Czigány Edit: Keveréklények, avagy genetikai kísérletek?

Aki eljut Egyiptomba, minden bizonnyal megnézi a piramisokat, és mellettük a titokzatos Szfinxet is, amely évezredek óta őrködik, mint az IDŐK nagy tanúja.

Mi lehet ez a csodalény? Aki sem se nem férfi, se nem nő.

Esetleg hermafrodita (netán viccesen: „hermafordítva”)?

Tény, hogy oroszlán teste van és emberi feje.

Vajon a képzelet szülötte, vagy egykor ténylegesen létezett?

Ha a régi krónikákat faggatjuk, döbbenetes dolgokat találunk.

Manethón – egyiptomi pap, akitől Eusebius egyházatya is átvesz részleteket – „kísérletező kedvű istenekről számol be”.

„Szárnyas embereket alkottak, és kecskelábú emberi lényeket. Olyan embereket, akik szarvakat viseltek, megint csak másokat, emberfejű bikákat. Olyanokat, akiknek emberfeje volt, hátsó fele meg ló, halfarkú kutyákat, és egyéb sárkányformájú rémségeket.”

Genetikai kísérletezésről van szó?

Biztos, hogy a Szfinx és más keveréklények szobrait emberek alkották, az viszont nem biztos, hogy az eleven hibrideket is eleven emberek alkották meg.

Ha mégis, akkor azok csak atlantisziak lehettek, akik minden más korabeli, emberi közösségnél minden szinten fejlettebbek voltak.

Szakkarában, földalatti agyagedényekben találtak mumifikált halakat, madarakat, kutyákat, majmokat, még krokodilokat is.

Meghökkentő kivételként található itt egy gigászi méretű Szerapeum nevű építmény, amely látszólag üres szarkofágokat tartalmaz. Gránitból készült, 70 és 100 tonna körüli szarkofágokban gondosan szétdarabolt, bitumenbe kevert csontokat találni.

Miért kellett ezeket ilyen bombabiztos helyen tárolni?

Hiszen már úgyis meghaltak!

A válasz abban rejlik, hogy a fáraókat haláluk után gondosan bebalzsamozták, mert – a hitük szerint – csak azok feltámadására lehetett számítani (legyen az ember vagy állat), akinél a test és a lélek (azaz a „ka” és a „ba”) tökéletes épségben van. Meg kívánták akadályozni, hogy az akkor élő egyiptomi szörnylények újjáéledhessenek.

Keveréklények máshol is előfordultak. Gondoljunk a krétai Minotauruszra: a félig ember, félig bika lényre. Ma is létezik pl. „tigroszlán”: tigris és oroszlán keveréke; vagy „bircske”: birka és kecske felmenőktől.