Czigány Edit: Muslicák az ablakban

Konyhaablak. Belülről. Muslicahullák borítják a párkányt.

Keresem a forrást. A környéken rohadó gyümölcsöt, zöldséget.

Nem találom.

Nem szoktam elejteni, eldobálni semmit. Nemrég takarítottam, tisztaság van.

Végül megtalálom a cuppogó, túlérett körtét a kredencen lévő gyümölcsös-kosárban.

Persze egyetlen muslica sem repked körülötte, hisz akkor rég megtaláltam volna a lelőhelyet.

Ennyi eszük van!

Nincs áruló! Leplezik az értékes zabáló-rétet.

Megpucolom a körtét és megeszem.

Muslicák tucatjait ítélem halálra.

Tudom, hogy anélkül is pár nap az életidejük, mégis a „beavatkozási paradoxon”, a „deus ex machina”, a gyilkos én vagyok.

Nézem az eltakarítandó hullatömeget.

Életmorzsák, időtörmelékek.

2007. május