Czigány Edit: Mi a viszony az ember és Isten között?

Nagyon sokan megelégednek azzal, hogy elmerülnek a fogyasztói társadalom kínálta szórakozásokban. Amint felismerjük, hogy a mai világ mennyire látszatvilág és mennyire eltávolít minket a valódi életünktől, annál erősebb lesz az útkeresés. Az egész világon nő azoknak a száma, akik elkezdik érezni magukban az ürességet, és valami megmagyarázhatatlan után vágyakoznak.

Jó lenne felébredni ebből a mesterséges altatásból és válaszokat találni azokra a bizonyos „nagy kérdésekre”: „Ki vagyok én? Mi az élet, különösen az én életem értelme? Mi az, hogy ember? Mi az, hogy Isten? Mi a viszonyuk?”

Aki már eljut idáig, az már túljut a hétköznapi kliséken, változtatni tud életén! László András egyik aforizmája szerint: „Akiben az élet, a tudat és a halál kérdései nem vetődnek fel, az – a szó szigorú értelmében – nem tekinthető embernek.”

Van, aki elkezdi keresni, figyelni a világot, önmagát és a többi embert.

Rádöbben, hogy már sok száz éve a szellem elsötétülése felé haladunk – a világosság, a fény befogadása helyett. Sikerült az emberi szellemet lekényszeríteni a sárba.

Ha felébred benne az igény, gondolatai az erjedés állapotába kerülnek, további válaszokat keres. Furcsa módon a válaszok jönni fognak: „Kérjetek és adatik néktek”, „Keressetek és találtok”.

Egyre-másra olyan könyvek, olyan emberek, olyan idézetek, olyan impulzusok érkeznek, amelyek egyre közelebb visznek a lényeghez.

A 14. században élt Johannes Tauler misztikus írásában: „Azért kaptuk a földi életet, hogy egyre mélységesebb és szilárdabb bizonyosság birtokába jussunk, s hogy így egyre közelebb kerüljünk az igazsághoz. Minél inkább Istenre irányul az ember lelke… minél inkább Őt célozzák, annál békésebbé, kiegyensúlyozottabbá válik minden cselekedetében.”

Ha tovább kutatunk, akkor lassan eljutunk a vallások rejtett lényegéhez, amit soha nem tanítanak az iskolák. Döntő választás elé kerülünk: Létezik-e az anyagi világon túl, a fizikai természeten túl valami szellemi valóság = transzcendencia? Ha elfogadjuk, hogy létezik, akkor a világ végtelenszer nagyobbra tágul. A latin szó, a religare, visszakötést, helyreállítást, újraegyesítést jelent. A vallás eredeti feladata, hogy hídverő legyen a két világ között, összekösse az embert az Istennel, a transzcendenciával.

Illetőleg a kettő közötti kapcsolatot állandóan megerősítse. Minden vallásra, spirituális rendszerre igaz, hogy – különbözésük ellenére – két dologban megegyeznek:

Kinyilvánítják, hogy LÉTEZIK transzcendencia, van a tiszta, abszolút létben való létezés, azaz ISTEN,
Minden vallásban hittétel, hogy az emberi létezés nem ér véget a biológiai halál pillanatával.

Ma az, hogy valaki „vallásos”, inkább bélyeg, szinonimája az ostobának.

Pedig azt jelenti, hogy valaki összeköti, és folytonosan megerősíti kapcsolatát a magasabb világokkal.

A transzcendenciához, a valláshoz kétféleképp viszonyulhatunk: passzív vagy aktív módon.

A passzív módot hétköznapi vallásosságnak nevezzük. Az illető hisz Istenben, és megelégszik valamely vallás hittételeinek és erkölcsi szabályainak elfogadásával, és igyekszik az általa választott vallás tanításai szerint élni.
Az aktív viszonyulás = spiritualitás azt jelenti, hogy egy szellemi úton haladunk előre Isten megértése felé.

A tradicionális világban a vallások értelme és lényege mindenki számára adott és tudott volt.

Nyilván akkor is kevesek foglalkoztak a magasabb világokkal, de hogy ezek a világok léteznek és mindenki számára elérhetőek, az köztudott és magától értetődő volt. Tudták, mi a jelentőségük a rítusoknak, liturgiának, imádságoknak, szent szövegeknek.

Ma mit mondanak a pszichológusok, életmód-vezetési tanácsadók?

„Fogadd el magad! Szeresd magad! Fogadd el gyarlóságaidat!”

Mi a baj ezekkel?

Az, hogy kiiktatják a jobbá válás, magasabbra törekvés, önnemesítés szándékát az emberekből. Azt beszélik be az embereknek, hogy nem kell szellemileg fejlődni, nem kell nemesebbé válni. Úgy vagy jó, ahogy vagy.

Nyilván részt kell venni a világban, dolgozni, számlákat fizetni, de tudjuk, hogy nem ez a lényeg – ne azonosuljunk vele szellemileg, lelkileg.

Ha tudjuk az igazságot, akkor lelkileg és szellemileg szabadok vagyunk. Minden máson, a háttérhatalom mesterkedésein, a fogyasztói társadalom őrületein, politikai cselszövéseken, az ostoba szórakoztatásokon mulatni kell, mert már átlátunk rajtuk.