőbb Üldöző; anunaki = földönkívüli sumerul.)

Az ismert 8 bolygón kívül a Naprendszerben volt még egy, amelyet Nibirunak hívtak az anunakik. Ez a bolygó a Napunkat 3600 év alatt kerüli meg. Mozgása szabálytalan, gyakran látható valamelyik planétánkkal együtt, vagy a közelében.

Nem sokszor fordult elő ilyen súlyos baleset, így az ufonauták továbbra is szívesen látogattak a Földre. Megalkottak egy intelligens lényt, az embert, saját szolgálatukra.

Sumer legendák szerint az embert az istenek hozták létre, hogy helyettük dolgozzon. Az ókoriak semmi megalázót nem láttak abban, hogy feladatuk az istenek szolgálata. Meglepő hasonlóság a Biblia teremtéstörténete és a sumer között az is, hogy Ádám a sumeroknál Adapa. Az ószövetségi Úr így beszél: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.”

A sumer istenek szintén kollektív munka keretében alkották meg az embert. Ennyi egyezés nem lehet véletlen.

A babiloni fogságban a zsidók a teljes sumer mondakincset átvették a káldeusoktól, akik a hagyományok őrzői voltak.

A sumer agyagtáblák szerint az embert Mami doktornő, az istenek orvosa és biológusa teremtette. Enki istennek hamarosan jelentették, hogy: „A lény, akit kerestél, létezik.” Egy majomszerű lény kinézetét – némi genetikai módosítással – Mami megváltoztatta, „rákötözte az istenek képmását”, lehetővé tette, hogy kiegyenesedjen, és okossá is tette, beszélt és szerszámokat is tudott használni. Mami ugyanezt végigcsinálta egy nőstény példánnyal is, elnevezte Havvahnak. A két teremtmény képes volt egymással szaporodni.

Az istenek nagyon örültek az ember megjelenésének, hálásak voltak a biológusuknak „odafutottak hozzá és a kezeit csókolták”. Nincs ellentmondás a Teremtés és a darwinizmus pártolói között.

Érthető, hogy a tudósok – minden igyekezetük ellenére – miért nem találják a „hiányzó láncszemet”. Villámcsapásszerűen jelentünk meg a Földön, az ufonauták beavatkozásának köszönhetően. Nélkülük a majomszerű lény nem jött volna le a fáról.