Czigány Edit: Kiről szól a harag?

Hogyan szól rólunk? Mi zavar igazából?

Jung szerint: „Minden, ami másokban irritál minket, hozzásegít saját magunk megértéséhez.”

A szorongó kötődésű emberek tipikus válasza a megküzdés helyett épp a konfliktusok elhárítása. Az önmagunkhoz fűződő legfontosabb kötelék fenntartói azok a viselkedésformák, amelyek elől a szorongó emberek menekülnek. Sebezhetőségünk, konfliktusaink feldolgozása helyett a sérelmeinken rágódunk, nem vizsgáljuk meg saját szerepünket a helyzetben. Az önmagunkhoz fűződő biztonságos kötődést az jellemezné, hogy ha – hibáztatás nélkül – elismernénk: a harag valamilyen betöltetlen szükségletünkről árulkodik. Meg tudnánk fogalmazni, hogy mit kell tennünk a helyzet kezelése érdekében.

A haragról, mint elkerülendő, kellemetlen érzésről nyilatkozunk, ahelyett, hogy megértenénk, és használnánk ezt az érzést.

Brené Brown amerikai professzor Önmagunk feltárása című írásában arról beszél, hogy harag helyett fontos lenne megállni, és önvizsgálatot tartani. Használjuk bosszúvágyunk üzenetét arra, hogy megértsük, mi bánt bennünket igazán, mi az a hiány, amitől szenvedünk?

A düh inkább szól a sebezhetőségünkről, mint az agresszióról. A bűnbakképzés tipikusan a nem megfelelő csatornázásról szól.

Egyik esetben, a családterápiában kiderült, hogy azon az áron maradt fenn a család egyensúlya, hogy a valamilyen szempontból problémás gyerekre vagy külső kapcsolatra hárították a hibás tettes szerepét.

Ebben az esetben a családtag, aki nem találta a helyét a családban, rivalizált a húgával, de minden frusztrációját egy szorongó barátnőjén vezette le.

Olyan jellembeli hibákért szidta, amelyek a húgára voltak igazak. Mindez átmenetileg jelentett csak megoldást. A kire, mire haragszom tisztázása lett volna a megoldás, de a feszültség átdolgozása, a kiváltó okok megértése helyett a barátnővel való viszony visszafordíthatatlanul elmérgesedett.

A szembenézés elengedhetetlen azzal kapcsolatban, mi elől menekülünk, amikor mást hibáztatunk. Nehéz bevallani magunknak, hogy olyasmiért haragszunk a másikra, ami ránk ugyanúgy igaz. A problémák gyökerének a feldolgozása által lehetett volna eljutni arra a szintre, amikor már nem hordozunk magunkban neheztelést.