Czigány Edit: Meglepetésparti

Napsütés.

Üde. hűs szellő, mégis kellemes meleg.

A kedvenc hőmérsékletem.

Tiszta, nagy, kék égbolt, szép, szeptemberi nap.

Egyre szőkébbek a fűzfák a kert végében, a patakparton.

A szomszédok kertjeiből ajándék dió, alma pottyan át hozzám.

A zöld dió-golyók koppanva hullanak a kertkapu alatti betonra, és – mint biliárdasztalon – kicsit gurulnak még.

Némelyik megáll magányosan, némelyik koccan egy korábban lehullott, álló társához.

Talán csak mandinerből lehet őket felszedni?

A másik oldalon almafa hullatja át csempészáruját a komposztdombra.

Feléből kompót, feléből komposzt lesz.

Nézem az égboltot. Nem olyan, mint eddig.

Mi hiányzik?

(Persze „ősszel kinyílnak az egek”. Persze minden közhely igaz.)

De nemcsak ez.

Megvan! Eltűntek a fecskék!

Egész nyáron szemetes volt tőlük az ég.

---

Itt hagytak egyik napról a másikra.

Úristen! A születésnapomon.